Jó fej baristákkal kellemes hangulatban beszélgetünk, miközben specialty kávékat kortyolgatva egy kreatív közösség részesei vagyunk. Nagyjából ezt tudja a budapesti Fabrik, ami egy megvalósult gyerekkori álomként nyitott meg két hónappal ezelőtt.
Fabrik az új barátod – ezt a választ kaptam arra a valóban közhelyes, ám sokatmondó kérdésre (Hogyan mutatnád be egy mondattal a helyet?) Buru Évától, a tulajdonos házaspár egyik tagjától, amikor a Visegrádi utcában tavaly karácsony előtt megnyitott Fabrikban leültünk beszélgetni férje, Rabatin Gábor és egy kávé társaságban. – "Ezt a szlogent találtuk ki. Olyan helyet szeretnénk, ahová jó érzés bejönni és jó érzés visszatérni, mert inspiráló a hangulat, alkotásra serkentő, főként művészetre és grafikára épülő workshopokat kínál, kedvesek és nyitottak a baristák, akikkel lehet beszélgetni a kávékról, és kérdezni is lehet tőlük. Nem titkolt célként sokkal többek szeretnének lenni egy kávézónál: kreatív közösségi térként és platformként képzeljük el a Fabrikot."
Talán kicsit korai még verdiktet mondani, de az első két hónap tapasztalatai alapján úgy tűnik, sikerült. Ennyi idő elteltével számos visszatérő vendég ült már be kávékülönlegességeket kóstolni, és sokan keresik őket angol nyelvű workshopjaik miatt.
– "Az első kiállítás-megnyitónk abszolút várakozáson felül alakult. Igazából nem is mondanám hivatalos rendezvénynek, mert lényegében egy szombat délutáni, szokásos kávézós nap volt, néhány feketét szürcsölgető vendéggel, akik közül sokan becsatlakoztak az eseményhez, végül kis túlzással a plafonon is csüngtek az emberek. Pedig semmi különös nem történt igazából, Évi mondott egy rövid beszédet, és megnyitottunk egy kiállítást" – eleveníti fel a férj a néhány héttel ezelőtti esemény emlékét. A tárlaton egyébként egy Instagramon megismert fiatal holland lány apró illusztrációi láthatóak, de ahogy Gábor fogalmaz, nem kell ezt ennyire komolyan venni.
Merthogy az említett alapcél felé haladva egy határok és feszengés nélküli közösségi térben ülünk, ahová bárki bejöhet inspirálódni, tanulni, tudást, tapasztalatot szerezni, kapcsolati hálót szövögetni.
De persze szívesen látják azt is, aki csak egy kávéra vágyik.
Éva az ún. pályaelhagyók táborába tartozva egy régóta dédelgetett álmának megvalósítását látja a Fabrikban. Az ide vezető, néhol bizony kátyús úton saját pozitív és negatív élményeire épített, folyamatos tanulni, megújulni vágyás jellemezte. Éveket húzott le a multik világában, majd két gyermek mellett úgy érezte, elég volt. – "A második gyerek születését követően átképeztem magam grafikusnak. Két szoptatás között vagy után online workshopokon tanultam. Megfordultam néhány helyen, de ahová benéztem, majdnem mindenhol akadt valami kis probléma, ami miatt nem tetszett a koncepció, legyen az jó kávé, a megfelelő fényviszonyok vagy a légkondi hiánya" – mondja Éva a saját hely nyitásának kezdeti körvonalazódásáról.
Előző életében kisállat-kereskedésként működött az üzlethelyiség, de kemény munkával a meghagyott galéria kivételével lényegében az egészet újrahúzták. Az emeleten berendezett grafikai stúdió részt két olyan lánnyal alkották, akiket Éva a suliban ismert meg, az enteriőr megálmodásában belsőépítészek segédkeztek.
