Ezért kulcsolom össze a kezem, hogy idén ne érezzem rosszul magam karácsonykor

Amikor már a legkisebb dolgok is fel tudják borítani a lelki békéd karácsony előtt, érdemes elgondolkozni, vajon hogy lehet ünnepibb és jobb ez a tíz nap karácsonyig. Vagy csak követni egy japán főpap egyszerű gyakorlatát.

A Roadsternél dolgozni többek között azért jó, mert mindig megírhatjuk a számunkra leginspirálóbb dolgokat, legyen az egy frissen nyílt fantasztikus fashion showroom vagy épp a legjobb és legkülönlegesebb új helyek a legjobb arcokkal való koktélozásokra, és ugyanígy platformot adhatunk izgalmas és eredeti szerzőknek vagy épp ügyeknek is: bármilyen személyes érdek nélkül a legjobb időpontokban mindig meg tudjuk mutatni azt, ami valakinek biztosan betalál.

De az a helyzet, hogy sajnos nem mindig olyan egyszerű megtalálni ezeket az inspiráló témákat és embereket, nem is beszélve a belső lelkesültségről abban a karácsonyi hajtásban, amiben annyian tévedünk el évről-évre, és amiről azt hisszük, tavaly már magunk mögött hagytuk, de mégis újra ott találjuk magunkat ugyanazokkal a hibákkal, ugyanazzal a puttonnyal, és egy-egy megbántás is akármennyire is izommemória-szinten ismerős, mégis ugyanannyira meglepő és csontba vágó.

Gyakran forgatom Shunmyo Masuno fantasztikus könyvét, Az egyszerű élet művészetét. Masuno egy négyszázötven éves zen buddhista templom főpapja Japánban, ebben a könyvben pedig száz olyan egyszerű és nagyszerű zengyakorlatot gyűjtött össze, melyeket nagyon könnyű alkalmazni a hétköznapi életben. És habár elsőre egyszerűségük miatt apróságoknak, banálisaknak tűnnek ezek a gyakorlatok, éppen emiatt annyira jók és hasznosak.

Nagyon sok haraggal, fájdalommal és frusztrációval ébredtem ma reggel, ez az érzés pedig túlontúl ismerős számomra ebből a karácsonyi időszakból, úgyhogy fellapoztam Masuno könyvét egy teljesen random oldalon, hátha épp egy olyan egyszerű gyakorlatot javasol, ami segítene ennek az érzésnek a leküzdésében. Nagyon jól tettem, azt hiszem a tökéletes oldal tökéletes gyakorlatához vezetett a kezem. A gyakorlat neve:

Kulcsold össze a kezed!
A zaklatott tudat megnyugtatására.

A gyakorlat pedig így szól:

“A gassho jelentése:
A bal kéz képvisel téged,
A jobb kéz a többieket

Időnként összekulcsoljuk a kezünket, és csendben imádkozunk valakiért vagy gondolkodunk valamin. Azt tanácsolom, hogy ne csak olyankor szakítsunk erre időt, amikor a temetőben vagy egy vallásos helyszínen vagyunk, hanem mindennapi életünk során is.

Mi a gassho? A jobb kéz bárkit képviselhet rajtad kívül. Lehet Buddha vagy Isten, vagy a közeledben valaki. A bal kéz téged képvisel. A gassho azt juttatja kifejezésre, hogy ezt a kettőt összehozzuk, és azok eggyé válnak. Ez a tisztelet érzése azok iránt, akik nem te vagy, és az alázat felajánlása.

A kezek összekulcsolásával a hála érzését segítjük elő. Itt nincs helye a konfliktusnak. Nem támadhatsz rá senkire, ha össze van kulcsolva a kezed, nem igaz? Az összekulcsolt kézzel elmondott bocsánatkérés enyhíti a haragot és ingerültséget. Ez a gassho jelentősége.

Ajánlatos kijelölni egy helyet az otthonodban, ahol összekulcsolhatod a kezed. Nem kell hogy oltár vagy szentély legyen, lehet egy egyszerű oszlop vagy sarok, ahová felfüggeszthetsz egy amulettet vagy talizmánt, egy hely, ahová odamehetsz, és csendesen összekulcsolhatod a kezed. Ez az apró gyakorlat meglepően jó hatással lehet a lelkedre.”

Habár amulettem vagy talizmánom nincs, a szobám közepén összetettem a két kezem és igyekeztem ezt a tiszteletet, az alázat felajánlását, az ellentétek eggyé válását, a másokkal való összekapcsolódást, és az ezért való hálát érezni. Nem éreztem semmit, amitől nagyon megijedtem. Aztán lassan, nagyon lassan elkezdett egy apró megértéscsepp végiggördülni valahol mélyen belül arról, hogy nem haragudhatok sem a jobb kezemre, mert az egy jobb kéz, sem pedig a bal kezemre, mert az bal. Nem haragudhatok másokra azért, mert olyanok, amilyenek, és magamra sem szabad haragudnom, mert én én vagyok; mindezeket meghaladóan pedig arra sem, hogy mindezek összeérnek, mert ezt hívják életnek.

És ahogy elkezdtem ezután komótosan mosogatni, azt éreztem, hogy valami kicsit könnyebb lett. Nem minden, és nem nagyon lett könnyebb. De egy kicsit igen, és ez most épp elég. És ebben a tíz napban, ami még az ünnepekig hátra van, sokszor fogom összetenni a kezem, mert így sem másokra, sem magamra nem támadhatok; mert elfogadom, hogy a nagy dolgok sohasem oldódnak meg azonnal; mert az, hogy jobban érezzük magunkat, kis megértések apró lépéseiből áll össze; és magamra sem fogok haragudni azért, mert nem tudok egy szempillantás alatt máshogy érezni, mint ahogy érzek. És hiszem, hogy pár összeérintett kéz után lassan, de biztosan belém is megérkezik az ünnep.

(Fotók: Getty)

gassho | zen | karácsony | ima | egyszerű élet művészete

Rendeld meg a Roadster magazin 19. számát!

Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!

Megnézem, mert érdekel!