Close
Ilyen volt az első hálaadás az Újvilágban

Ilyen volt az első hálaadás az Újvilágban

Nagyjából négy évszázaddal ezelőtt ünnepelték az első hálaadást, amelynek történelmi jelentősége vitathatatlan. Ráadásul a korszakból fennmaradtak írásos emlékek is, amelyek segítségével meg tudjuk idézni, milyen ételek készültek 1621-ben.

Négyszáz éves múlt

Napjainkban az Egyesült Államokban a hálaadás a családról, a barátokról, az egészségről és a jó ételekről szól. Ekkor mondanak köszönetet Istennek az amerikaiak mindazért a jóért, ami az elmúlt évben történt velük. 1621-ben azonban valójában a túlélést ünnepelték: az őslakos amerikaiak és a korai telepesek tulajdonképpen azért adtak hálát, hogy élhetnek és ételt tehetnek az asztalra.

Az első hálaadásról szóló beszámolót 1621 decemberében írta Edward Winslow. A férfi annak a száz embernek az egyike volt, aki az Újvilágba hajózott Angliából, és az első hálaadási ünnep előtt már egy éve az akkori gyarmaton tartózkodott. Ugyanabban az évben írta beszámolóját egy telep alapításáról William Bradford, aki a dokumentumban szintén említi a nagyszabású eseményt.

Őslakos szokás

A történészek többsége egyet ért abban, hogy az első hálaadás nagyjából három napig tartott, és valamikor szeptember és november között zajlott, tehát nem akkor, amikor ma ünneplik az Egyesült Államokban. Ennek oka, hogy az ünnep a sikeres szüretért is hálát adott. A History.com szerint az eseményen nagyjából ötven telepes és a Pokanoket Wampanoag törzs mintegy kilencven tagja is részt vett.

Egyes feltételezések szerint a hálaadás az őslakosok egyik tradíciójából alakult ki, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ennek hagyománya mindkét kultúrában elterjedt szokás volt: a telepesek minden étkezés előtt hálát adtak az ételért, ami az asztalra került, az őslakosok pedig a sikeres vadászatért, minden leszedett bogyóért vagy kifogott halért köszönetet mondtak.

Ez került az asztalra

Napjainkban nincs hálaadás sült pulyka nélkül, 1621-ben azonban egészen másként ünnepeltek.

A gasztrotörténészek szerint bőséges volt a kínálat a tenger gyümölcseiből, emellett vadhúsokat fogyasztottak.

Szintén az asztalra kerültek a jól termő friss zöldségek és gyümölcsök, például a káposzta, a póréhagyma, a saláta, a paszternák, a sütőtök és számos más gyökérzöldség.

Massachusettsben ezen szezonális gyümölcsök közül emelkedett ki az áfonya, valamint az őszre jellemző dió és gesztenye is, amely az idők folyamán az autentikus hálaadási menüsorok szerves részévé vált.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Getty Images, Unsplash)

FOLYTASD EZZEL
Itt kötöttünk életre szóló barátságot a natúrborokkal – Marlou Wine Bar & Store
Öt szabály az azonnal puha mézeskalácshoz
Rendeld meg a Roadster magazin 6. számát!
Őszi-téli lapszámunkban ismét megnövelt terjedelemben, 224 oldalon a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Felsorolni is nehéz, mennyi izgalmas történetet meséltünk el az új számban, de ha szeretnél többet tudni, akkor kattints ide az alábbi linkre! Megnézem, mert érdekel!
Close
Négy különleges whisky a whiskykészítés bölcsőjéből, a hűvös Skóciából...
HELLO, EZ ITT A
ROADSTER
Kövess minket a Facebookon!
Történetek, amiket nem fogsz elfelejteni!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom