Világűrt megjárt rakétákból készít kézzel összerakott, egyedi órákat a svájci manufaktúra. Minden óráról tudják, melyik űrmissziót szolgálta, a különleges szerkezetek pedig a tulajdonosok szemléletét is átformálhatják.
Patrick Hohmann békésen joggingolt egy erdőben 2010 áprilisában. Ahogy lenni szokott, a relaxációval felérő mozgás közben az eszébe villant egy vad, majdhogynem lehetetlen ötlet: valódi űrrakétákból készíteni órákat. A svájci vállalkozó nem is tudta többé elhessegetni a gondolatot, amely számos tervezgetés és kaland után 2013 őszén testet öltött az első elkészült órában.
Bár elsőre nem feltétlenül tűnik lehetetlen küldetésnek az űróra legyártása (repjegyet venni Kazahsztánba, kigyalogolni a pusztába, majd felszedni és hazavinni néhány törmeléket), az első óra első ütéséig eltelt bő három évben Hohmann többször is bukásra ítéltnek hitte az ötletét.
Az engedélyek beszerzése után valódi űrrakéták törmelékeit kellett megtalálni Kazahsztánban, ahhoz pedig, hogy órát lehessen gyártani belőlök, többféle fémfeldolgozási eljárást is ki kellett fejleszteni. Mindez rendesen vitte az időt és a pénzt. Ebben a sűrű, zaklatott időszakban Hohmann abból merített erőt, hogy a kalandjait és az elképzeléseit megírta egy regényben.
„Aki látja a Földet a világűrből, annak megváltozik a gondolkodásmódja
– vallja a Werenbach alapítója. – Felismeri, mennyire jelentéktelenek vagyunk univerzális léptékkel mérve, felismeri, hogy nincsenek határok, sem a Földön, sem a világűrben. Ezért is űrbéliek az óráink: mert nemcsak az anyaguk, de az eszmeiségük is a világűrből származik. Ezt az ideológiát hordozzák az óráink, és azok is, akik viselik őket.”
És valóban, az óra egyik magyar viselőjét, Bordás Péter építészt éppen a Werenbach szellemisége fogta meg. Zürichből repült hazafelé, startupcégeket keresett, mivel éppen akkor fogott neki a Debreceni Innovációs Központ tervezésének. Így bukkant rá egy cikkre a svájci cégről, amelynél
„nem a technológia a lényeg, nem akarja átprogramozni a világ összes műholdját, hanem egy szellemiséget akar átadni.”
Az építész úgy érzi, az ő helyzetében „felvállalni egy óramárkát állásfoglalás egy dizájn, egy koncepció mellett”, de ezzel könnyen tud azonosulni, elvégre „a mi irodánk is hasonlóan gondolkozik: melyek azok a történetek, ami köré fel tudjuk építeni az épületeinket, ahogy az általuk szervezett, a koncepció köré szerveződő alkotásokat díjazó DECODE-pályázatnál is láttuk.”
A Werenbach órák története az alapkoncepción túl is íródik tovább. Miután Hohmann kijárta az engedélyt lezárt katonai területek bejárásához, képesek pontosan meghatározni, egy adott roncs melyik küldetés rakétájának melyik része, vagyis minden egyes órának tudják az egyedi sztoriját.
De maga a gyártás is különleges, már-már alkímia. Még a rakéták hajtóműveit is beolvasztják egy-egy órához, a folyamat fő kihívása, hogy az acél tulajdonságai a lehető legkisebb mértékben módosuljanak, a cél pedig rozsdamentes acélt nyerni a hőálló anyagból. Az ehhez szükséges kohászati eljárás lényege, hogy a kiindulási anyag hígítása nélkül csökkentsék a szén mennyiségét. Egy speciális ötvözet keletkezik, amely 96 százalékban az eredeti rakéta anyagait tartalmazza.
Az óralapokat egyenesen a rakétából vágják ki, többlépcsős finommechanikai megmunkálás, majd szintén többlépcsős kiválasztási folyamat után, végül pedig maga a cégalapító hagyja jóvá, mely példányok kerülhetnek az órákba.
Minden órát kézzel szerelnek össze a Werenbach zürichi műhelyében, ez alól csak egyszer tettek kivételt: tavaly, egy svájci rekordot döntő Kickstarter-kampány után.
Húsz perc alatt elérték a 40 ezer frankos célt, így született meg a Soyuz és a Leonov után a cég harmadik kollekciója, a Mach 33.
Egy mindenki számára elérhető, mégis különleges órát álmodtak meg, erre reagált ilyen lelkesen a közösség. A Mach 33 órák ára 257 eurótól indul, az asztronautákat a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) szállító rakétából származik, és a beépített hitelesítő chip segítségével elindítja az okostelefonon az ISS élő streamjét, amely a Földet pásztázza az űrhajósok szemszögéből. De különleges a tokja is: egyetlen fémdarab az egész.
Mindezek ellenére Hohmann két lábbal a földön jár, legalábbis amikor Bordás óráját egy véletlen baleset miatt javítani kellett, a hétfőn és kedden nem dolgozó cégnél a Budapestről érkező vendég kedvéért kinyitottak, és elvégezték a javításokat ingyen.
Joggal érzi tehát úgy az építész, ennek az órának „valóban ad egy pluszt, hogy az űrből származik, és az emögött rejlő szellemiség”. Benne elindított egy gyűjtőszenvedélyt a Werenbach, és hasonló függőséget okozott a barátainál is. Végül is ebből az órából bármennyit is vesz az ember, mindegyik példánya teljesen egyedi lesz, tehát a határ a csillagos ég.
Ez is érdekelhet:
Aki számára fontos a fenntarthatóság, és nemcsak egy órát keres, hanem igazi társat, máris megtalálta.
kazahsztán | karóra | design | világűr | Patrick Hohmann | órakészítő
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
A Leica-kamerás csúcstelefon, ami az utazók legújabb kedvence lesz
A frissen őrölt kávé nem csak a ráérős reggelek kiváltsága
Erdőterápia a zuhany alatt, avagy ilyen a stílusos lelassulás a Balatonnál
Új magyar dizájnkezdeményezés bukkant fel a térképen
Hurrikánbiztos acélfátyol borítja Miami új landmark épületét
Nyár, jó energiák, napfény és csillogás: a Roadster magazin legújabb száma nem kevesebbet ígér, mint hogy még magasabbra emeli ezt az önmagában is nagyszerű évszakot. A nyári lapszámunkban találkozunk a világhírű séffel, Nobu Macuhiszával, aki Robert De Niróval közösen több, mint hatvan hotel és étterem tulajdonosa. Beszélgetünk Makó Szilveszterrel, a hollywoodi sztárok sorával dolgozó fotóssal, és Szu Fudzsimoto japán építésszel is, aki korunk egyik legizgalmasabb alkotója. Elutazunk Marrákesbe, végigjárjuk a portugál El Caminót, és Erdélyben egy igazi tündérmesébe csöppenünk. A milánói dizájnhéten megcsodáljuk az új Hyundai-t, Koppenhágában megnézzük, milyen a pub, amit egy magyar vezet, és találkozunk a vicenzai mesterszabóval, Massimo Pasinatóval is.
Különleges csomagajánlatok itt!