Close
Ha létezik megelevenedő képeslap, akkor azt Filzmoosban találjuk

Ha létezik megelevenedő képeslap, akkor azt Filzmoosban találjuk

Van egy osztrák alpesi falu, ami miatt az enciklopédiákban nyugodtan újra lehetne írni  az idilliséget bemutató szócikket.

Tudjuk, hogy az irigység csúnya dolog, A hét főbűn egyikeként is említik, de a szomszédos Ausztriában Salzburgot mögöttünk hagyva az impozáns hegyek, a susogó fenyvesek és a csobogó patakok között kanyargó szerpentineken szédelegve azt érezzük,

ez így nem fair.

Az arrafelé felcseperedőknek vagy az ott élőknek talán meg sem fordul a fejükben, hogy milyen szerencsések, amiért ilyen környezetben ébredhetnek reggelente.

Számtalan helyet ki lehetne emelni a szomszédban, melyekre ugyanaz elmondható, mint ami a Dachstein lábai előtt heverő vidékre. A vadvirágos fennsíkok, a gyönyörű és egyben félelmetes hegycsúcsok, az élénk zöldben pompázó természet és a harapható friss levegő okozta meditatív nyugalom azon a környéken (is…) a mindennapok része.

Szerencsére ezért a meglehetősen idilli alpesi életérzésért elég kocsiba ülnünk, majd Budapesttől számítva hat órát vezetnünk,

hogy máris egy lelassult világba csöppenjünk, ahol eszünk ágában sincs feljebb kapcsolni.

Filzmoost Salzburgtól mintegy hetvenöt kilométerre találjuk valahol Felső-Ausztria és Stájerország határán. A félreeső kis osztrák falu nevéről előbb asszociálunk egy német mesében vidáman csaholó bolyhos és bohém kutyára, mint egy messze földről ismert síközpontra. Apropó mese:

itt mintha életre kelne, amit egy alpesi környezetben játszódó történetről elképzeltünk.

Kutya helyett ugyan hegyoldalban legelésző lovakat és teheneket kapunk, de a többi stimmel: háttérből figyelő havas hegycsúcsok, csörgedező patakok, észrevétlenül megbúvó picinyke tavak, leírhatatlanul üde és tiszta levegő, bájos hegyi vendégházak…És most következne a tökéletes harmóniához illő háborítatlanság is, ha az uzsonnaidőtől a lefekvésig kolomppal a nyakukban egyfolytában legelő pacik nem rondítanának bele a csendbe. Már amennyiben ez a nyugalom megzavarásának számít.

Az ezerötszáz méter környéki magasságban húzódó falu lakóinak többsége a turizmusból él. A település templomához egy mesebeli történet is kapcsolódik, amely úgy indul, hogy az ott őrzött csodatévő kis Jézus faragott szobrát korábban két pásztor megtalálta. A legenda szerint a férfiak csengettyűszót hallottak, majd észrevették a színes, faragott, kezében kolompot tartó figurát. A szobrocskát elvitték a piactérre, ám az másnapra eltűnt – visszament a hegynek arra a pontjára, ahol a pásztorok ráleltek. Így kapott helyett az 1820-ban épített kápolnában.

Filzmoos télen népesül be igazán, olyankor a Ski Amadé sírégiójának részeként működő ezerötszáz lakosú falucskát ellepik a sízők és a snowboardosok. A téli időszakot leszámítva mintha mégis elfelejtették volna a tömegek, mert nyaranta jóval kevesebben fedezik fel maguknak. Pedig elképesztő túraútvonalakon és virágoktól illatozó réteken járhatják be az érintetlennek tűnő, vidéki báját minden szegletében megőrző tájat, ami szinte giccsbe hajlóan, fantasztikusan szép vidék, és amelynek pillanatképeit bármikor ráfestenénk egy alpesi tejcsokoládé csomagolására.

Van egy jó hírünk.

Megjelent a Roadster magazin első nyomtatott kiadása, amelyben olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szép lett, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazin első számát.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Getty Images, Hegedűs Nóra, Hegedűs Izabella)

Close