Kovács Kristóf, a Déryné étterem alapító-tulajdonosa a héten Izraelben járt, hogy ismét inspirációt szerezzen budai étterme újabb tematikus vacsoraestjéhez. A Roadster kérésére elmesélte, milyen az élet Izraelben a háború árnyékában, miért táncolnak az asztalok tetején a tel-avivi éttermekben, hogyan reagáltak a város étteremtulajdonosai, hogy magyar vendégeket látnak, és hogy mit kell tenni, ha a légiriadó taxiban éri az embert. Interjú.
Gyakorlatilag nincs turizmus
Mint ismeretes, a Hamász fegyveresei 2023. október 7-én 1200 embert öltek meg Dél-Izraelben, és 240 embert túszul ejtettek az izraeli hatóságok szerint. Izrael válaszul bombázással és szárazföldi invázióval válaszolt a Gázai övezetben, ami az ottani egészségügyi tisztviselők szerint tízezrek halálát okozta. Az Izraelbe látogató turisták száma az Izrael és a Hamász között kitört háború után visszaesett, és az év hátralévő részében meglehetősen alacsony maradt. Jelenleg kevés légitársaság repül Izraelbe, a budapesti székhelyű Wzz Air is csak márciusban fogja újraindítani járatait.
– Alig pár légitársaság repül Izraelbe, Gázában tulajdonképpen háború zajlik. Miért döntöttél úgy, hogy éppen most látogatsz el újra Tel-Avivba?
– Az eredeti tervek szerint tavaly októberben mentünk volna, a túra azonban a háború miatt elmaradt. Alaposan utánajártunk a mostani helyzetnek, beszéltünk az ottani vendéglátósokkal is. Azt tanácsolták, induljunk el bátran, higgyük el, minden rendben lesz. Megérkezéskor rögtön belecsöppentünk az új helyzetbe, gyakorlatilag nem voltak turisták Izraelben. Már a taxis is azzal fogadott minket, hogy három hónapja nem szólalt meg angolul. Minden étteremben a nyakunkba ugrottak és folyamatosan hozták az újabb ételeket és italokat, úgy örültek nekünk, mintha csak valami messiásként érkeztünk volna. Abba nem is gondoltam bele, hogy ezzel köszönik meg, hogy támogatjuk őket ebben a nehéz helyzetben – már csak azzal is, ha szóbahozzuk ezt az egészet.
Nekik jelen pillanatban az a fontos, hogy egy külföldi tisztán lássa, pontosan mire számíthat Izraelben.
Tud mérlegelni és el tudja dönteni, akar-e odamenni vagy sem. Ha felületesen csinálja, akkor kihúzza a térképről Tel-Avivot és Jeruzsálemet, ami meg biztosan nem jó a vendéglátásból élőknek. Mindez egyébként egy nem várt aspektusa volt az útnak. Nem gondoltuk, hogy már annyival is segítünk, hogy hírét visszük a szuper konyháknak és helyeknek, valamint elmondjuk, ha bizonyos dolgokra rendesen odaigyel az ember, akkor biztonságban tudja magát. Utóbbit egyébként meg tudom erősíteni, mert biztonságban éreztük magunkat végig.
Persze ébernek kell lenni és tisztában lenni vele, honnan érkezhet veszély. Nyilván megértem, hogy egy átlagos turista zéró ilyet hajlandó tolerálni, de ez szerintem önbecsapás, mert akárhová mész a világban, mindenhol előfordulhatnak veszélyes szituációk. Tel-Avivban nincs annyival nagyobb veszélynek kitéve az ember, hogy teljesen negligáljuk.
– Milyen előkészületeket igényelt az odaút és milyenek a repülőtéri körülmények?
– A reptér teljesen üres, az üzleti turizmus viszont már elindult. Nagyrészt az ott télők utazgatnak oda-vissza, néhány izraeli légitársaság és a Lufthansa gépei közlekednek. Én egy izraeli társasággal repültem nagyon komoly biztonsági intézkedések közepette. A felszállást megelőzően egy negyvenöt perces, minden részletre kiterjedő beszélgetésen vettem részt, melyen a felmenőimtől kezdve az iskolai végzettségemen át a munkahelyemig mindent áttekintettek.
– Milyen a helyzet Izraelben, mennyire biztonságos vagy éppen veszélyes Tel-Aviv?
