A címben szereplő kérdésre irányuló téma hangjai az elmúlt években mintha egyre dühösebbek lennének. A megfogalmazók sugallata szerint ez a nők szerepvállalásának kulcsa. De mennyire “felszabadító” a férfiak decentralizálása, illetve lehetséges-e egyáltalán?
„Már csak Bigről (Carrie szerelmének beceneve a Szex és New Yorkban – a szerk.), golyókról vagy kis farkakról beszélgetünk. Hogyan lehetséges az, hogy négy ilyen okos nőnek nincs más témája a pasikon kívül? És mi van velünk? Hogy mit gondolunk, mit érzünk, mit tudunk? Krisztusom!”
A népszerű sorozat második évadának első epizódjában Miranda (Cynthia Nixon) bekattan. Frusztrált lesz amiatt, hogy barátnői csak a férfiakról beszélgetnek (Big és Carrie épp most szakítottak először, Charlotte barátja pedig nyilvánosan fogdossa a golyóit), mire szembesíti őket azzal, miért nem képesek egyetlen olyan eszmecserére sem, ami nem a férfiak körül forog. Bár a széria második évadát 1999-ben adták le először, Miranda felhívása a férfiak decentralizására ma is valid kérdés a nők körében.
Nehéz pontosan meghatározni, mikor jelentek meg először ilyen jellegű viták az interneten, de az elmúlt néhány évben egyre forróbb a téma. Ez részben a feminista gondolkodásnak és a feminista média térnyerésének köszönhető, nem beszélve olyan feminista mozgalmakról, mint mondjuk a #MeToo. Ha rákeresel a YouTube-on a „decentring men” kifejezésre, akkor több száz videót találsz, amiket az elmúlt hónapokban publikáltak a férfiak "lefokozásának" fontosságáról. A videóesszéktől kezdve a mély vallomásokon át az irányított meditációkig, az ilyen tartalmakat készítők állítása szerint eme gyakorlat révén a nők képesek lehetnek megerősödni, mivel „nem fektetnek többé energiát hiábavaló romantikus vállalkozásokba”, és inkább azok irányába csatornázzák azt, akiket elhanyagolnak, vagyis a barátok, a családjuk, sőt önmaguk felé.
Papíron ez persze remekül hangzik. Patriarchátusban élni – ami ugye ragaszkodik ahhoz, hogy a férfiak legyenek a domináns és kiváltságos pozíciókban – azt jelenti, hogy sok nőt fiatal korától kezdve úgy szocializálnak, hogy a férfiakat helyezzék előtérbe. Gyermekkorukban többeket ösztökélt arra az édesanyjuk, hogy minden este szolgáljanak fel vacsorát az apjuknak és/vagy takarítsanak ki a bátyjuk után. Ez volt a helyes metódus annak érdekében, hogy a jövőben jó feleségek és anyák legyenek. Ezen retorika (plusz amiket a televízióból lehetett tanulni a nemi szerepekről) sokakat arra ébresztett rá, hogy a férfiakban van valami különleges. Olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek őket fontossá tették, míg a nőket nem. Ezáltal izgalmasabbak tűntek a férfiakkal történő interakciók, a nők pedig oly' módon vágytak a figyelmükre és az érvényesülésre, ami ártott nekik. És árt ma is.
Tehát a férfiak decentralizálására irányuló felhívásoknak igenis van értelmük.
A nők elleni erőszak, különösen a párkapcsolati és szexuális erőszak, világszerte súlyos problémát jelent. Az Egyesült Királyságban 2021-ben a családon belüli gyilkosságok áldozatainak 72,1 százaléka nő volt, az esetek gyanúsítottjainak többsége férfi. Ráadásul, ahogyan arról a Financial Times januárban beszámolt, a fiatal férfiak világszerte egyre konzervatívabbak, míg a fiatal nők egyre progresszívebbek lettek. Ez, valamint a konzervatív és patriarchális társadalomhoz köthető életfelfogással kapcsolatos frusztráció eredményezte a 4B mozgalmat (Four Nos) Dél-Koreában, melynek követői 2019 óta lemondtak a férfiakkal randizásról és szexről, a házasságról, és a gyermekvállalásról.
