Geometrikus, tiszta és ragyogó. Walter Gropius munkássága során az ipar, az élet és a művészet keresztmetszetét kereste, mely az általa 1919-ben Weimarban alapított Bauhaus művészeti iskolában egyesült. Ugyan az iskola csak tizennégy évig létezett, a Bauhaus újító megközelítése meghódította az egész világot, és hatása a mai napig meghatározó – elég, ha akár csak Budapest utcáin végigsétálunk. 2019-ben alapításának 100. évfordulóját ünnepelték Németországban és az egész világon – mi pedig most az alapítója előtt tisztelgünk.
Korábban már írtunk a Bauhausról és vele együtt a híres magyar építésszel, Breuer Marcellről, aki az inasvizsgát követően Walter Gropius mellé szegődött, és az intézmény legfiatalabb tanáraként alkalmazták.
De ki is volt Walter Gropius? Építész, szószóló és vállalkozó: a Bauhaus vezetőjeként nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy a művészetet társadalmi üggyé tegye az első világháborút követő felfordulásban, új megközelítésbe helyezve az építészet, dizájn és művészet világát.
„Tisztán organikus épületeket akarunk alkotni, melyek vakmerően sugározzák a belső szépséget, és mentesek mindenféle hazugságtól és ornamentikától”
A Berlinben született Walter Gropius építészet iránti vonzalma családi hagyaték: nagy-nagybácsija Martin Gropius volt, akinek legismertebb munkája a ma az ő nevét viselő berlini Iparművészeti Múzeum (Martin-Gropius-Bau).
Münchenben és Berlinben végzett építészeti tanulmányai után Walter Gropius 1908-ban csatlakozott a híres építész és ipari formatervező Peter Behrens csapatához, melynek a modern építészet később szintén fontos alakjai, Le Corbusier és Ludwig Mies van der Rohe is a tagjai voltak.
1910-ben a Deutscher Werkbund tagja lett – az 1907-ben alapított szövetség az iparral, a kézműves szakszervezetekkel és az intézményekkel együttműködve a kifinomult ipari formatervezés létrehozásán dolgozott. Ugyanabban az évben Gropius megalapította saját vállalkozását, ahol tömeggyártásra szánt tapétákat, bútorokat és tárgyakat tervezett – na meg autóvázakat és egy dízelmozdonyt is. Akkoriban dolgozott együtt Adolf Meyerrel a Fagus gyár tervein – a gyár kocka formájával, üvegből és acélból épített homlokzatával úttörő volt a modern építészet felé vezető úton, és olyan forradalmian új eszközöket alkalmazott, mint például a ma is számos magas épületen látható üveg függönyfal.
„A modern, harmonikus és eleven építészet a hiteles demokrácia látható jele.”
Miután az első világháborúban harcolt a nyugati fronton, Gropius 1919-ben a radikális festőket, építészeket és szobrászokat tömörítő Művészeti Munkatanács elnöke lett, majd ugyanabban az évben megalapította a Bauhaus művészeti iskolát. A weimari iparművészeti iskola élére a belga művész, Henry van de Velde utódjaként került, melyet összevonva a művészeti akadémiával Staatliches Bauhaus Weimar néven igazgatott tovább.
A változás nem csak az iskola nevét érintette: a Bauhaus eszmék bevezetésével az oktatás alapelveit is megváltoztatta, az ipar és a művészet együttműködését szorgalmazva. A már megszokott oktatási alapok mellett a művészet, építészet, ipari formatervezés és tipográfia egyes elemeit is beépítette a tervezési és gyártási folyamatba, a műhelyi gyakorlatok pedig innentől egy kézműves és egy művész felügyeletével zajlottak, így biztosítva a művészi formaalkotás és a gyakorlati megvalósítás együttes jelenlétét.
A Bauhaus első tárgyiasult példája a Walter Gropius és Adolf Meyer által tervezett berlini Sommerfeld ház, melynek berendezése is a Bauhaus iskola műhelyeiből került ki.
A Bauhaus funkcionalista szemléletmódja, a letisztult geometrikus formák és az egyszerű, karakteres tipográfia hamar követőkre talált világszerte, forradalmasítva az építészet, művészet és dizájn világát. 1923-ban a "művészet és technológia – az új egység" jelszóval az iskola az ipari módszerek és a gyártás felé fordult.
