Close
A BMW legnagyobb száma – M850i xDrive-teszt

A BMW legnagyobb száma – M850i xDrive-teszt

Egy kultikussá vált modellt visszahoznia egy autógyárnak akkor is merészség, ha az a gyár a BMW. Az pedig baljós, ha az utóddal meg sem próbálják azt a hatást elérni, amit a nagynevű előddel sikerült. A 8-as sorozat azonban megnyugtat – minden értelemben.

1989-et írunk, szeptembert. A magyar történelemben ez a keleti határ – világpolitikai jelentőségű – megnyitásának ideje, a Népköztársaság az utolsókat rúgja. A Szovjetuniót Mihail Szergejevics Gorbacsov próbálja megreformálni, a világ másik pólusát néhány hónapja George H. W. Bush vezeti, a Billboard toplistát pedig a New Kids On The Block és a Milli Vanilli kamuzenekar. A Merkur autóértékesítő vállalat nálunk minőségi problémák miatt 11 ezer forintot bukik minden Dacián, de a világ autók iránt érdeklődő része nem erre figyel.

A frankfurti autószalonon bemutatkozik ugyanis egy új, másfél milliárd német márkából kifejlesztett BMW-típus.

Ebben debütál a világ első, V12-es motorhoz kapcsolt hatfokozatú kézi váltója, elektronikus gázpedálja és kis légellenállású, ék alakú karosszériája a bukólámpákkal maga a csoda.

8-as sorozatú BMW korábban nem létezett, a gyár legnagyobb kupéja az akkor vágyott, mára legendává érett és még jobban vágyott cápaorrú 6-os volt, a számváltozás oka nem az évek múlása, hanem a feljebb pozicionálás. Szokás leegyszerűsíteni, hogy a 6-ost a 8-as váltotta, de ez csak az időrendet tekintve igaz.

Azóta harminc év telt el, láttunk sok szörnyűséget és sok szépséget az autóiparban (is), de ha ránézünk az E31-es gyári kódú 8-asra, még mindig nem tudjuk levenni a szemünket róla. Ma már nehéz elképzelni, akkor milyen hatással lehetett a közönségre 1989-ben az M1-esre is emlékeztető, nyolcvanas évek BMW-inek vonalait megöröklő, de egyben a formavilágát is megújító, nagy, széles, lapos, elegáns és méltósággal teli luxuskupé. Két évvel az első Opel Astra, néggyel az első Fiat Punto bemutatása előtt, akkoriban, amikor az Audi egy meglévő karosszériába gyömöszölt V8-as motorral igyekezett közelebb jutni a tőle akkor még távoli luxuskategóriához.

A kizárólag V8-as (840i, 840 Ci) vagy V12-es motorral (850i/Ci/CSi) kapható 8-as sorozat egészen 1999-ig gyártásban maradt, de nem azért, mert annyira sikeres volt, sőt. A piaci eredmény és a később elismertség vagy értéknövekedés között viszont gyakran nincs összefüggés, vagy épp fordított az arány: a 8-as egy szép példánya ma olyan műtárgy, amelynek stabilan emelkedik az értéke – egy jó állapotú 850 CSi több mint húszmillió forint, nyolcvan százalékkal több, mint 2012-ben volt –, aki pedig használni is meri, nagyon finom szerkezettel élvezheti az autózás örömét.

A 8-as gyártásának befejezése után néhány évvel a BMW felélesztette a 6-os sorozatot, készített belőle a kupé mellett kabrió és M-változatot is, valamit a négyajtós Gran Coupéhoz és az ötajtós Gran Tourismóhoz is felhasználta a 6-os számot – most pedig a kupét és kabriót kivezetik, ezentúl 8-as lesz a legnagyobb BMW kupé és kabrió. Egészen ismerős helyzet, ugye?

Azóta azonban annyi, 1989-ben elképzelhetetlennek tűnő változás történt az iparágban – az Audi prémiummárka lett, a Porsche szedánt, kombit és terepjárót is készít, a BMW elsőkerék-meghajtású kocsit, ázsiai tulajdonná vált a Volvo és a Jaguar, a dízeltől félni kezdtek az emberek, az egyre elérhetőbb villanyautókra pedig vágyni –, hogy nagyon nehéz egy hagyományos, belsőégésű motorral hajtott, kerekeken gördülő autóval akkora feltűnést kelteni, mint 1989-ben.

Nem is görcsöltek rá: az i8 mutatja, hogy ha van akarat, van tudás is egy egészen meghökkentő formájú sportkocsi megrajzolásához, itt viszont láthatóan nem ezt az utat választották a tervezők. A mai BMW-k formavilágát igazították rá egy olyan méretű és arányú autóra, ami már sematikus agyagmodellként is vágykeltő lehetett.

A 4,84 méteres hosszhoz 1,9 méteres szélesség, és alig 1,34 méteres magasság tartozik, tehát hosszú, széles és lapos, ez viszont nem érzékelteti kellően a valóságot. A klasszikus sportautó-építési elveknek megfelelően a motorháztető messziről kezdődik és sokáig tart, a tetőív az első ülések vonalától egészen a farig lejt. Az oldalüvegek olyan kicsik, a lemezfelületek pedig olyan nagyok, hogy még az elviselhetőséghez is dizájntrükkök kellenek, ahhoz pedig zsenialitás, hogy ilyen legyen a végeredmény.

