Ha azt mondjuk, Veuve Clicquot, feltehetően mindenkinek a jellegzetes aranysárga pezsgőcímke jut eszébe, no meg a tény, hogy a világ egyik leggyakrabban vásárolt pezsgőjéből évente közel másfél millió palack fogy. A Veuve Clicquot azonban nem volt mindig ilyen sikeres: ha nem egy nő kezébe kerül a 19. században, talán teljesen eltűnt volna a történelem viharaiban.
Érdekházasság és a kockára tett örökség
Barbe-Nicole Ponsardin Reims-ben született, egy jómódú textiliparos lányaként, és a Clicquot család szomszédságában nevelkedett. Philippe Clicquot szintén sikeres textilipari vállalkozást vezetett, így Barbe-Nicole apjának volt a fő versenytársa. Megpróbálva megszilárdítani a két vállalkozás piaci pozícióját, a szülők azt tették, ami a 18. században teljesen elfogadott volt az üzleti életben:
gazdasági érdekekből összeadták gyermekeiket.
Annak ellenére, hogy szerelemről szó sem volt, a két fiatal között kiváló együttműködés alakult ki, ám figyelmük a textilipar helyett mind jobban a család kis pincészete felé fordult. A szülők nem támogatták a törekvéseket, ennek ellenére Francois és Barbe-Nicole úgy döntött: elsajátítják a borászat minden csínját-bínját. Míg Francois kevés tudással rendelkezett, Barbe-Nicole családjában komoly hagyománya volt a borkészítésnek.
A gazdasági környezet azonban a szülőknek adott igazat: a kis pincészet az összeomlás szélére került, ráadásul nem sokkal később, 1805-ben Francois hirtelen lázas lett, és tizenkét nappal később meghalt. A pletykák azonnal elindultak: volt, aki szerint öngyilkosságba menekült a fiatal férfi az üzleti kudarcok elől, mások pedig tífuszra gyanakodtak. Bármi is az igazság, Barbe-Nicole-t nem semmisítette meg a tragédia, sőt, egy merész javaslattal fordult apósához.
A teljes örökségét feltette, és mintegy egymillió dollárnak megfelelő összeget fektetett a pincészetbe.
Az ambíciózus nő levette a lábáról apósát, aki beleegyezett az ötletbe, azonban feltételhez kötötte azt: szerződést kötöttek egy ismert borásszal, Alexandre Fourneaux-val, aki mellett a nő egyfajta gyakornokként tanulta el a mesterség alapjait. A pénz azonban négy évvel később elfogyott, Barbe-Nicole pedig apósától kért és kapott további támogatást.
Orosz cártól a világhírnévig
A nő a jövőt az orosz piacban látta a napóleoni háborúk végén. A blokádok azonban a háborúk alatt megbénították a kereskedelmi hajózást, így Barbe-Nicole-nak szabályosan csempésznie kellett a pezsgőit – elsőként Franciaországból Amszterdamba, ahonnan aztán a szállítmány Oroszország felé vehette az útját. Pezsgője I. Sándor cár udvarában debütált, aki bejelentette:
soha többé semmilyen más italt nem hajlandó inni, annyira ízlett neki a Veuve Cliquot.
Barbe-Nicole gyakorlatilag kistermelőből hirtelen világhírnévre tett szert, és mindenki az ő italát akarta. Annyira megnőtt a pezsgője iránti kereslet, hogy immáron nem a csődtől félt, hanem azon aggódott, hogy nem tudja teljesíteni az összes megrendelést. A pezsgőkészítés abban az időben hihetetlenül nagy pazarlás mellett működött, a nő pedig rájött, hogy javítania kell a termelés hatékonyságán ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a kereslettel.
Forradalmian új eljárást dolgozott ki: az elsődleges erjesztést követően palackozta a pezsgőket, majd az üvegeket fejjel lefelé állították a második erjedésre. Az új módszer segítségével nemcsak az ital minősége javult, de jelentős mértékben felgyorsította a gyártást is. Az új technika rendkívül bosszantotta versenytársait, különösen Jean-Rémy Moët-t, aki nem tudta lemásolni a módszert. Pedig mindent megtett annak érdekében, hogy megszerezze az eljárás pontos részleteit.
Annak ellenére azonban, hogy ebben az időszakban már rendkívül sokan dolgoztak Barbe-Nicole-nak, senki sem fedte fel a titkot.
A pezsgőgyártás növekedésével Barbe-Nicole egy globális birodalom felépítését tűzte ki célul. Veuve Clicquot pezsgőt exportált a világ legtávolabbi pontjaira, Lappföldtől kezdve egészen az Egyesült Államokig. Pezsgőbirodalmának kiterjedése ellenére élete során soha nem hagyta el Franciaországot, sosem házasodott újra, életét az üzletnek és a vállalat jövőjének szentelte. Döntéseit pedig sosem bánta meg. Egyik unokájának írt levelében így fogalmazott:
“A világ örök mozgásban van, és neked kell kitalálnod a holnap dolgait. Mások előtt kell járj, határozottnak kell lenned. Cselekedj bátran!”
Ez is érdekelhet:
(Fotók: Getty Images, Unsplash, Pixabay)
pezsgő | pincészet | gasztronómia | gasztrotörténelem | pezsgőházKihagyhatatlan ínyencségek – Két premier a Bartók Tavasz bemutatói közül, amin ott kell lenni
Új utak és régi kedvencek – Legendák állnak a Müpa színpadán március 30-án
Mi a közös Rio de Janeiróban, egy alig ismert horvát luxus menedékben, és egy hotellé alakított New York-i reptéri terminálban? Mindet bemutatjuk a Roadster legfrissebb számában! Ezeken kívül találkozunk a világ egyik legnevesebb dizájnerével, Jaime Hayonnal, bemutatunk hat remek hazai kabinházat és kiderítjük, hol lehet jó vermutot inni Magyarországon. Ezzel még nincs vége, ugyanis elmentünk Provence-ba és kipróbáltuk az új 7-es BMW-t, Svédországban pedog a Toyota RAV4-et. Egy asztalhoz ültettük Péterfy Bori rocksztárt, Gerendai Károly kultmogult, Szabó Simon színészt, Molnár S. Szonja kurátort és Tombor Zoltán fotográfust, és kifaggattuk őket Budapesthez fűződő érzelmeikről. Elmeséljük milyen Marokkó egyik feltörekvő szörfmekkája, Taghazout, és benézünk a főváros új dizájnhoteljébe, a Verno House-ba is. Megszólaltatjuk még Kertész Attila képzőművészt, Sivák Zsófit, a Heves-megyei kocsmák Robert Capáját, és még Puzsér Róbert is tollat ragadott a kedvünkért. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!