A nyolcvanas években Jean-Paul Belmondo szeretett bele ebbe a 12 hengeres középmotoros Ferrariba, és nem nehéz megérteni, hogy miért. A BB 512i ugyanis állítólag Brigitte Bardot után kapta a nevét.
A hatvanas években, amikor egyre több autógyártó jött ki középmotoros sportkocsikkal, ahol az erőforrást a vezető háta mögé építették, Enzo Ferrari makacsul kitartott amellett, hogy a V12-es motorját továbbra is az autó orrába szereljék. A Commendatore végül beadta a derekát, és végül a maranellói márka is elindította a mai napig tartó középmotoros korszakát.
1971-ben jelent meg az első középmotoros Ferrari, a 365 GT4 BB, amit a Daytona néven ismert 365 GTB/4 utódjának szántak, és egy teljesen új 12 hengeres motorral szerelték, amit a Formula–1-es versenyautók és Le Mans-i prototípusok alapján építettek meg. 375 lóerős teljesítményével az újdonság
a hetvenes években kivételesnek számító 300 km/órás sebességre is képes volt.
A gyönyörű idomait a Pininfarina stúdiónál dolgozó Leonardo Fioravanti alkotta, és a Ferrarinál dolgozó Sergio Scaglietti
annyira beleszeretett a dizájnba, hogy Brigitte Bardot után BB-nek nevezte a projektet.
A nevet végül megtartották, de hivatalosan a Berlinetta Boxer rövidítésének számított, még ha pontatlannak is számított ez az elnevezés.
Az első továbbfejlesztése 1976-ban jelent meg, a BB 512 ekkor a hat hátsó lámpa és kipufogóvég helyett négyet kapott, a légterelője és szélesebb kerekei ugyanakkor jobb stabilitást adtak. A motorjának hengerűrtartalmát megnövelték, és bár a teljesítménye az amerikai emissziós előírások miatt csökkent, még így is gyorsabbnak tartották a riválisoknál.
A Berlinetta Boxer utolsó evolúciója 1981-ben jött ki, és a BB 512i nevében az i betű a befecskendezést jelölte. A motorsportban kifejlesztett technikával a Ferrari sportautója kisebb fordulatszámon is nyomatékosabb lett, ugyanakkor megbízhatóbbnak és a mindennapokban is könnyebben használhatónak számított.
A képeken látható autót 1982-ben vásárolták újonnan egy bolzanói kereskedésben, és azért igazán érdekes számunkra, mert
a második tulajdonosa a francia filmek koronázatlan királya, Jean-Paul Belmondo volt.
Bebel a sikerei csúcsán, 1985-ben vette a nevére az autót, és egészen 2002-ig megtartotta, ami alatt több ezer kilométert autózott vele.
Nem tudni, hogy Belmondo pontosan mennyit tett bele, de azt igen, hogy 1992-ben 19 ezer kilométert mutatott az óra, és 30 ezer kilométerrel vált meg a Ferraritól. A vevője egy Val-de-Marne-i házaspár volt, akik gondosan karban tartották, és rendszeresen használták is, csaknem 41 ezer kilométerrel adták tovább 2015-ben egy kereskedőnek.
Belmondo egykori Ferrariját ekkor teljesen felújították, és mivel a pénz nem számított, ezért a karosszériától az utastéren át a mechanikáig mindent újszerű állapotba hoztak. A restaurálásra 250 ezer eurót költöttek, ami után a Ferrari eredetiségi tanúsítványát is megkapta a BB 512i, így került a francia Aguttes decemberi aukciójára, ahol 350-450 ezer euró közé becsülték az értékét.
Dino emlékére
Maranellóban egy kicsivel korábban is építettek már középmotoros sportkocsit, de annak nem Ferrari volt a neve. Enzo Ferrari fia tiszteletére keresztelték Dino 206 GT-nek azt a modellt, amiben V6-os erőforrás dolgozott a vezető és utasa mögött, a Dino legendáját pedig a plug-in hibrid 296 GTB bemutatásával élesztette fel nemrég a Ferrari.
aguttes | ferrari bb 512i | belmondo | jean-paul belmondo | Ferrari
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!