Close
Van olyan, hogy szép és okos – Withings Steel HR Sport

Van olyan, hogy szép és okos – Withings Steel HR Sport

A Withingsnél tudják, hogy egy óra mitől óra, és hogy egy okosóra mennyire kell, hogy okos legyen. Kipróbáltuk, hordtuk, megszerettük a Withings Steel HR Sportot.

Hiszek a hűségben. Különösebb gond, nagyobb erőfeszítések nélkül tudok hűséges lenni, kivéve egyetlen testrészemet. Ha mindenem annyira hűtlen lenne, mint a csuklóm, valószínűleg nem lennék túl boldog ember. Merthogy van nekem egy imádott, egyszerű, mechanikus órám, mégis rendszeresen mással alszom, mással sportolok, mástól jövő üzeneteket nézegetek a telefonomon.

Most viszont betoppant valami az életembe, ami majdnem megváltoztatott mindent.

Az óra-okosóra-tracker univerzum nem a monogámia melegágya. Az automata órák letisztultak és kiszámíthatóak, nem kell hozzájuk se töltő, se használati utasítás, és mindig jó rájuk nézni. Abban viszont nem segítenek, amiben egy okosóra: nem szólnak a telefontól odébb lépve, hogy ki írt épp fontos SMS-t, sőt, akkor se hajlandóak pittyegni, amikor elfelejtünk elindulni egy megbeszélésre.

A trackerek tudnának egyszerűek, szinte észrevétlenek, és nagyon okosak lenni, de még mindig nem tartanak ott, hogy egy mechanikus óra mellett ne nézzenek ki annyira indokolatlanul, mint egy tavalyi karszalag Ozoráról. Így aztán hol az óra a legjobb, hol az okosóra, hol pedig a tracker. Átmeneti állapot az emberiség fejlődésében, de attól még macera.

A Withings Steel Sport HR majdnem tökéletes rendet vág ebben a káoszban. Úgy néz ki, mint egy óra. Egy egészen esztétikus óra. Majdnem mint egy Braun, de akár Nomos vagy Oris – finom és átlátható. Két furcsaság van rajta: egy alsó extra számlap, ami a napi lépésszámot figyeli, illetve a kerek, felső mini-kijelző, ami az okos funkciókat jeleníti meg. Utóbbi, ha épp nem csinál semmit, koromfekete.

Olyan szépen titkolja, hogy okos, mint az a fura srác az első padból, aki végig csöndben volt, nem is nagyon köszöntél neki, most meg Norvégiában tervez napelemes tengerjárókat, és gyűjti a Teslákat.

Az óra esztétikumát szépen követi az elvárt használat is: elsősorban hordani kell, és nézni kell rajta az időt. Nem kell naponta töltőre dugni, mint egy kisebb televíziónyi kijelzővel ellátott okosórát, nálam négy nap alatt 96%-ig sikerült csökkennie a töltöttségnek, hiába használtam futni is. Az aprócska kijelző e-ink, az pedig nem eszik sokat, pláne, ha akkora, mint egy tízfilléres. Nem kell appokat letölteni rá, hívásokat indítani róla. Hordani kell.

A Withings Health Mate nevű szoftvere is legfeljebb egy szobával odébb készült: letisztult, gyorsan átlátható felületeken közli, nem túl bőbeszédűen, de cserébe érthetően, hogy a sportoláskor látottak vagy az alvás közbeni pulzusunk alapján mennyire vagyunk fittek. Az a fajta édesapa, aki, amikor megkérdezi a gyerek, mi az a tátra tea, nem azt mondja, hogy egy fekete és fehér teák keverékéből, gyógynövények felhasználásával készülő likőr, hanem, hogy az, amitől apád ma ilyen szarul néz ki. Pontosan annyit mond, amennyit az adott helyzetben kell, azt érthetően és röviden. Persze aki komolyan veszi a sportot, annak ez kevés lesz.

Aki szeretne egy szép órát, ami mellesleg mond pár okosat a lépésszám és a pulzus alapján, az örülni fog.

Nyilván semmi sem tökéletes: az eszköz párosítása a telefonommal nagyjából tizenötödszörre sikerült, és változatlanul nem értem, pontosan hogyan. Az ébresztés beállítása maga a rémálom, valamiért azonnal új ébresztőt kezdene el megadatni velünk a szoftver, nem lehet egyetlen bökéssel újra bekapcsolni a régit – ráadásul szeretné, ha az ébresztés ismétlődne, amit én meg nagyon nem.

Frusztráló, hogy a pulzusszámoknál megjelenített adatok (szívecske x, felfele mutató nyíl y, lefele mutató z) sehol, azaz sehol nincsenek megmagyarázva, így a tendenciák ugyan látszanak, azokról mond is okosakat a Healt Mate, de konkrét információkat kiolvasni belőle szinte lehetetlen. A beépített GPS hiánya miatt kültéri sportoláskor jó, illetve hát rossz, ha ott van a telefon a közelben.

Így is meglepett a Steel Sport HR. A külleme, súlya, egyszerűsége, praktikussága nagyon meggyőzőek. Hogy válás lesz-e a vége, nem tudom. Sőt, nem hiszem. Ahhoz túl hűséges vagyok. De ha épp keresném életem óráját, amire jó ránézni, okosabb, mint az átlag, és nem kerül hetvenezer forintba se, nagyon elgondolkoznék.

Pőcze Balázs az egyik legnagyobb hazai reklámügynökség, a Mito társalapítója és kreatívigazgatója. Saját elmondása szerint melegítőben járt iskolába, és füzetbe gyűjtötte a kedvenc website-jait, amelyek közül a legjobbakat ki is nyomtatta. Ezen a linken olvasható a többi cikke, amelyek szerintünk olyan jók, hogy ha még gyerek lenne, biztosan kinyomtatná őket.

(Fotók: Donkó Péter, Debreczeni Ágota)

Close