Kis túlzással az elmúlt pár napban több indiai ételt kóstoltam, mint életem ezt megelőző időszakában összesen. Bár… Jobban belegondolva, nem is annyira biztos az a kicsi túlzás. Legutóbb például a Kempinski Hotel Corvinus Budapest első emeletén berendezett The Kitchenben egy indiai konyhát bemutató közös főzésen jártam – mindenki szerencséjére csak nézőként.
Kiváló lehetőség volt így megismerni az ötcsillagos szálloda séfjeit, egyben a főzés főszereplőit, akik közül a március óta executive chef-é előlépett Bárdos Péter neve ismerősen csengett, hiszen korábban megfordult már a Kempinskiben, mielőtt szétnézett volna a világ konyháiban Londontól Dubajig. Szendi Árpád sous chef-é ugyancsak, merthogy negyedszázada dolgozik itt, míg Dhanpal Negi 15 évnyi tapasztalatát hozta el erre a késő délutánra. Az ájurvédikus és vegetáriánus konyha szakértőjének számít, plusz mély ismeretekkel bír a teljes értékű ételekről, a gyógy- és fűszernövényekről. Autentikusság tehát pipa, ami például azért fontos, mert mint megtudtam, az indiaiak külföldön is szeretnek erre törekedni, vagyis olyan helyeket keresnek, ahol az otthonuk ízeit kapják meg.
A fűszereket tekintve terebélyes tárházú indiai konyha elsőre giccsesnek és – minden értelemben – túl színesnek tűnhet, de nem az, sőt.
Példamutató az indiaiak ételhez való hozzáállása, a vega portfóliójuk például messze-messze átível a rántott sajton meg a gombán. Egy húsmentesen étkezőnek máris milliószor könnyebb dolga van egy autentikus indiai étteremben; csak egy zöldségből úgy húszféle ételt tudnak a tányérjára tenni.
A séfek kiemelten figyeltek a fűszerességre, az intenzitást „letekerve” dobták össze a fine dining irányába kacsintó exkluzív kóstolómenüt. A mangó majdnem minden indiai ételben megmutatja magát valamilyen formában, most ereje teljében egy afféle gyomornyugtató welcome drinkként érkezett elsőként (de lehet amúgy goodbye is). A frissítő és hűsítő selymes mangó lassiban volt mandula és meglepetésként kardamom – jött is a repeta belőle.
Egy ilyen bemutatóról alighanem lehagyhatatlan a csirke tikka masala, melyről bizonyára az is hallott már, aki esetleg nem indiai ételeket kér vasárnaponként az ebédlőasztalra (jelen!) Ehhez a csirkét joghurtos, citromos pácban pihentették az omlósság érdekében, és azt is elárulták a séfek, hogy otthon rostlapon vagy grillen érdemes sütni, de nem szabad siettetni. Az indiaiak egyébként főként csirkelábat vagy filézett combot használnak, ám mi most csirkemellből kaptuk a klasszikust, hozzá naná, hogy mangó chutney-t, plusz egy ropogós golyót. Ez a panipuri, amit alapesetben bármivel meg lehet tölteni. A minitál kiegészült még az egész megbolondításért felelős mentával.
A húsmentes masala-változatot a paneer sajt képviselte: ez egy jó állagú, puha, kellemes, lágy textúrájú, proteindús és remekül süthető sajt, ami tikka szószban lubickolt, köretként basmati rizs kísérte. A rizs Indiában olyan, mint nálunk a krumpli. Ez a típus körökkel veri az évtizedekkel ezelőtt használt A és B rizst, de még az ezeket az unott menza-klasszikusokat hála istennek leváltó jázmint is, mondhatni, a rizsek Rolls-Royce-a. Főzésnél nem kell a perceket figyelni, meg az adagokat méricskélni, hanem elég csak bő vízbe bedobni és úgy készíteni, mint ahogyan a tésztát szoktuk főzni. A világban számos plusz hozzávalóval öltöztetik, legyen az pirított hagyma, mandula, vagy itthon a jó zöldborsó. Ezúttal sáfrányt tettek bele, ami kellemes illataromával is járt. Könnyű, ízgazdag, abszolút autentikus, kellemes kis fogás volt összességében.
Búcsúzásként egy meleg desszert, a kicsit a baklavára emlékeztető, hasonlóan édes, szirupos, tejben főtt sárgarépa alapú, mézes, fahéjas, pisztáciás, fagyival tálalt gulab jamun foglalta keretbe ezt az informatív késő délutánt, ami egyrészt rengeteg tippet adott, másrészt sokkal közelebb hozott ehhez a számomra több értelemben vett távoli világhoz.
ételek | the kitchen | látvány | masala | india | tikka
Otthonos minimalizmus, avagy egy stílusos családi ház Szombathelyen
5 lélegzetelállító túraútvonal Európában, amin egyszer az életben végig kell menni
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!