A kávévonal startmezőjére gyakorlatilag nulla tapasztalattal léptek rá – itt kávés coach készítette fel őket arra, hogyan rakjanak össze a semmiből egy ilyen egységet. – "Beleszerettünk egy kávégépbe, bár a nevén (Synesso S200) és azonkívül, hogy itthon nem használja senki, nem tudtunk róla semmit. Egy barátunk javasolta, hogy utazzunk ki a gyárba, hogy jobban megismerjük. Mivel a gyár – ami inkább egy családi manufaktúra – Seattle-ben van, elsőre kicsit berzenkedtünk az ötlettől. Aztán ugyanez a barátunk kitalálta, hogy megtanít minket kisfilmeket, videókat készíteni, és mi lenne, ha kerítenénk az utazás köré egy sztorit. Felvettük a kapcsolatot a gyártóval, az Instagramunkat pedig felépítettük a kávés kalandtúrára. Augusztusban jártunk kint, de megfordultunk a közeli Portlandben, Vancouverben, részt vettünk dizájnkonferencián, és nagyon sokat tanultunk, inspirálódtunk".
Az egész projektnek lett tehát egy íve, ami ősszel a workshoppal fordult a célegyenesbe.
Évának kutyasétáltatás közben ugrott be a nagy ötlet a Budapest ikonikus pontjaira kihelyezett, természetbe szervezett kávékészítős workshopokról.
Néhány héten belül pedig már a Duna-parton, a Normafánál és a népszigeti Ganz-hajógyárban koordinált több tucat embert, ahogy ő jellemezte, elképesztő lüktetést adó eseményen. Hasonlókat szerveznek a Visegrádi utcába is: – "Minden hónapban tervezünk egy kötetlen hangulatú Ladies Nightot, aminek a lényege, hogy segítünk megtalálni az egyéni hangodat, stílusodat. Nem baj, ha nem tudsz rajzolni, az a fontos, hogy le merj ülni a papír elé egy tollal vagy egy ecsettel. Nem profi grafikusokat várunk, hanem profi hobbistákat, legyen az kalligráfus vagy barista, merthogy az egyik workshopunkon azt is el lehet sajátítani, hogyan készíthetünk otthon finom kávét."
Ha már kiváló és kávé, az előttem pihenő mutatós és nem utolsósorban kitűnő kapucsinót kortyolgatva kíváncsi voltam a kávék kínálatára. Nem csalódtam. – "Magas minőségű, világos pörkölésű kávéink vannak, ezt a műveletet az angol Workshop és a magyar Racer Beans végzi. Kétfélét az eszpresszóra használunk, és akad rengeteg filterkávénk. Utóbbiakat tekintve az a cél, hogy folyamatosan legyenek vendégkávéink is, lehessen kísérletezni, kóstolni. A kínálat most elég sokféle: ecuadori, etióp, ruandai és guatemalai kávékból lehet szemezgetni."
A Visegrádi utca és környéke egyformán jelenthet áldást és átkot, hiszen Budapesten belül központi helynek mondható, ahol több, hasonló profilú platform működik. Éva: –"Itt azért nem akkora a pörgés, mint a közeli Pozsonyi úton. Sok környékbeli idős vendégünk is van például, aminek nagyon örülünk. A legtöbben hozzá vannak szokva a klasszikus olasz feketéhez, így hát akin látjuk a bizonytalanságot és a bátortalanságot, annak mindig elmondjuk, hogy világos pörkölésű kávénk van, ami kicsit más, mint a jó öreg itáliai. Kóstold meg nyugodtan, de nem erőltetünk semmit. Abban hiszünk, hogy sokféle ember létezik, sokféle igénnyel, és mindenki megtalálhatja a sajátját. Ha nem nálunk, akkor máshol. Ha pedig itt, akkor remélhetőleg vissza is jön hozzánk."
(Fotók: Tordai Márton, Gulyás Szilvia, Andrusch Virág)
budapest | platform | kiállítás | grafika | kávézó | fabrik
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!