Amióta a legmenőbb, magyar fapados légitársaság megvetette lábát Tel-Avivban, tényleg fillérekbe kerül eljutni télből a nyárba. Ott szinte sosincs hidegebb 15 foknál, úgyhogy a télikabát után már csak az előítéleteinket kell levetkőzni indulás előtt. Mert aki még nem járt Tel-Avivban, könnyen aggatja rá a veszélyes és idegen jelzőket, miközben mások a szabadság városaként emlegetik. Utána kellett járnunk az igazságnak.
Az izraeli nyitás olyannyira bejött a légitársaságoknak, hogy már naponta mennek járatok Ferihegyről Eliatba, vagy épp a tel-avivi Ben Gurion reptérre. Még fapadoson is pont kibírható a háromórás út, és a mínuszok utáni napsütés azonnali kárpótlás a leszállást követően. A reptérről bejutni a városba sem nagy kaland: cirka tízperces vonatút (félóránként jár), és maximum tizenöt perc séta a központ.
A pozitív életérzést nagy dózisban kapjuk, ahogy megérkezünk: pálmafák, boldog emberek, nagy terek, figyelemreméltó építészet, amelyben simán megfér a Bauhaus mellett néhány modern toronyház.
A szabadságérzet és a hangulat, mint egy spanyol vagy francia, tengerparti városban – legfeljebb a héber és arab feliratok emlékeztetnek rá, hogy a Közel-Keleten vagyunk.
Az utcák rendezettek, a közlekedés penge, azt pedig már csak halkan jegyezzük meg, hogy a buszok és vonatok ezerszer modernebbek – a wifi és a telefontöltő is alap a távolsági buszokon és vonatokon –, és tisztábbak, mint Budapesten. Ezzel együtt a belvárosban felesleges buszra szállni: szinte minden egy-két órán belül bejárható, és a sétával együtt legalább elveszünk kicsit a szűk utcácskákban vagy a tenger látványában.
A friss, modern, lüktető karakter köszönhető annak is, hogy Tel-Aviv nagyon fiatal város: eredetileg 1880-ban alapították zsidó bevándorlók Jaffa mellett, mellyel 1950-ben egyesült. Tel-Aviv azóta egyértelműen az ország gazdasági motorja, és ugyanúgy otthona technológiai csúcscégeknek, mint ahogy például a gyémánttőzsdének is.
A már említett Bauhaus épületek miatt ráadásul az UNESCO a Világörökség részének nyilvánította, ezzel fontos kulturális központtá is vált a Földközi-tenger partján fekvő város. Erről pedig nem csak az épületek, az egymást érő kiállítások és koncertek tanúskodnak, hanem, hogy Tel-Avivban minden sarokra jut egy helyi ékszerkészítő, dizájnerbutik vagy galéria.
A művészet itt az élet része, és irigylésre méltó, ahogy és amilyen ízléssel lakóházakhoz, üzletekhez, éttermekhez nyúlnak.
És ha már éttermek, attól egyáltalán nem kell tartanunk, hogy egymást érő kóser konyhákba botlunk, vagy nem tudunk európai módon enni az utazás alatt – Tel-Aviv gasztronómiai szempontból is multikulturális, ugyanúgy találni jó mexikóit, mint halast, szusizót, vietnamit, burgerezőt vagy steakhouse-t.
A helyiek egyik kedvenc lánca például a város számos pontján megtalálható Benedict – nem titok, a ház specialitása az egg benedict –, ami 0-24-es reggelit kínál. Az ajtókban legtöbbször hosszabb-rövidebb sor áll, még úgy is, hogy a villásreggeli simán kerül annyiba, mint egy jobb ebéd. Cserébe viszont sokféle krémet, humuszt, salátát végigkóstolhatunk, minden friss, a kiszolgálás figyelmes.
Ezzel együtt igazából nehéz lenne olyan helyet mondani, ahonnan csalódottan távozna az ember: ettünk remek tintahal és rák curryt a Goochában, szaftos burgert az Ad HaEtzem Expressben, minute steaket a Port Saidben, és shawarmát – amit lényegében a helyi gírosz – utcai árusoknál.
Az autentikus Izraelért sem kell túl messze menni, elég valamelyik piacot, például a Carmel Marketet útba ejteni, ahol a fűszerektől a teákon át a legjobb húsokig vagy gyümölcsökig mindent beszerezhetünk, de kóstolhatunk helyben mesteri hummuszt, vagy akár venezuelai fogásokat is.
