Ennél hitelesebben senki sem adhatja át a lelassulást – A Natura Hill Zebegényben jártunk

Annyira közel van Budapesthez, mégis fényévekre a nyüzsgéstől. A Natura Hill panorámája páratlan, és felfogásában is kiemelkedő lazítóhely. Esetükben a szállás nem helyes definíció, mert jócskán túllépnek ezen. Sallangok helyett beszéljen a tény, hogy olyannyira családi az üzemeltetés, hogy Hodik Adrienn és Tibor, a Natura Hill tulajdonosai is a majdnem teljesen önfenntartó vendégházban laknak családjukkal. 

Március elején még nem sejtettük, hogy fenekestül felfordul velünk a világ. Hogy valaki olyan forgatókönyvet ír nekünk, amiben nem fogunk sprintet futni idővel, pénzzel, energiákkal, hanem hegyen-völgyön keresztül haladunk majd, komótosan, nordic walking botokkal. Szerettünk volna ráhangolódni a zebegényi kirándulásra, az első simogató, tavaszi napot éltük, de zaklatott rohanás lett belőle, egészen addig, amíg meg nem láttuk a Dunát.

Délután volt, gyengén sütött a nap, a főútról meglepően szűk hegyi úton vezettünk fel. Érkezésünk után rögtön, csomagokat hátrahagyva álltunk ki az étterem teraszához, hogy csípőre tett kézzel nyugtázzuk, ennél jobb helyen nem is lehetnénk.

A Natura Hill éttermének egyik barátságos dolgozója csatlakozott hozzánk, és hamar fogadásokat kötöttünk, hogy pontosan hánykor fog legurulni a napkorong a szemközti hegy mögé.

Tényleg sietősen jöttünk, de így talán még hatásosabb volt az antré. Nem egészen harminc perc maradt az eseményig, amit az emeleti szobánk erkélyéről néztünk végig. Drámai volt a látvány, de Hans Zimmer aláfestő zenéje helyett madárdalt kaptunk, amit cseppet sem bántunk.

A Natura Hill ars poeticája, hogy a fenntarthatóságra törekszenek, a vendégházak – nyolc egyedi butik szoba és a Natura LES ház – majdnem teljesen önfenntartóak, geotermikus fűtéssel üzemelnek, és a legutolsó részletig egy olyan életstílust követnek, ami a természet tiszteletén alapul. Ez egészen apró gesztusokban is megnyilvánul, és pont ezek azok a nüansznyi dolgok, amik annyira igazivá teszik a helyet, és túllépnek a hangzatos, divatos koncepciókon.

Belemagyarázástól egy percig sem kell tartani, minden természetessé válik.

Az is, hogy tévé helyett a panorámát nézzük, hogy nincsenek mini kozmetikumok és eldobhatós papucsok a fürdőszobában, hogy Árnyék, a hely fekete cicája hanyagul besétált a szobánkba. Szóljon mellette, hogy miután nyugtázta, hogy mi is indulunk, azonnal kijött velünk. 

Körbenéztünk a pezsgőfürdő-szauna-pihenő háromszögben, és szerencsére még telt ház esetén sem kell tumultusra számítani. Ügyesen kell befoglalni a helyiségeket, de a családi jelleg garantálja, hogy senki sem fog zavarni, ha az esti vadakat figyelnénk a Börzsönyre néző szaunából, vagy órákig olvasgatnánk a Varázsfazék retro társas receptkártyáit. Szuper a választék a játékokból, rég láttunk ennyire jól felszerelt társaspolcot.

A Natura Hill gasztronómiájával, vagy legalább a hírével találkoztak már a hazai ínyencek. Mi sem feledjük a Gourmet Fesztivál-os kitelepüléseiket, sem az egykori kaporfagyi-harcsapaprikás kombót, sem a váci Mihályi Patisserie-vel közös desszertjüket.

A zebegényi pihenőhely egyik fontos és erős bástyája a bisztró, ahol számos elismert konyhafőnök főzött már, Gál Attilától Ádám Csabáig. Jelenleg Szilvási Mihály kreativitására bízták az ebédeket és vacsorákat.

Ha asztalt foglalnak, nem csak a szállóvendégeken lakhatnak jól, ha értik és kedvelik a slow food világát. Estéről estére improvizatív, fenntartható, javarészt környékbéli termelőktől, gazdaságoktól érkező, szezonális alapanyagokból alkotnak, fix étlap nélkül, limitált vendégszámra. Örömfőzés az erdő szélén, ami a Hillben töltött esték legjobban várt két-három órája.

Mialatt a kacsamáj-cékla-áfonya trióra építő előételt fogyasztottuk, boldogan nyugtáztuk, hogy talán ez az igazi gasztronómiai revolúció. Amikor nemcsak a főváros, hanem a vidék, mi több, akár a legtermészetközelibb szállás is rendelkezhet kiemelkedő étteremmel.

A négy plusz egy fogásos degusztációs menü és borsora is ugyanazt a természetes profizmust sugallta, amit az elmúlt órákban tapasztaltunk náluk. Egy pillanatra nem nyúltunk a telefonhoz. Se egy kép készítése miatt, se azért, hogy mutassunk valamit egymásnak, amit nem elég elmondani. Az ételről beszéltünk, arról, hogy mennyire jó itt a hegyen, és hogy a csoki-szilva-ibolya desszerthez párosított Kuriózum Pincészet bio feketeribizlibora mennyire ötletes választás az aszú helyett.

Sokszor gondolok erre az estére, és a koronavírus miatti kényszerpihenő időszakában is sokat gondoltam. Nemcsak az utolsó élmény miatt, hanem azért is, mert nagyon izgultam értük. A Natura Hillért és persze minden olyan panzióért vagy étteremért, ahol ilyen természetességgel emelik magas szintekre a vendéglátást.

Pedig Adriennék nem az anyatejjel szívták magukba a vendégszeretetet, a budapesti üzleti életből és pörgésből kiszakadva találtak rá Zebegényre, ahonnan gyakorlatilag már haza se mentek. Most is ott laknak az egyik házban. Megesik, hogy Adri reggel az omlettet az étterem konyhájából intézi, és hogy a gyerekek ottani palacsintát esznek. Miért is ne?

Óriási érzés lehet itt élni és felnőni. Minden reggel beleszagolni a Börzsöny gallérjába, megismerni felülnézetből a Duna sodrását, figyelni a nagypapát, ahogy a levendulát neveli és kezeli. A legjobb, hogy mi is megtapasztalhatjuk, akár egy teljes hétvégén, vagy néhány Zebegénybe költöztetett, kicsit home office-os, de javarészt lelassulós napon.

Adri elárulta nekünk, hogy a nyitás dátumát még nem tűzték ki, de ugyanígy Zebegényben készül a Natura testvére, ám a hegy helyett a folyópartot választották az építkezéshez.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Natura Hill, Gastro Turismo, Balkányi László, Roadster)

zebegény | levendula | fenntarthatóság | Dunakanyar | natura les