De vajon tényleg annyira felszabadító opcióról van szó, mint amilyennek a nők azt beállítják?
„Azt hiszem, [a férfiak decentralizálását kezdeményezők] megpróbálják azonosítani a problémát, ami lényegében annyi, hogy elégedetlen vagyok a férfiakkal kialakított kapcsolataimmal” – magyarázza a 29 éves Moya Lothian-McLean, a Novara Media munkatársa és a Ha én beszélek podcast társműsorvezetője. „De ez részleges megoldás csupán, mert teljes egészében a férfiakat vagy csak egy férfit hibáztat. Van az a mondás, hogy ha eltávolítom a daganatot, akkor boldog leszek. Ez nem így működik, mert még mindig jöhet olyan problémád, amit nem fogsz tudni azonosítani." A patriarchátus működéssel kapcsolatban tévedés azt hinni, hogy azt kizárólag csak az egyik nem működteti. Ahhoz, hogy valóban vége legyen a patriarchátusnak, nem árt tisztában lenni vele, hogy a patriarchális uralom fenntartásának mindannyian részesei vagyunk. Nem csupán a férfiak. A férfiak decentralizálására irányuló beszélgetéseknek pedig nem ez a módja.
Egyik YouTube-videójában Jasmin Siri elmondta, hogy egy majdnem két évig tartó önmegtartóztatással kizárta az életéből a férfiakkal történő testi kapcsolatot. Ez egyrészt ellenállóvá tette őt, másrészt segített neki „masszívabb alapokat teremteni ahhoz, hogy jobb partner legyen a következő kapcsolatában”, mivel így az egészséges életmódra és önfejlesztésre összpontosított. Siri akcióinak középpontjában továbbra is a férfiak állnak, mert reményei szerint az önmagán végzett munkának hála jobb partner lesz, és ideális társat talál majd magának.
„Nincs egyértelmű értelmezése a decentralizálásnak, és aggódom, hogy az emberek individualista módon állnak hozzá” – vallja Serena Smith szerkesztő. „Azt mondják, hogy 'Ó, én magamra fogok koncentrálni', de valójában ez csak annyit jelent, hogy nevetségesen sokat járnak majd edzőterembe, elvégzik a bőrápolási rutinjukat és sportos ruhákat hordanak. Én támogatom a férfiak decentralizálását, amennyiben az arról szól, hogy minden más kapcsolat fontosságát hangsúlyozzuk, ellenben kevésbé támogatom, ha azt jelenti, hogy kizárólag magadra koncentrálsz.”
Az énközpontúság figyelmen kívül hagyja azokat a külső tényezőket, amelyek miatt a férfiak valódi decentralizálása jelentős kihívást jelent a társadalmunkban. A 24 éves Sandra például attól tart, hogy amint talál egy „felnőtt munkát”, szinte nem lesz más választása, mint a férfiakra és a kapcsolatokra koncentrálni, mert hát nem éppen olyan társadalomban élünk, amely teret ad a barátságoknak. „Jelenleg munkanélküli vagyok. Most végeztem az egyetemen, így nagyon sok időm volt barátságokat kötni. De aggódom, hogy amikor elkezdek dolgozni, ezek a barátságok elapadnak, mert a munka jelenti majd az élet lényegét. Azt hiszem, akkor jobban vágyom egy igazi kapcsolatra, mert olyasvalakit szeretnék magam mellé, akivel csak fekszem az ágyban és nem csinálok semmit, nem pedig olyat, akivel mondjuk állandóan mennem kell valahová, vagy meg kell erőltetnem magam, hogy találkozzak vele, mert messze lakik.”
