Ősöreg kocsmák és menő tech-cégek, pezsgő nappali és éjszakai élet, négy évszak egy nap alatt, és egy Jedi-könyvtár. Az ír fővárosra egy hét is kevés.
Kevés repteret tartunk építészeti alapvetésnek, de Dublin ezen kevesek egyike: az eredeti, 1937-es épületet a nemzetközi áramlatok egyik legszebb, legelegánsabb ír példájaként tartják számon, 2010-ben pedig két vagány, a szárnyak geometriáját idéző tömbbel bővítették.
Persze nem a reptér miatt keresi fel évente közel hatmillió turista a várost,
sokkal inkább a kockaköves utcák, az élénkzöld parkok, a hangulatos georgiánus bérházak, a high-tech cégek modern irodái között megbúvó art deco kávézók kedvéért.
Dubh Linn azt jelenti, fekete tó, innen egyszerűsödött le a város neve, amit a helyiek Baile Átha Cliathnak (település a rőzsefonattal megerősített gázlónál) említenek, a Poddle-patak és a Liffey-folyó találkozásánál lévő házcsoport nyomán. Az egykori viking királyi város a középkortól Írország fővárosa volt, ma bő egymillióan lakják, és az angol mellett a gael is hivatalos nyelv, ezért sűrűn röpködnek olyan kifejezések, mint a Cead Mile Failte (Százezer üdvözlet!) vagy a Slainte (Egészségedre!).
Dublint bármikor felkereshetjük: hűvös a nyár, enyhe a tél, sokszor viszont egy nap alatt végigsöpör mind a négy évszak, akit pedig ez zavar, gondoljon a sós tengeri levegő jótékony hatására. De ideje szétnézni a városban! Ebben segít a minden évben megrendezett Open House Dublin fesztivál, melynek keretében idén például több mint 170 építészeti túrát, beszélgetést, eseményt szerveztek.
Kihagyhatatlan a Trinity College 1732-ben átadott könyvtára, itt őrzik az országot egyesítő Brian Boru hárfáját, amely a Guinness sör logóján, és az ír címerben is szerepel.
Mi több, a könyvtár a Star Wars előzményfilmekben is felbukkan, mint Jedi Archívum – egy ideig pert is fontolgatott ezért a Trinity.
A Liffey-folyót tizenkilenc híd íveli át, és mindegyiknek megvan a maga története. A legöregebb az 1764-ben épített Mellows Bridge, míg a Samuel Beckett és a James Joyce hidat egyaránt Santiago Calatrava tervezte.
Joyce amúgy is erősen jelen van a városban, például az egykori törzshelye, a Bewley’s Oriental kávézó ma is az egyik legnépszerűbb hely, noha bőven vannak riválisai. Tavaly fejeződött be a beltér átalakítása, azóta egy éjjel-nappal üzemelő pékség is van odabent.
A Church Bar and Restaurant 18. század eleje óta kedvenc. Nem kell túlságosan templomi hangulatra gondolni, a barbeque terasz mögött nightclub is üzemel. Híres törzsvendég? Van hát, ide járt Jonathan Swift, és itt házasodott meg Arthur Giunness.
A Temple Bar az éjszakai élet alaphelyszíne, de a környéke is megér egy misét: a Meetinghouse Square-en szabadtéri koncerteket tartanak, organikusétel-piacot működtetnek, alapjáraton pedig kihagyhatatlan streetfood hub.
Megéri bekukkantani a Daniel Libeskind-tervezte Grand Canal Theatre-be, amelynek látványvilágát az ír táj, nem utolsósorban az Óriások útja sziklái ihlették.
A színház környéke, a docklands amúgy is nagyon menő hely, lévén számos világhírű tech-cég otthona, ott van az Airbnb európai operációs központja is:
Ám az öreg épületeket sem csak kívülről csodálhatjuk: a Henrietta Streeten találni a 18. századi Dublin egyik legszebben fennmaradt házát. A története ismerős lehet: az elitnek épült, majd felosztották munkáscsaládok számára, aztán egy ideig elhagyatottan állt, mígnem tízéves munkával rendbe tették, így most múzeumként csodálkozhatunk rá régi tapétamaradványokra, gázvezetékekre, kandallókra, korlátokra.
A Nemzeti Galéria két szárnyát nemrég totálisan felújították. Egyrészt most már jut természetes fény is oda, másrészt a Dargan és a Milltown először fogadhat Európából érkező festményeket, mert eddig a páraviszonyok miatt alkalmatlan volt erre.
De ígértünk zöldet is:
a St. Stephen’s Green Dublin egyik legnépszerűbb parkja, az ösvényei három és fél kilométeren át tekeregnek a viktoriánus hangulatú térben, vízesések, sziklák, tavak, folyók és szobrok közt.
Nyaranta ebédidőben tartanak koncerteket a park déli részén lévő zenekari pavilonból, északon pedig egy tíz méter magas diadalív áll a második búr háborúban harcoló dubliniak emlékére.
Ha jobban eltűnnénk Dublinban, a hét négyzetkilométeres Phoenix Park lehet a megoldás. Egy zárt park, ami mindig nyitva áll, a területe harmadát százévesnél idősebb fák borítják, és nemcsak a helyiek járnak-kelnek benne szabadon, de mintegy négyszázötven őz is. Aki pedig még több természetet akar, itt találja a világ harmadik legrégebbi állatkertjét is.
Ez is érdekelhet:
Nem csak a "mit" a fontos, hanem a "hol" is. Ezekben a kávézókban minden korty feketével egy kis harmóniát is magunkba szívunk.
utazás | dublin | nagy sztori | turizmus | írország | road trip
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!