– Lélekben fel kell készülni rá, hogy légiriadó bármikor jöhet. Rakétamádás esetén azonnal megszólalnak a szirénák, de olyankor nem pánikolni kell, hanem tisztában lenni vele, pontosan hová kell menni és mit kell csinálni. Akár egy taxiban ülsz éppen vagy ebédelsz, netán a hotelben pihensz, teljes mértékben felklszültnek kell lenned rá, hogy bármelyik másodpercben lehet légiriadó és akkor irány a legközelebbi óvóhely. A taxi például ilyen esetben leáll az út szélére, a sofőr otthagyja a kocsit.
Bárhová mentünk, legyen az étterem vagy szállodai becsekkolás, megérkezéskor mindig elmondták, merre található óvóhely. Aztán felvették a rendelést vagy intézték a szobát.
Ezek nyilván nem megszokott dolgok nekünk, de megértettük és együtt tudtunk élni vele, mint ahogyan a helyiek is hasonlóan állnak hozzá és teljes életet élnek. Ahogyan említettem, tursták nincsenek, az éttermek mégis tele vannak. Eldőrdult például, hogy csupán harmadik napra sikerült asztalt foglalnunk egy kiszemelt helyre. A mi generációnk nem élt háborús időszakban, ezért számunkra meglehetősen furcsán hatott, hogy ilyen helyzetben is asztalon táncolva buliznak az izraeliek. Ennek magyarázata nem más, mint a feltöltődés és a gőzkieresztés. Nagy szükségük van rá.
– Hogyan néznek ki a mindennapok?
– Attól nem kell tartani, hogy betalál egy rakéta, mert idejében kilövik, de az előfordulhat, hogy a megsemmisített rakéták darabjai széthullanak – ezért kell óvóhelyre menni, minimalizálni a sérülés kockázatát. Nyilván észnél kell lenni, azaz kerülni a tömeget és a bulikat, illetve olyan helyeket választani, ahol nincsenek sokan. A helyiek amúgy jobban félnek egy terroristától, aki beszabadul egy partira és ott robbant, mint egy városra kilőtt rakétától. Ha az ember együtt tud élni ezekkel, no meg a légiriadókkal, akkor biztonságban tudhatja magát. Azt még hozzátenném, hogy az utcán nagyon sok embernél van fegyver. Rendre promótálják a fegyverviselést, mert háborús időkben sokkal inkább biztonságban érzik magukat így.
Nekünk persze szokatlan, hogy csak úgy beülünk egy kávézóba és aztán az ölünkbe rakunk egy csőre töltött géppuskát, de ott teljesen ez hétköznapi.
Fokozottan igaz ez az állandó katonai jelenléttel bíró Jeruzsálemben, ahol nagyon közel vannak egymáshoz a vallások, tehát sokkal veszélyesebb helynek mondható. Jeruzsálemben találhatók amúgy a legjobb konyhák, teljesen más a csúcsgasztronómia a tel-avivihez képest. Aki valamilyen módon támogatná Izraelt, akár egy odautazással, vagy csak egy Insta-poszttal, az tegye meg. Mi így gondoljuk és egyre erősebb bennünk az érzés, hogy jót teszünk vele. Nyilván nem kell semerre elköteleződni, se vallásilag, se politikailag, itt most egyszerű emberekről van szó, akik csak élni szeretnének.
– Jövő héten újabb tematikus vacsoraest jön a Dérynében, tulajdonképpen ezért utaztatok Izraelbe. Volt már Tel Aviv témájú vacsoraestetek tavaly, ez miben lesz más?
– A kint begyűjtött inspirációk eredménye egy kétnapos klubvacsora Tűz címmel. Azért húztuk fel erre, mert a Szentföldön minden a tűzben készül, köré épül a konyha. Másképp el sem tudják képzelni. Az este során egy nyolcfogásos menüt prezentálunk Albrecht Tamás séf irányításával, megmutatjuk azokat a dolgokat, amikbe Izraelben (és egy másik úton, Londonban) beleszerettünk. Tamás a Mór24 alapítója és velünk dolgozik, amíg újra meg nem nyitják a saját éttermüket. A csütörtöki este már biztosan teltházas, szerdára még van néhány hely.
További információk a Déryné Tűz vacsoraestjéről itt.
vacsoraest | háború | utazás | inspiráció | interjú
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!
