A közösségi médiában jött szembe egy poszt, amely szerint India egyik államában, Meghalayában nem építik, hanem növesztik a hidakat a helyi khasi őslakosok. Nagyon hamar kiderült, hogy a hír igaz, ami annyiban nem is meglepő, hogy Angliában is létezik vállalkozás, a Full Grown UK, ami a frissen kihajtó fák formálásával készít bútorokat. De most térjünk vissza Indiába!
A helyszín az északkeleti Meghalaya állam, egy 22,4 ezer négyzetkilométeres terület, aminek a hetven százaléka esőerdő. Innen már nem nehéz kitalálni, mi következik: a buja növényzet részei az indák, léggyökerek is, amelyek egyszerre szabadon hajlíthatóak, és roppant erősek is.
A helyiek évszázadok óta ügyesen fonják a gumifügefák gyökereit, hogy rugalmas, önerősítő hidakat hozzanak létre.
Miután India legcsapadékosabb államáról beszélünk, ahol van hegy, ahol 12 ezer mm az éves átlagos csapadékmennyiség (ez ellepne egy háromemeletes házat, ha egyszerre zúdulna le), bőséggel vannak folyók, tavak, vízesések – ezen a terepen pedig kihívást jelent nagyobb távolságokat megtenni.
A gyökérhidak ugyanakkor képesek ellenállni az áradásoknak monszun idején, és a folyó két partja mellett a helyi közösségeket is összekötik. A folyamat meglehetősen jól dokumentált, bőven elég annyit mondanunk, hogy az arte csatorna és a NatGeo is forgatott már saját filmet az államban, míg Meghalaya turisztikai hivatala a bemutatkozó videójában
külön említette ugyan a gyökérhidakat, de nagyvonalúan odaírta, hogy „sok van belőlük”.
Tehát a műfaj inkább itt különleges, mint ott, mindenesetre érdekes megnézni, hogyan növesztenek hidat a helyiek. Először egy fa keretet készítenek, ez lesz a híd szerkezete, amin átvezetik a léggyökereket a túlpartra. Odaát elültetik a gyökeret, aztán hagyják nőni. Idővel a gyökerek vastagabbak és erősebbek lesznek, ekkor összefonják a gyökereket egymással vagy a közeli ágakkal, hogy megerősítsék a szerkezetet. A gyökerek maguktól összenőnek (anasztomózis), és sűrű, szilárd hidat alkotnak. Esetenként még kitöltik a hézagokat kövekkel, hogy még tartósabb legyen a híd.
A hidakat a közösség építi, és tartja fenn, aminek számos kulturális hatása van, például
szoros kapcsolatot teremt a generációk között, mert hosszú idő alatt készül el egy-egy híd. A hidat építők nem mindegyike éri meg, hogy átkelhessen rajta, és ez teljesen rendben van.
A gyökérhíd másképp is segíti a hosszú távú gondolkozást: akadnak több száz évesek is közöttük. Ezen kívül nehéz lenne ennél szorosabb, szó szerintibb természetes építést elképzelni; a khasik számára magától értetődő, hogy részei a természetnek.
Kérdés, más éghajlaton mennyire élhetünk hasonló megoldásokkal, bár mint a fenti angol példa mutatja, ténylegesen van cég Európában, amelyik bútorokat növeszt – bár ez koránt sem annyira szerves része a mindennapoknak itt, mint a gyökérhidak Meghalayában.
Bárhogy is, fenntartható megoldások keresése, a zöldépítés határainak feszegetése szempontjából biztosan nem árt tudni az indahidakról, nyilván minden éghajlat rejt magában hasonló lehetőségeket.
Ha viszont csak az indiai esőerdők láttán megnéznél még pár lenyűgöző vízesést vagy misztikus erdőt, akkor azzal sincs semmilyen baj.
(Nyitókép: lépcsős vízesés Meghalaya államban, fotó: Unsplash)
india | meghalaya | híd | esőerdő
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje

Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!