Az egyszerűnek mondható sziluettet a részletmegoldások emelik egészen magasan szintre.

A hűtőmaszkok akkorák, hogy érdemes jól kivilágított helyen parkolni a 8-assal, nehogy valaki kertkapunak nézze a rácsokat, és szórólapköteget dugjon közéjük.

Az akár 600 méterre is elvilágító első lézerfényszórókhoz a high-tech iránt érdeklődő emberek úgy gyűlnek, mint a bogarak szoktak (jó esetben csak akkor, ha áll a kocsi), a sárvédőre vágott kopoltyúk megtervezése valószínűleg több munkaóra volt, mint amennyit néhány olcsóbb autóra kompletten szánnak.

A hátsó részt az oldalra is jócskán rásimított lámpatestek, a csomagtérajtó mélyítése, a lökhárító légrései és az ikerkipufogókat rejtő négyszögek határozzák meg, ami csak azért baj, mert hajlamosak elvonni a figyelmet a modern autótörténelem egyik legfinomabb, legelegánsabb aerodinamikai eleméről, az M szpojlercsíkról.

Ha valaki 8-as BMW-t rendel, a motorválasztásnál elég azt eldöntenie, hogy benzinest vagy dízelt akar, a motorkínálat ugyanis kéttagú, a 840d egy háromliteres, soros hathengeres dízelmotort, az M850i egy 4,4 literes, V8-as benzinest takar, mindkettő biturbó, mindkettőhöz összkerékhajtás és nyolcfokozatú automata váltó jár. Utazóautóhoz általában ideális választás egy nyomatékos dízel, valószínűleg a feltűnően jól hangszigetelt 8-ashoz is passzol, de már csak az előd iránti tiszteletből is értékelendő, hogy a tesztautó a V8-ast kapta. Meg persze azért is, mert

ez 530 lóerőt, a gázolajosnál is nagyobb, 750 Nm nyomatékot és 3,7 másodperces százra gyorsulást jelent.

Utóbbi az új Porsche 911-es hátsókerekes változatáéval megegyező adat, csak hogy egyértelmű legyen, milyen teljesítménykategóriába is tartozik a 8-as.

A szoros összehasonlítás amúgy értelmetlen: az M850i egy gran turismo – hiába használja ezt a kifejezést egy másik karosszériaváltozatra a BMW –, a hosszú távú utazásnál és az autó határainak keresésénél más számít, még ha vannak is közös pontok. Versenyzésnél vagy durva élményautózásnál fokozza az izgalmat a motor- és a kipufogóhang, a gép közvetlen érezhetősége, nagy sebességű autópályás suhanásnál viszont már zavaró és fárasztó.

Az M850i-nél kizárólag az lehet zavaró, hogy néhány száz kilométerenként meg kell állni tankolni.

Egyébként olyan kényelem és nyugalom veszi körül a vezetőt és az egy szerencsés – potenciálisan még két, kevésbé szerencsés, vagy torzó testalkatú – utasát, hogy csak a belső szerveink, a horizonton hagyott, előbb még mögöttünk vagy akár előttünk haladó autók, és a stopperóraszerűen számláló sebességmérő jelzi, valami egészen komoly dolog történt a gázpedál lenyomására.

Távolról hallatszik ugyan egy kis kipufogódurrogás, ám azt egy finom körkörös mozdulattal bármikor el lehet nyomni – persze, hogy a 8-as is megkapta a gesztusvezérlést –, de az autó úgy rálapul az útra, olyan természetességgel indul meg, annyira jóindulatú a futóműve, a négykerék-kormányzással annyira pontosan, szinte kisautóként irányítható, hogy a vezető még akkor is csak lazán, alaphelyzeti pulzussal ücsörög a bőrfotelben, amikor a kívülálló már izzadtan gépészkedő sofőrt vizionál.

A külső visszapillantókban megfigyelhetőek a porschésan az utastérnél jóval szélesebb hátsó sárvédők, lehet a kormány mögötti fülekkel is vezérelni az egyébként automatikusan is hiba nélkül dolgozó váltót, az iDrive-ra és érintésre is reagáló monitoron figyelhetjük a g erő nagyságát és irányát is, a menettulajdonságokról pedig már esett szó. Ebben az autóban nagyon is ott van a sportkocsi, csak a bőrillatban, a belülről megvilágított üveg váltókart megpöccintve, a létező összes biztonsági és kényelmi asszisztens szolgáltatását élvezve szolidan meghúzódik, mi pedig annyira jól érezzük magunkat a luxusában, hogy nincs késztetésünk előhívni.

Az i8-as mellett az M850i mutatja meg legjobban, hol tart és mire képes ma a BMW – ez indokolja, miért kell mindkettőért több mint negyvenmillió forintot kifizetni. Ez a 8-as nem forradalmi, mint az elődje volt ’89-ben, a márkán belül már nem az övé ez a szerep. Csúcsmodellnek viszont így is csúcs.

(Fotó: Tóth István, archív: BMW)

Close