Ettől a négy ijesztő pillanattól a repülőgép utasai kiakadnak, de a pilótáknak teljesen normálisak

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

Az utasok számára riasztónak tűnő esetek egy része a gépet irányító profiknak szinte fel se tűnik. Pedig nemcsak, hogy minden alkalommal látják ezeket, hanem tisztában vannak vele, mi történik, és kontrollálni is tudják.

Zajok és mozgások felszállás után

Röviddel a felszállást követően feltűnhet, hogy csökken a hajtóművek zaja. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, ez a hang általában azzal a félelmetes érzéssel párosul, mintha zuhanni kezdene a gép. Teljesen érthető, ha egyesek ettől idegesek lesznek, de mindenki megnyugodhat, mert a „valóság” a pilótafülkében egészen más.

A pilóták ritkán szállnak fel teljes kapacitással működő hajtóművel. Ha mégis megtennék, akkor több üzemanyagot használnának el, nagyobb zajt keltenének és gyorsabban kopnának a motorok is. Ehelyett figyelembe veszik az adott napi körülményeket, és arra törekednek, hogy a kifutópálya minél nagyobb részét kihasználják. Ez lehetővé teszi, hogy az elérhető legkevesebb hajtómű-teljesítményre legyen szükség, méghozzá a lehető legbiztonságosabb módon.

A csökkentett teljesítmény a maximálisan rendelkezésre álló kapacitás hetven százalékára korlátozódik. Ez biztosítja azt, hogy ha az egyik hajtómű a felszállás kritikus szakaszában meghibásodna, a másikban még mindig elegendő teljesítmény maradjon ahhoz, hogy a gép biztonságosan elemelkedhessen a földtől.

A kezdeti emelkedés befejezése után a pilóták körülbelül öt fokkal lejjebb engedik a repülőgép orrát.

Az utastérből ez úgy érződik, mintha leállnának a hajtóművek, és a repülőgép zuhanni kezdene.

A pilóták eközben egyszerűen csak megváltoztatják a repülőgép repülési jellemzőit a következő szakaszhoz.

A szárny szélsőséges szögben dől meg

Nincs is annál lenyűgözőbb, mint amikor az ablak mellett ülve mondjuk Grönland felett repülve gyönyörködünk a kilátásban, vagy amikor Kanada északi részén éjszaka a sarki fényt bámuljuk. Viszont azok számára, akik félnek a repüléstől, a szárnyszerkezet látványa némi aggodalomra adhat okot – különösen, ha az mozog.

Amennyiben a repülőgép közepén foglalunk helyet, akkor valószínűleg jól látható az egyenesen kiálló hatalmas fémdarab. Felszállás közben  észrevehető, hogy még magasabbra emelkedik és a megnövekedett felhajtóerő hatására a szárny „meghajlik”. Ez elég ijesztően fest és olyan érzést kelthet, mintha átfordulna, de a jelenség nem adhat okot aggodalomra.

Ha a szárnynál ülünk, úgy tűnhet, mintha a repülőgép kilencven fokos „gördülést” hajtott volna végre, és a szárny a föld felé mutatna, ám a valóságban ritkán haladja meg a dőlésszög a huszonöt fokot.

Ez azért van így, mert az utasszállító repülőgépek dőlésszög-korlátozókkal vannak felszerelve, melyek lehetővé teszik, hogy a szárnyak automatikusan visszaálljanak vízszintesbe, ha meghaladják a harminc fokot, tehát a repülőgép nem tud teljesen átfordulni.

Átstartolás

Kétségtelenül az egyik legfélelmetesebb élmény. Órákig tartó egy helyben utazás után végre láthatóvá válik a föld, a hosszú repülésnek mindjárt vége. Ekkor hirtelen úgy érezzük, a gép orra megint felfelé emelkedik, a hajtóművek halk zümmögése meg üvöltésbe vált át. Visszalökődünk az ülésbe, és ismét az ég felé tartunk.

Egész sor tényező okozhatja ezt. Előfordulhat, hogy felhő vagy köd takarja el a kifutópályát, vagy erős szél nehezíti a biztonságos leszállást, esetleg a gép túl közel kerül egy másik repülőgéphez. Az átstartolás azért is megtörténhet, mert az utasok nem foglalták el időben az ülőhelyeiket, ami arra kényszeríti a pilótákat, hogy megszakítsák a kifutópálya megközelítését és újrakezdjék az egész műveletet.

Bár a pilóták ezt érthetően nem tervezik meg előre, ellenben mindig felkészülnek rá.

Minden egyes leszállás megkezdése előtt átbeszélik a pontos tervet, és ami a legfontosabb, azt is, hogy mi fog történni, ha a dolgok nem az elképzelések szerint alakulnak. Ha netán az utóbbi lép életbe, gyakran a legegyszerűbb (és legbiztonságosabb) megoldás újrakezdeni az egészet.

Magasság-váltakozások

A felszállás és leszállás során tapasztalt magasságváltozások aligha lepnek meg bárkit is, de a repülési idő más szakaszaiban is előfordulhatnak, különösen a hosszú távú járatokon. Ennek oka, hogy a gép tömegének nagy részét a szárnytartályokban lévő üzemanyag teszi ki, ami korlátozza, hogy a repülés kezdetekor a pilóták milyen magasra tudnak vele felemelkedni.

Ahogy fogy az üzemanyag, és a repülőgép egyre könnyebbé válik, a pilóták végezhetnek meredek emelkedést – vagy üzemanyag-takarékosabb magasságba repülhetnek.

Ez a folyamat normális repülési fázisnak számít, amiről az utasok ritkán kapnak értesítést, így bár felfigyelhetünk a motorzaj megnövekedésére (különösen a repülőgép hátsó részében) vagy a magasságot jelző számok megváltozására, aggódni azonban nem kell.

Ha esetleg eddig nem gondolkodtál el ezen, itt eláruljuk, miért vannak fehérre festve a repülőgépek, itt pedig azt, hogy miért a bal oldalon kell beszállni a gépbe.

(Forrás: The Points Guy, fotók: Getty Images)

utazás | utasok | ijesztő | pilóták | pillanatok | repülés