Oké, de biztonságos Tel-Avivba, vagy általában Izraelbe menni?
Ez a kérdés valószínűleg mindenkiben felmerül az utazás előtt. A helyzet az, hogy érdemes ránézni az Izraeli Nagykövetség közleményeire, mielőtt repülőre szállunk. Tény, hogy nem teljesen idegenek a terrorcselekmények, és a palesztin–izraeli konfliktusból eredő megmozdulások, de ennek megfelelő a biztonsági készültség is, ami egyúttal teljesen megszokott itt.
A nevezetességek környékén állandó a fegyveres jelenlét, de azon sem szabad meglepődni, ha húszéves fiatalok egyenruhában, csapatosan jönnek szembe az utcán gépfegyverekkel, vagy átvilágítanak, amikor be akarunk menni egy nagyobb pályaudvarra vagy plazába.
Ennek ellenére a félelemnek csíráját sem látni a városon, ugyanolyan nyugodtan telnek az izraeli mindennapok, akár a magyarok – azzal a különbséggel, hogy itt teljesen normális, ha az ember télen is flip-flopban, szörfdeszkával a hóna alatt mászkál a partközeli utcákon.
Jeruzsálem, a kihagyhatatlan
Nem kell vallásosnak lenni ahhoz, hogy a Tel-Avivtól kb. negyven percre fekvő Jeruzsálemet beiktassuk a néhány napos izraeli programba. A Szent Városra egy teljes napot legalább szánni kell, ha minden szegletét be akarjuk járni, de garantáltan megéri. A fallal körülvett városban szinte minden lépésre jut egy kis szakralitás, legyen az adott hely a keresztény, zsidó vagy muszlim vallás szempontjából jelentős.
A zsidók szent helyénél, a Siratófalnál állandó a tömeg, ahogy a Via Dolorosán is folyton belebotlunk a krisztusi keresztutat követő hívőkbe.
Persze, találkozni megszállottan vallásos zarándokokkal – állítólag vannak, akik keresztet bérelnek, hogy ugyanúgy járják végig az utat, mint Jézus.
De Jeruzsálem ettől függetlenül, egy átlagember számára is különleges, izgalmas világ, korok, vallások, legendák izgalmas, misztikus mixével.
Mennyibe fáj a közel-keleti vakáció?
Ha jókor foglalunk repülőjegyet, 15 ezer alatt is kihozhatunk egy oda-vissza utat, és szállást is találni nyolcezer körül, éjszakánként. Arról viszont nem szabad megfeledkezni, hogy nem az EU-n belül utazunk – kell az útlevél. Vízum három hónapnál rövidebb tartózkodáshoz nem szükséges, úgyhogy egy érvényes útlevéllel, és némi dollárral vagy euróval a zsebben már indulhatunk is.
A pénzkérdés összességében nem egyszerű, ha Tel-Avivot nézzük: izraeli sékelt Budapesten legfeljebb úgy van esélyünk váltani, ha jó előre megrendeljük valamelyik pénzváltónál, vagy – mint utólag megtudtuk – elmegyünk Hanifához a Nádor utcába. Ennek ellenére legtöbben a dombornyomott bankkártyát javasolják, és összességében simán lehet, hogy kevesebbet bukunk a kártyás tranzakciókon, mint a váltáson. Arra viszont nem árt felkészülni, hogy a kisebb boltokban, bazárokban, piacokon csak készpénzzel lehet fizetni.
Ezzel együtt biztos, hogy mindenkiben felmerül a kérdés: oké, de mégis mennyi pénzt vigyek – akár csak virtuálisan is – négy-öt napra?
A mi tapasztalatunk szerint pont annyit, mintha mondjuk Barcelonába vagy Párizsba mennénk.
Az élet ugyanis minden neten olvasható riogatás ellenére nem kirívóan drága, kivéve, ha mondjunk ingatlant vásárolni utazunk – ez esetben nem árt két-három százmilliót is félretenni a bankszámlánkon.
Tel-Aviv összességében csupa izgalom, szabadság, és pozitív energia, ahol épp akkora dózist kapunk a kultúrsokknak nevezett, egyszerre ijesztő és fejlesztő jelenségből, mint élményből.
Ez is érdekelhet:
Goa úgy kényelmes, hogy megmarad rusztikus, felfedezős, backpacker élménynek, tömegturizmus feeling nincs, ez pedig sokak számára mindennél vonzóbb tulajdonság.
(Fotók: Gyana Dániel)
wizz air | repülő | siratófal | kóser | fapados
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!