2019-ben jó néhány étteremben szemezgettünk az étlapról, akadt köztük hazai és nemzetközi ízekre építő, illetve ezeket vegyítő hely is. Most azokat választottuk ki, ahol inkább a magyaros vonallal alkottak nagyot, és amelyek mindegyikében remekül éreztük magunkat. És persze jókat ettünk.
Szabadság Bisztró
Börtönként indult, majd nagypolgári kávéházként a 20. század eleji írók törzshelyének számított, hogy aztán mindig helyt adjon valamilyen formájú vendéglátásnak az elmúlt száztizenhét évben. Ez volt és ez lett a Szabadság Bisztró,
amely az egykori Liberté helyén az április végi soft opening után teljes üzemben működve hangulatában, gesztusaiban és tempójában a polgári miliőt idézi, miközben a modern felfogásra is figyel.
Rövid megfigyelésünk eredményeként annyi máris feltűnt, hogy szeretnek játszani a textúrákkal, nem csupán az ételeket, hanem az enteriőrt illetően is. A századfordulós hangulathoz passzoló klasszikus berendezések modern dolgokkal keverednek, így egy emberközeli, otthonos helynek mondanánk a Szabadság Bisztrót.
A szó jó értelmében a régimódi vendéglátásban hisz, és nem engedi unatkozni a vendéget: könyvespolc, szépirodalmi ajánlások, friss sajtó, hétvégenként a bundáskenyéren túlmutató, összetett reggeli (angol, tapas, magyaros), napközben Quick Lunch, esténként pedig élőzene tesz azért, hogy néha újra kicsit nagypolgárian éljünk.
A Szabadság Bisztróban a szó jó értelmében a régimódi vendéglátásban hisznek és nem engedik unatkozni a vendéget.
Vendéglő a Kisbíróhoz
Csendben teszi a dolgát. nem zajos, nem hangos, mégis megbízható, stabil gasztropont, ahol a hagyomány szó nemcsak marketingfogás, hanem a hely DNS-ének része. A Kisbíró azért különleges, mert különböző élet- és ételfelfogású generációk is könnyedén közös nevezőre juthatnak.
A hely másik különlegessége Bíró Lajos, akit ugyan nem láthatunk mindig az étteremben, de ha ott van, az rendszerint nagyon üdítő. Kétségtelenül ő a hazai gasztroszcéna legeredetibb előadója, igazi stand upos, aki tele van jobbnál jobb történetekkel.
Szeptemberben tizenöt évnyi közös alkotás után Varju Viktor séf távozott a Kisbíróból, és Tauber Áron személyében új arc érkezett a konyhai csapat élére. Mindez új fejezetet jelent, de az alapfilozófia nem fog változni, a magyar konyha klasszikusait továbbra is pimaszul fogják megközelíteni. Ahogyan eddig is, a Kisbíróban való létezés nemcsak ételekről szól – bár akár így is lehetne –, az egész sokkal inkább egy holisztikus életérzés, amibe beletartozik a hely szelleme, a jó borok okozta derű, meg a budai levegő.
A Kisbíró megújult, de közben minden marad a régiben. És ez jó.
Mátka
A Mátka egyszerre igyekszik két kapura játszani: vidéki kisvendéglők hangulatával csábítaná vissza azokat a magyar vendégeket, akik a vasárnapi húslevest inkább egy étteremben fogyasztanák el, másrészt pedig alternatívát szeretne adni azoknak a külföldieknek, akik egy helyen szeretnék nagy dózisban megkapni a modern, magyar konyha esszenciáját.
Konyhája sokkal elegánsabban hozza a magyar konyha ízeit, mint a legtöbb goulash-sal csalogató vendéglő a turistanegyedben. A húsleves például lassan sült csirkével, ress répával, és jól fűszerezett, kóser maceszgombóccal készül, a megszokott hortobágyi húsospalacsinta helyett pedig hortobágyi rétest kóstolhatunk előételként. Főételként választhatunk például rántott borjúszeletet, vajpuha kacsamellet, fogast vagy marha hátszínt.
Sokat gondolkoztunk azon, mikor és miért ülnénk be legközelebb a Mátkába, és több hétköznapi szituációt is találtunk. Az első helyre azokat a hétvégéket tettük, amikor nincs kedvünk főzni, a mama főztjéért pedig órákat kellene utaznunk. De szívesen eltöltenénk itt néhány órát borozgatással is, amihez egy bélszíntatárnál vagy hortobágyinál aligha kell jobb kísérő. És ne feledkezzünk meg azokról a hétköznapokról sem, amikor megveregetjük a saját vállunkat, és megjutalmazzuk a teljesítményünket egy remek ebéddel – főleg, hogy a Mátkában külön ebédajánlatból szemezgethetünk.
Erre mondják, hogy egyszerű és nagyszerű, már csak a helyszínnel kell újra barátságba kerülnünk.
Ez is érdekelhet:
Buda Étlapja megmutatja, mit tud a 21. században a hagyományokon alapuló, őszinte budai konyha.
(Fotók: Sárosi Zoltán, Vendéglő a Kisbíróhoz, Baksa Gábor)
szabadság bisztró | vendéglő a kisbíróhoz | étterem | mátka | budapest | magyaros
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!