Az ebéd vagy a vacsora végeztével a felszolgáló kihozza a számlát, ellenőrizzük, stimmelnek-e a rajta lévő számok, aztán készpénzzel vagy bankkártyával fizetünk. Egy hagyományos éttermi szolgáltalás mindennapos befejező eseményei ezek – kivéve a texasi Fort Worthben található Taste-ben, ahol egy kicsit másképp működnek a dolgok.
Konkrétan annyit kell fizetnünk az ételért, amennyit gondolunk. Ha semmit, akkor semmit. A nonprofit helyen ugyanis úgy gondolkodnak, hogy a nehéz idők bárkihez bekopogtathatnak, és olyankor egy éttermi étkezés luxuskiadásnak tűnhet. Jeff Williams séf gyerekkorában az élelmiszeripari sztrájk idején többször átélte, milyen az, ha nélkülöznie kell, és mondjuk reggel még nem tudja, mi lesz vacsorára, egyáltalán jut-e valamilyen harapnivaló estére.
"A nővérem és én ugyan soha nem mentünk el otthonról étel nélkül, de ez gyakran azzal járt, hogy a szüleimnek nem jutott" – idézte fel emlékeit a konyhafőnök, aki ezek után döntött úgy,
hogy a Taste Community Restaurant egyfajta menedék lesz a rászorulók számára, anélkül, hogy bármiféle kötelezettséget várna el tőlük.
A modellt úgy állította össze, hogy valamennyi vendég rendelhet az étteremben a menüből, akár fizet érte, akár nem. Ha végigfutunk az étlapon, egyből kiszúrhatjuk, hogy az ételeknek nincs áruk, de még a javasolt összeget sem találni rajta. A kiérkező számlán az elfogyasztott tételek mellett egy kis magyarázatot olvasni, amely pontosítja a fizetési rendszert.
"A menünknek nincs fix áruk, de nem azért, mert divatosak vagyunk, hanem azért, mert a vendég annyit fizet érte, amennyit tud" – mondja Williams, hozzátéve, hogy adományokat is elfogadnak, tehát a tehetősebbek nagyobb összeget is otthagyhatnak az étteremben, segítve annak működését.
A személyzet egyébként rengeteg hálás üzenetet kap a rászorulóktól – gyakran a számlák hátoldalára írva – az önzetlen segítségért, amivel megkönnyítik a mindennapjaikat, és sokan megjegyzik, hogy amint jobb sorsra fordul az életük, és lehetőségük lesz rá, örömmel fizetnek majd az ételért.
Nem ez az első ilyen jellegű kezdeményezés az Egyesült Államokban; a Panera Cares néven futó hasonló szolgáltatás az USA több nagyvárosában próbálkozott az elmúlt évtizedben – sajnos valamennyi be is zárt, legutóbb 2019 februárjában Bostonban.
Ez is érdekelhet:
Vibrálóak és magukon viselik egy-egy város kulináris ujjlenyomatát. Megmutatjuk a hét kedvenc ételcsarnokunkat New Yorktól Tokióig.
(Fotók: Unsplash, Insider)
étterem | egyesült államok | becsületkassza | nonprofit | étel | usa
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!