A változást azonban nem minden tanár nézte jó szemmel: Johannes Itten expresszionista festő, az előképző iskola vezetője elhagyta az iskolát, akinek utódjául Gropius a magyar festőt és fotográfust, Moholy-Nagy Lászlót nevezte ki.
Gropius és Moholy közös kezdeményezésére adták ki 1925 és 1930 között az összesen tizennégy kötetből álló Bauhaus Bücher könyvsorozatot, amely – többek között – a modernizmus kiemelkedő magyar grafikusai számára is kiindulópontként szolgált.
Az iskola 1925-ben Weimarból Dessauba költözött, egy új fejezetet nyitva ezzel az iskola történetében. Amellett, hogy Gropius tervei alapján 1926-ban nyitott meg itt a Bauhaus épület, az építész közreműködött a város lakóépületeinek tervezésében és az építési folyamatok racionalizálásában is.
A Bauhaus iskola épülete – mely 1996-ban felkerült az UNESCO kulturális Világörökségi Listájára – a korábbi Fagus gyár terveinek továbbfejlesztéséből született. Az itt is karakteres üveghomlokzat egyrészt teljes betekintést nyújt a belső terekre, másrészt vizuálisan elmossa az épület sarkait, amit még inkább érdekessé tesz az egyes, eltérő magasságú szárnyak aszimmetrikus elrendezése.
A helyi politikai életen belül a Bauhaus körüli vitákba belefáradva Gropius 1928-ban átadta az iskola vezetését Hannes Meyernek, és Berlinbe költözött, ahol az építészetnek szentelte minden idejét. Ebben a termékeny időszakban olyan épületeket tervezett, mint a Dammerstock lakótelep Karlsruhéban vagy a Siemensstadt lakótelep Berlinben.
Amerikai évek
1934-ben Angliába, majd 1937-ben Amerikába emigrált, ahol a Harvard Egyetem professzoraként dolgozott. Első amerikai munkájaként pedig 1938-ban Lincolnban elkészült a saját családja számára tervezett otthon, a Gropius-ház.
Az épület visszafogottan simul a környezetébe: a részben helyi alapanyagok felhasználásával készült házban a fa, a tégla és az üvegblokkok tökéletes összhangban egyesítik a tradicionális New England-i stíluselemeket és a modernista Bauhaus-eszméket.
A belső térben már sokkal inkább a modern irányzat kerül előtérbe: a nagy, fényes, nyitott tereket a már említett magyar születésű építész és dizájner, Breuer Marcell által tervezett bútorok és a minimalista (fekete, fehér és világosszürke) színpaletta egészít ki, melyet csak néhol tör meg egy-egy piros színfolt. Ugyan korában a házat ellentmondásos visszhang övezte, később helyi építészek számára szolgált inspirációként, és 2000-ben Nemzeti Örökséggé nyilvánították.
1933-ban a nácik ugyan erőszakkal bezáratták a Bauhaus iskolát, de az általa hirdetett eszméket nem tudták megállítani – Gropius Amerikában töltött évei alatt is a továbbvitte a Bauhaust: 1938-ban Herbert Bayerrel közösen megrendezte a MoMA-ban a Bauhaus 1919–1928 című kiállítást, 1946-ban pedig megalapította a fiatal építészek egyesületét, a TAC-ot (The Architects Collaborative).
Életének utolsó szakaszában még lehetősége nyílt szülővárosában, Berlinben otthagyni az ujjlenyomatát: többek között akkor tervezett egy kilencemeletes lakóépületet a Hansa kerületben, és halála előtt nem sokkal készítette a darmstadti Bauhaus Archívum terveit is, melyet több évvel halála után, módosított formában végül Berlinben építettek meg.
Gropius ugyan 1969-ben elhunyt, az építészetről és a Bauhausról alkotott eszméi azóta is egyet jelentenek a modern építészettel, és hatása a mai napig tetten érhető a dizájn, művészet és építészet világában.
„Ha a hagyatékod igazán élettel teli, akkor mindig lesz valaki, aki onnan folytatja majd, ahol te abbahagytad – és ez az, amivel kiérdemelheted a halhatatlanságot.”
Ez is érdekelhet:
Az egész világon elismert, nálunk viszont egyetlen épület sem őrzi emlékét. Portré Breuer Marcellról, a 20. század talán legnagyobb hatású tervezőjéről, akinek munkássága nélkül máshogy néznének ki a mindennapjaink.
(Fotók: Unsplash, Getty Images)
gyár | breuer marcell | épület | stílus | iskola | Sommerfeld
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!