Ezt a modern házikót Van Gogh Krumplievők című képe inspirálta

Az 1885-ös olajfestmény nagy hatással volt a holland építészre.

Julius Taminiau amszterdami építész le sem tagadhatná, hogy nagy kedvelője a klasszikus művészeteknek. Legutóbbi projektje, a Potato ensemble nevet viselő, három aprócska épületből álló birtok, amely Hollandiában található, egy kietlen vidék egykori tanyáján.

Az építész által újragondolt elem egy istállóból lett családi ház, ami bár modern külsejű, megőrizte a falusi élet motívumait, értékeit. Taminiau szerint ezek olyan társadalmilag fontos részletek, amelyeket ápolni kell, és az építészeknek minél többször kellene az egyszerűbb életet élő, falusi ősök hagyományai felé fordulni.

Az építész nyilatkozata szerint már a tanyán tett első látogatásakor a posztimpresszionista festőzseni, Vincent Van Gogh 1885-ös festménye, a Krumplievők járt folyton-folyvást a fejében, végül ez a kép vált a projekt vezető motívumává.

Egy kis művészettörténeti gyorstalpaló: Van Gogh az 1880-as évektől kezdve leginkább olyan csendéleteket festett, amelyek távol álltak attól a nyugodt légkörtől, amit a jómódú, polgári lét nyújtott. Rengeteg képet készített arról, hogyan élnek a szegény, falusi emberek, és végtelenül nyomasztó hangulatban mutatta be a kilátástalanságot és a nyomort, ami akkoriban jelen volt az alacsonyabb társadalmi rétegeknél.

A Krumplievők az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó alkotása volt: asztalnál ülő parasztembereket ábrázol, akik fáradtan, szomorúan, teljesen kimerülve ülnek a nap végén nagyon szerény kis vacsorájuk fölött, természetesen a lehető legpuritánabb körülmények között. Az egyszerű, kétkezi munkából élő parasztokat egészen addig boldog embereknek ábrázolták, akik szeretik az életüket, Van Gogh viszont fellibbentette a fátylat az igazságról. Ennek a bátor húzásnak hatalmas botrány lett a vége, ami miatt a festő kénytelen volt otthagyni Hágát, akkori lakhelyét – másképp elevenen megnyúzták volna.

A holland építész, reflektálva a nagy port kavaró festményre, a helyszínt Potato ensemble-nek, azaz krumpliegyüttesnek nevezte el, mivel a birtokon egy nagyobb házikó mellett található még egy ló- és egy tehénistálló is, azaz a három épület harmóniája adja ki a kerek egészet. A nagyobb lakóházat korábban már felújították, így a projekt keretén belül legutóbb a tehénistálló került Taminiau asztalára.

A régen tehenek lakhelyeként szolgáló épület – ami újonnan a Potato shed, azaz a Krumplifészek nevet viseli – a második világháború alatt teljesen lerombolódott, így az 1950-es években az első gerendától az utolsóig újjáépítették. Ennek köszönhetően a század eleji állapotából már egyetlen részlete sem volt fellelhető, amikor a munkálatok elkezdődtek, ezért az építésznek és csapatának nem volt könnyű dolga. A három épület közül ez volt az egyetlen, amely nem őrizte meg legalább részben eredeti formáját, ezért hosszas kutatások során próbálták meg rekonstruálni a hagyományos építészeti elemeket.

Taminiau hosszú hónapokat töltött el azzal, hogy megismerje a táj sajátosságait és az egykori holland paraszti társadalmat. Körbejárta a vidéket, régi feljegyzések és fényképek után kutatott, és a legkisebb részleteket sem hagyta figyelmen kívül.

Az épületegyüttes tervezésekor figyelembe vette az egyszerű szobrászati elemeket, a jellegzetes homlokzatokat, a nagy boltíveket, amelyeken fontos volt, hogy beférjenek a kisebb mezőgazdasági gépek és eszközök,

az anyagoknál pedig megtartotta a földszínű, durvább jellegűeket, mint amilyen például a kezeletlen, csiszolatlan, nyers fa.

Ezeket az elemeket összegyúrva újraalkották a Krumplifészket, amely a korábbi tehénistálló helyett most lakhatásra alkalmas, napos, modern épület. Hatalmas ablakokkal és egyszerű terekkel rendelkezik, fagerendákból épült, és a modern összhatástól eltekintve teljesen beleolvad a tájba.

"Egy forró, napos délutánon épp a helyszínen voltunk, és leültünk egy percre inni pár kortyot, megpihenni a munkálatok közben. Az akkor még régi állapotában lévő istállóban hűsöltünk, és nagyon élveztük, ahogy a gerendákon át néhol beszűrődtek a napsugarak. Miközben néztük a fények csodálatos játékát, mindannyian ugyanarra gondoltunk: ezt a nyitott faburkolatot meg kell őrizni az új háznál is. Igazi euréka-pillanat volt!" – nyilatkozta az építész.

A faburkolat északi fenyők törzséből készült, és egyenesen Finnországból érkezett. Ismertebb nevén ez a "lélegző fa", amely – köszönhetően származási helyének – extrém időjárási viszonyok mellett is nagyon ellenálló, ráadásul rugalmas, és a hőszigetelő képessége is kiváló. Manapság már szinte csak ilyen fákat használnak a rönkházak építésénél.

Mivel Taminiau szerette volna, hogy a ház durva és egyszerű jellege megmaradjon, arra is odafigyelt, hogy ne csiszolják le teljesen a fa felületét, és lakkozással se rontsák el ezt az összhatást. A burkolat a legtöbb helyen teljesen nyers maradt, még naturálisabb összhatást nyújtva.

A nagy üvegablakok mellé tolóajtókat is illesztettek a burkolatba, hogy a nyári hőségben megfelelően lehessen szellőztetni, míg a fűtést egy szoboszerű kéményen keresztül lehet megoldani. A ház minden eleme hű marad az 1800-as évek végi, holland vidéki házak elemeihez egyszerűségében és praktikumában is, mégis minden megvan benne, ami egy kortárs lakóépületben szükséges lehet.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Wallpaper)

festmény | Van Gogh | ház | házikó | Julius Taminiau