Close
Valami van a Balaton-felvidéken, és nem csak a borok

Valami van a Balaton-felvidéken, és nem csak a borok

Nem szándékozunk kampányolni a Balaton északi vagy déli partja mellett, mert mindkét oldal egyaránt szépséges, de az biztos, hogy ha a vidék romantikáját keressük a magyar tenger partjain, azt valahol északon találjuk meg.

A nyüzsgő Balatont fürkészők általában Siófokot és környékét szállják meg, akik viszont zavartalan pihenésre, megnyugtató környezetre és a csendet alkalmanként megtörő madárcsicsergésre vágynak, azok a kialudt vulkánok kúpjaival, családias borászataival, zöldellő erdőivel, és dimbes-dombos útjaival csalogató északi partot választják.

Mi is ezt tettük egy egynapos kirándulás keretében, de magányosan már csak azért sem ajánlatos utánunk csinálni, mert négy borpincét is meglátogattunk, és egyik helyen sem szőlőszörpöt kortyolgattunk.

 

Budapestről indulva kényelmes, másfél órás autókázással juthatunk el az északi parton ívelő 71-es úthoz, amit némi elfogultsággal és túlzással akár a Balaton Route 66-ének is hívhatnánk.

Ugyan errefelé nincsenek naplementébe tartó, végeláthatatlan utak és nem kell napokon át nyomnunk a pedált ördögszekereket kerülgetve, ám a feeling picit hasonló, mert valamilyen megmagyarázhatatlan hangulatot áraszt magából ez a vidék.

Odafelé mindjárt érdemes egy kis kitérőt tenni Balatonakarattya felé, ahol a közelmúltban kicsinosított Tengerlátópart letaglózó látvánnyal adja át a Balatont.

A Kisfaludy sétány azért kapta ezt a cseppet sem túlzó elnevezést, mert szép időben tengerként tárul elénk kedvenc tavunk; látni a kenesei partokat, a Fűzfői-öbölt, Balatonaligát és Balatonalmádit, illetve még a siófoki szállodasor is feltűnik.

Az utóbbi években szintet lépett balatoni vendéglátás eredményeként jó pár klassz helyen ebédelhetünk vagy vacsorázhatunk a környéken. A borászat, mint tudjuk, igen erős szálakkal kötődik a gasztronómiához, tehát több olyan vendéglátóhely közül választhatunk, ahová nem csupán a borok miatt kopogtathatunk be.

A Hegymagason található Szászi Pince fokozatosan szállt be az étterembizniszbe. Kezdetben a teakonyhájuk kínált csak pár falatot a kóstolókhoz, végül aztán az étteremnyitás mellett döntött a vezetőség. Helyi kötődésű arcok alkotják a személyzet nagy részét, köztük a direkt szűkített étlapért felelős séf, Kurucz Roland. Szerinte az ételkészítés olykor a divatiparhoz hasonlóan működik, azaz a trendek néha ismétlik önmagukat és vissza-vissza kacsintgatnak. A Szászi Pincében éppen ezért igyekeznek előhozni valamit a régi dolgokból, de hogy ne pörögjön folyton ugyanaz a lemez, kicsit felturbózzák, újragondolják az ízeket.

Az ételkölteményeik látványra és tálalásra a fine dining világát idézik (adagra szerencsére nem…), úgyhogy rögtön igazolást nyer az elsőre a szemünkkel lakunk jól tézis.

A fogások mindegyikéhez kizárólag háztáji alapanyagokat dolgoznak fel, például az egyik nyári kedvencnek számító grillezett kecskesajthoz a Dembrovszky-farmról érkezik a sajt. Ehhez titkos recept alapján készült szósz is jár, amiről annyit azért sikerült megtudnunk, hogy a marinált barackot kevéske narancslével és vajjal pörgetik meg, hogy a kecskesajt mellé tökéletesen harmonizáljon. Remek választás arra az esetre, ha nem szeretnénk nehéz étellel sokkolni a gyomrunkat a kánikulában.

A fajsúlyosabb ételekhez, köztük a burgonyapürével és fűszersalátával tálalt csirke supreme-hez, valamint a petrezselymes-fokhagymás puliszkával (!) kínált préselt mangalica hasaljához szintén kizárólag vidéki húst használnak, a hagymás rostélyoshoz pedig hortobágyi magyar tarkából készült prémium minőségű Rib eye steaket kap a vendég.

Hatalmas adag, csak Bud Spencer-étvágyú vendégeknek ajánlatos megküzdeni vele.

Kanyargós utak vezetnek fel ide, de ha időben sikerül foglalnunk és van rá lehetőség (délben nagyobb az esély), a teraszra kipakolt asztalok egyikére érdemes lecsapnunk, mondanunk sem kell, hogy a balatoni hegyek megkapó látképe miatt.

