Amikor már a legkisebb dolgok is fel tudják borítani a lelki békéd karácsony előtt, érdemes elgondolkozni, vajon hogy lehet ünnepibb és jobb ez a tíz nap karácsonyig. Vagy csak követni egy japán főpap egyszerű gyakorlatát.
A Roadsternél dolgozni többek között azért jó, mert mindig megírhatjuk a számunkra leginspirálóbb dolgokat, legyen az egy frissen nyílt fantasztikus fashion showroom vagy épp a legjobb és legkülönlegesebb új helyek a legjobb arcokkal való koktélozásokra, és ugyanígy platformot adhatunk izgalmas és eredeti szerzőknek vagy épp ügyeknek is: bármilyen személyes érdek nélkül a legjobb időpontokban mindig meg tudjuk mutatni azt, ami valakinek biztosan betalál.
De az a helyzet, hogy sajnos nem mindig olyan egyszerű megtalálni ezeket az inspiráló témákat és embereket, nem is beszélve a belső lelkesültségről abban a karácsonyi hajtásban, amiben annyian tévedünk el évről-évre, és amiről azt hisszük, tavaly már magunk mögött hagytuk, de mégis újra ott találjuk magunkat ugyanazokkal a hibákkal, ugyanazzal a puttonnyal, és egy-egy megbántás is akármennyire is izommemória-szinten ismerős, mégis ugyanannyira meglepő és csontba vágó.
Gyakran forgatom Shunmyo Masuno fantasztikus könyvét, Az egyszerű élet művészetét. Masuno egy négyszázötven éves zen buddhista templom főpapja Japánban, ebben a könyvben pedig száz olyan egyszerű és nagyszerű zengyakorlatot gyűjtött össze, melyeket nagyon könnyű alkalmazni a hétköznapi életben. És habár elsőre egyszerűségük miatt apróságoknak, banálisaknak tűnnek ezek a gyakorlatok, éppen emiatt annyira jók és hasznosak.
Nagyon sok haraggal, fájdalommal és frusztrációval ébredtem ma reggel, ez az érzés pedig túlontúl ismerős számomra ebből a karácsonyi időszakból, úgyhogy fellapoztam Masuno könyvét egy teljesen random oldalon, hátha épp egy olyan egyszerű gyakorlatot javasol, ami segítene ennek az érzésnek a leküzdésében. Nagyon jól tettem, azt hiszem a tökéletes oldal tökéletes gyakorlatához vezetett a kezem. A gyakorlat neve:
Kulcsold össze a kezed!
A zaklatott tudat megnyugtatására.
A gyakorlat pedig így szól:
“A gassho jelentése:
A bal kéz képvisel téged,
A jobb kéz a többieket
Időnként összekulcsoljuk a kezünket, és csendben imádkozunk valakiért vagy gondolkodunk valamin. Azt tanácsolom, hogy ne csak olyankor szakítsunk erre időt, amikor a temetőben vagy egy vallásos helyszínen vagyunk, hanem mindennapi életünk során is.
Mi a gassho? A jobb kéz bárkit képviselhet rajtad kívül. Lehet Buddha vagy Isten, vagy a közeledben valaki. A bal kéz téged képvisel. A gassho azt juttatja kifejezésre, hogy ezt a kettőt összehozzuk, és azok eggyé válnak. Ez a tisztelet érzése azok iránt, akik nem te vagy, és az alázat felajánlása.
A kezek összekulcsolásával a hála érzését segítjük elő. Itt nincs helye a konfliktusnak. Nem támadhatsz rá senkire, ha össze van kulcsolva a kezed, nem igaz? Az összekulcsolt kézzel elmondott bocsánatkérés enyhíti a haragot és ingerültséget. Ez a gassho jelentősége.
Ajánlatos kijelölni egy helyet az otthonodban, ahol összekulcsolhatod a kezed. Nem kell hogy oltár vagy szentély legyen, lehet egy egyszerű oszlop vagy sarok, ahová felfüggeszthetsz egy amulettet vagy talizmánt, egy hely, ahová odamehetsz, és csendesen összekulcsolhatod a kezed. Ez az apró gyakorlat meglepően jó hatással lehet a lelkedre.”
Habár amulettem vagy talizmánom nincs, a szobám közepén összetettem a két kezem és igyekeztem ezt a tiszteletet, az alázat felajánlását, az ellentétek eggyé válását, a másokkal való összekapcsolódást, és az ezért való hálát érezni. Nem éreztem semmit, amitől nagyon megijedtem. Aztán lassan, nagyon lassan elkezdett egy apró megértéscsepp végiggördülni valahol mélyen belül arról, hogy nem haragudhatok sem a jobb kezemre, mert az egy jobb kéz, sem pedig a bal kezemre, mert az bal. Nem haragudhatok másokra azért, mert olyanok, amilyenek, és magamra sem szabad haragudnom, mert én én vagyok; mindezeket meghaladóan pedig arra sem, hogy mindezek összeérnek, mert ezt hívják életnek.
És ahogy elkezdtem ezután komótosan mosogatni, azt éreztem, hogy valami kicsit könnyebb lett. Nem minden, és nem nagyon lett könnyebb. De egy kicsit igen, és ez most épp elég. És ebben a tíz napban, ami még az ünnepekig hátra van, sokszor fogom összetenni a kezem, mert így sem másokra, sem magamra nem támadhatok; mert elfogadom, hogy a nagy dolgok sohasem oldódnak meg azonnal; mert az, hogy jobban érezzük magunkat, kis megértések apró lépéseiből áll össze; és magamra sem fogok haragudni azért, mert nem tudok egy szempillantás alatt máshogy érezni, mint ahogy érzek. És hiszem, hogy pár összeérintett kéz után lassan, de biztosan belém is megérkezik az ünnep.
(Fotók: Getty)
ima | zen | karácsony | egyszerű élet művészete | gassho
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!