A világ egyik legkisebb fővárosa, amelynek kulturális élete, divatos éttermeinek és üzleteinek listája, valamint természeti adottságai közel sem arányosak a méreteivel. Elmeséljük, milyen az élet a kicsit mindig szeles és kicsit (vagy inkább nagyon...) hűvos Tórshavnban, a Feröer-szigeteken.
A múlt század elején mindössze alig százan éltek a városkában, napjainkban viszont húszezren tudhatnak magukénak tórshavni lakcímkártyát. Maga a Dán Királysághoz tartozó Feröertől délre Skócia, keletre Norvégia, észak-nyugatra pedig Izland fekszik.
Három jelentősebb szigete a Streamy, az Eysturoy és a Vágar, mindháromban közös a szeszélyes és kis túlzással ötpercenként változó időjárás a szélvihartól a ködön át az esőig; nem véletlenül mondják erre a helyiek, hogy ha nem tetszik az idő, várj nyugodtan pár percet.
A tizennyolc szigetből álló szigetcsoportról meglehetősen idilli képeket lehetne rajzolni:
meredek hegyek, szépséges völgyek, óceánhoz közel épített, élénk színűre (vagy éppen feketére) festett, egymáshoz nagyon közel felhúzott és több száz éves faházak, zöld fűben legelésző juhok ott alapbeállításnak tekinthetőek.
A 10. században alapított főváros Feröer közepén, Streymoy szigetének dél-keleti részén fekszik, skandináv mitológiából származó nevét a dörgés és a villámlás istenéről kapta (Tórshavn annyit tesz: Thor kikötője).
Annak idején forgalmas viking kereskedelmi központ volt és itt alapították 825 körül a világ egyik legrégebbi parlamentjét. Az épület grandiózusságában nem hasonlítható össze például a miénkkel: fából készült, óratornya is van, odabent hajók lógnak le a mennyezetéről és a helyi lakosok működtetik.
Nagyrészt halászattal vagy kereskedéssel foglalkozik egy igazi tórshavni, előbbiek életmódját a bátrabb és érdeklődőbb turisták is kipróbálhatják: halászhajókat bérelhetnek, hogy aztán tőkehalat vagy lepényhalat fogjanak.
Ebből következik, hogy a feröeri konyha többnyire szezonális halakra, tenger gyümölcseire és gyökérzöldségekre épül. Érdekesség, hogy Feröeren egyedülálló, sómentes módszert fejlesztettek ki a húsok és a halak konzerválására, ami nem más, mint a ræst. Ha esetleg mégsem flörtölnénk a helyi gasztronómiával, akkor a szigetek egyetlen japán éttermébe, az Etikába foglalhatunk asztalt.
A történelmi látványosságokat illetően a szűk utácival és gyeppel fedett régi házaival csábító Tinganes-félsziget a kötelezők közé sorolható, mint ahogy a világítótoronnyal díszített erődítmény, a Skansin, és persze a Vestaravág, a kikötő is hozza a klasszikus feröeri hangulatot.
Akadnak bőven arrafelé felkapott és trendi üzletek, hangulatos és divatos kávézók is, bár nyáron sem nagyon ajánlatos kiülős helyen kortyolgatni a dupla eszpresszónkat, merthogy akkor már az is örömteli hírnek számít, ha a hőmérséklet eléri a tíz fokot. Cserébe hosszúak a nappalok, úgyhogy bőven van időnk élvezni a természet tervezte remekműveket a környéken.
Ez is érdekelhet:
(Fotók: Getty Images)
szigetek | Streymoy | Tinganes | Vestaravág | hideg | óceán
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól

Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!