Ha tehetjük, mindenképp kóstoljuk meg a kizárólag itt kapható, fogalomnak számító „fecskés” rozéjukat (Badacsonyi Cabernet Sauvignon), ami már csak narancssárgás színe miatt is különleges.

Továbbállva innen, de maradva Hegymagason, Nyári Ödön pincészete már csak a kóstolókhoz kialakított, nagypapáink idejének hangulatát visszahozó terasza és lugasa miatt megér egy látogatást. A Szent György–hegyen található présház még a 19. században épült, 1994-es felújítása óta indult meg itt a korszerű munka. Ödön édesapjától vette át a pincészetet, amikor pedig nem szüreteléssel, érleléssel és préseléssel foglalatoskodik, akkor kenyeret süt Pomázon.

Ahogy a környék legendája elmondta, nagyon jól érzi magát errefelé az olaszrizling, a szürkebarát és a kéknyelű is, vagyis ezen fajták kedvelői egészen biztosan nem csalódnak majd. A borkínálatból nehéz egyet kiemelni, de talán a Magyar Tudományos Akadémia Bora címet elnyerő intenzív illatú, gyümölcsös chardonnayt megilleti a megkülönböztetett figyelem, mert bársonyossága miatt igen kellemes élményt adott.

Előre bejelentkezéssel májustól októberig van lehetőség végigkóstolni a borokat, de ahogy Ödön fogalmazott, ha csak úgy beesik ide valaki, akkor is kaphat egy decit.

Badacsonytomaj felé fordulva, az utolsó szakaszon szőlőtőkék között vágtatva érkezhetünk meg a Borbély családhoz. A família szó szerint a nulláról építette fel ezt a birtokot; amikor indultak, mindössze egy parlagon heverő üres terület várakozott itt arra, hogy történjen valami. Történt: Borbélyék présházat, fahordós pincét, bazaltpincét, borkóstoló helyiséget húztak fel rá, no meg egy vendégházat, ahol bármikor szívesen látják egy kis pihenőre és egy fröccsre a Balaton körül pedálozókat.

Megkóstolhatjuk a környék legjellegzetesebb szőlőfajtájából, a rizlingből készített 2014-es évjáratú desszertborukat, ami nem véletlenül kapta ezt a besorolást, hiszen krémesebb és vajasabb a megszokottnál, vagy érdemes még egy pohárral kérni az Irsai-olaszrizling háziasításából nyert gyöngyöző borukból, ami különösen nyáron élvezetes, könnyű és friss kortyolgatni való.

A Homola Pincészetről aligha kell bekezdéseken át regélni, hiszen munkásságuk országszerte ismert, gondoljunk csak az általuk kitalált rendezvénysorozatra, a Paloznaki Jazzpiknikre.

Maga Paloznak amúgy egészen biztosan a legszebb Balaton környéki települések közé tartozik.

Tájházaival, templomával, parasztházaival, kisebb parkjával és meseközpontjával sikerült megőriznie a hagyományos faluképet, tiszta és rendezett, barátságos hangulatú település. Homoláék borteraszáról Alsóörsre és Csopakra láthatunk rá kóstolgatás közben, akár könyöklőről, akár a fűben heverészve tesszük. Harminc hektáron gazdálkodnak a főként fehérborairól jellegzetessé vált vidéken (akadnak azért kék szőlőből előállított nedűik is), leginkább az olaszrizlingre és a kékfrankosra koncentrálnak – a kispincének indult birtok mára évente százezer üveget gördít ki a palackozóból.

Homoláékhoz köthető többek között a 100% Balaton bor, amiben tramini, olaszrizling és szürkebarát keveredik. Illatos és gyümölcsös, könnyed, bevezető bor ez, és nem szégyellik a balatoni életérzést átadó fröccsborként hirdetni, de persze önmagában is megállja a helyét.

Egy jól sikerült tartalmas kirándulás befejeztével mindig nehéz szívvel indulunk hazafelé, de nézzük inkább a pozitív oldalát: újra végig lehet hajtani az úton.

Megpillanthatjuk a Révfülöpnél vagy Balatonudvarinál teljesen másként festő Balatont, alkalmanként a völgyhíd és a Hegyestű is feltűnik, de mind közül a legjobb, hogy mondjuk hónunk alá csapva a Balaton-környéki friss nyitásokat és a cukrászatoktól az éttermeken és a szálláshelyeken át a borászatokig a már megszokott prémium vendéglátóhelyeket ajánló, immáron letölthető applikációval is használható Balatoni Gasztrotérképet, bármikor visszatérhetünk ide, vagy fedezhetünk fel újakat.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: a szerző, Szabó Miklós, Szászi Pince, Chripko Lili)

Close