Heteronormatív társadalmunkban nem arra vagyunk szocializálva, hogy a barátságokat helyezzük előtérbe. Ahogyan az emberek idősödnek, társat találnak magunknak és gyermeket vállalnak. Néhányan fontolóra veszik, hogy közelebb költözzenek a szüleikhez vagy a munkahelyükhöz, de ritkán választanak új otthont a barátaik közelében.. Mondjuk nehéz is megkérdőjelezni ezt a fajta gondolkodásmódot, mert egyfelől már szinte normalizálódott, másfelől a lakáspiac romokban hever. Világunk kivételesen alkalmazkodik a romantikus szerelemhez, nem meglepő módon ezt állítva a középpontba. Ezeket a strukturális problémákat a heteronormatív társadalom és a kapitalizmus hozta létre, és nyilvánvalóan jobb választ igényelnek a férfiak decentralizálásánál.
Na, de hogyan dolgozhatunk egy olyan világért, amelyben a heteroszexuális nők és férfiak egyenlő, és mindkét fél részéről beteljesülő szerelmet élhetnek meg? Ahol a romantikus szerelmet ünnepelhetjük, de nem tekinthetjük az élet fő céljának? A 24 éves Zara úgy véli, nem a férfiakat, hanem a nemek és a romantikus kapcsolatok fontosságát decentralizáljuk. Ő mindenkit egyformának tekint, valamint ugyanolyan gondossággal, figyelemmel és szándékkal éli meg a szerelmet.
Amit Zara javasol, nyilván könnyebb mondani, mint megtenni. Hosszú távú munkát igényel, amihez szükség van egy irányít mutató közösségre is, miközben a világ mást mond. De ha a feladat nehéznek is tűnik, és nem vezet azonnali változáshoz, az eredmény még így is jobb lesz, mintha kizárnánk az embereket az életünkből. “Bizalmatlanság figyelhető meg bennünk egymás iránt ebben a patriarchátusban, amelyet a kapitalista individualizmus fosztogat” – mondja Lothian-Mclean a Dazednek. „Szerintem erre építenek az emberek, amikor a férfiak decentralizálásáról beszélnek, plusz arról, hogy nem dolgoznak meg egy barátságért. Mindennek következtében még inkább elzárkózunk és félünk egymástól, ez pedig biztosan nem fogja megoldani a férfiakkal kapcsolatos problémáinkat”.
Bár a férfiak decentralizálására irányuló szándék fontos dolog, a végső célnak mégsem annak kellene lennie, hogy eltávolodjunk azoktól, akiket viszonzottan vagy plátói módon szeretünk, hanem inkább megkérdőjelezzük a nemek, a heteronormativitás és a romantikus szerelem középpontúságát. Ennek eléréséhez nemcsak saját magunk, hanem a világ átformálásáért is küzdenünk kell. Ez pedig életre szóló munkát igényel.
(Forrás: Dazed, fotók: Getty Images)
kérdések | decentralizálás | férfi | nő | szerelem
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Inspirál, feltölt, felszabadít – a W by Roadster magazin egy olyan univerzumba kalauzol, amiben szívesen létezünk. Magával ragadó egyéniségeket és sztorikat mutat be és kínál inspirációt a világ minden tájáról. Szofisztikált, könnyed és elegáns, akárcsak az olvasói.
Az 2024/1. szám tartalmából:
Ha nyár, akkor irány a mediterráneum: különböző alkotókon, helyeken és élményeken keresztül járjuk be a Mediterrán térség legvágyottabb helyeit. Gyönyörű enteriőröket mutatunk be a Balaton-felvidéktől Puglián át egészen Marokkóig, valamint elkalauzolunk a régió leggyönyörűbb hoteljeibe is. Izgalmas, kreatív nőkkel beszélgetünk művészetről, alkotásról és az élet művészetéről. Divatanyagunkban pedig a szabad, korlátok nélküli létezésre inspirálunk.
