Az E-Type az egyik legsikeresebb Jaguar-sportkocsi, állandó résztvevője mindenféle valaha volt legszebb-listának. Szinte erkölcsi kényszer, hogy bemutassuk, de boldogan tesszük.
Komoly reklámértéke van, ha egy film főszereplőjéhez egy bizonyos autó kötődik: James Bond Aston Martinja, Magnum vagy Sonny Crocket Ferrarija, Bullitt Ford Mustangja, a Doki DeLoreanje mind példa erre (Columbo alig járóképes Peugeot-ja és Taki bácsi kehes kocka Ladája kevésbé). Ilyen még Simon Templar, vagyis az Angyal Volvo P1800-asa is – de csak azért, mert a Jaguar elnöke úgy gondolta, nincs szükségük arra, hogy Roger Moore az új E-Type-ban közlekedjen epizódról epizódra.
Tulajdonképpen érthető volt Sir William Lyons, Jaguar-alapító és -elnök döntése. Mert bár jogosan mondhatjuk azt, ilyen formájú autó napjainkban már nem születhetne, hozzá kell tennünk, hogy a hatvanas évek legelején sem keltett sokkal kisebb feltűnést, mintha ma mutatnák be a világnak.
Az 1961-es genfi autószalonon egyszerűen ellopta a show-t.
A zsinórban háromszoros Le Mans-győztes D-Type adta az alapot, erre készült el a nyitott (Open Two Seater – OTS) és a kupé (Fixed Head Coupé – FHC) verzió, aki nem tudott dönteni a kemény és a ponyvatető között, az OTS-hez vásárolhatott üvegszálas műanyag keménytetőt is.
Szinte lehetetlen eldönteni, melyik karosszériaváltozat a lehengerlőbb. A gyakorlatilag az első és a hátsó sárvédő elnyújtott ívéből álló oldalnézet, a valószerűtlenül hosszú motorháztető és a rövid, alulról is lapított far a nyitott E-Type-on jön ki igazán, a kupé tökéletesen rádolgozott, szinte a hátsó tengely fölé épített fülkéje azonban nem kevésbé bámulatos. Nem nagy marketingfogás a konkurencia autóját dicsérni, de Enzo Ferrari megtehette, és minden idők leggyönyörűbb autójának nevezte az E-Type-ot.
Az óriási, előre felbillenthető motorháztető alatt az elődnek számító XK 150-esből származó, 3,8 literes, sorhatos, három karburátoron át táplált motor dolgozott, négyfokozatú kézi váltó kapcsolódott hozzá. A Jag simán megfutotta a kerek százötven mérföld per órát (241 km/h), hét másodperc alatt gyorsult 100 km/h-ra, ami akkoriban a sportkocsik között is az elitbe röpítette az E-Type-ot.
Nemcsak a kocsi megjelenése és teljesítménye, hanem ára is szenzációszámba ment ’61-ben – de nem azért, mert annyira drága, hanem ellenkezőleg: annyira olcsó volt.
Mindössze 2160 fontba került, nagyjából fele- vagy harmadannyiba, mint a vele összemérhető vetélytársak, nem meglepő, hogy százával érkeztek rá a megrendelések, Sir Lyons azt is megtehette, hogy válogatott a nagy-britanniai vevők között, először csak a kor hírességei kaphattak egy-egy példányt.
Az E-Type kifejezetten jó, bár kifejezetten szűk kocsi volt, amely 1964-ben 4,2 literes, nyomatékosabb motort, teljesen szinkronizált váltót és komfortosabb utasteret kapott. Alighanem ez a legjobb E-Type-konfiguráció a modell teljes életciklusában – már ha nem családdal akarja használni valaki. Akkor ugyanis a ’66-ban bemutatott, húsz centivel hosszabb, két plusz kétüléses kivitel a nyerő (sokatmondó, hogy még a gyár sem gondolta rendes négyülésesnek), amely ugyan nehezebb, ezáltal lassabb is, a magasabb tetővonal miatt kevésbé kecses, viszont már automata váltót is kínáltak hozzá.
Az amúgy méltányolható célú amerikai közlekedésbiztonsági szempontok rengeteg autótípust tettek közvetve valamivel vagy sokkal rondábbá – az E-Type-ot is 1968-tól. Ezért tűnt el az első fényszórók előtti plexi az USA-ban XKE néven forgalmazott kocsiról, ezért lettek nagyobbak az oldalsó helyzetjelzők, de a süllyesztett kilincsek és a módosított lökhárítók is a környezetvédelmi okokból 210 lóerősre csökkentett második széria jellemzői.
Ennél jóval könnyebben megjegyezhető a harmadik széria jellegzetessége: az ugyanis
5,3 literes, V12-es motort kapott.
Hátulról a négy kipufogóvég az azonosítás legbiztosabb módja, amíg persze nem indul be a tizenkét henger, mert onnantól nem lehet kérdés.
Ezzel a legendás motorral ért véget az E-Type sikertörténete: a roadstert gyártották tovább, 1975-ig, összesen több mint 72 ezer darab készült a Jaguar sportkocsijából a majdnem másfél évtized alatt.
Végül pedig a filmfőszerep is összejött – Simon Templar helyett végül Szőr Austin Powers révén.
Ez is érdekelhet:
Milyen egy kölyökjaguár? Játékos, bájos, szerethető, néha kicsit esetlen, aki olykor megmutatja a karmait és erejét. Megnézzük az E-Pace-t, és azt mondjuk: stimmel.
(Fotók: Jaguar)
oldtimer | jaguar | jaguar e-type | veterán autó | autótörténelem
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
A Leica-kamerás csúcstelefon, ami az utazók legújabb kedvence lesz
A frissen őrölt kávé nem csak a ráérős reggelek kiváltsága
Erdőterápia a zuhany alatt, avagy ilyen a stílusos lelassulás a Balatonnál
A formatervezés Oscar-díját nyerte a Lamborghini limitált szériás szuperautója
Kínában az összes Ferrari Luce elkelt nyomban az online bemutató után
Nyár, jó energiák, napfény és csillogás: a Roadster magazin legújabb száma nem kevesebbet ígér, mint hogy még magasabbra emeli ezt az önmagában is nagyszerű évszakot. A nyári lapszámunkban találkozunk a világhírű séffel, Nobu Macuhiszával, aki Robert De Niróval közösen több, mint hatvan hotel és étterem tulajdonosa. Beszélgetünk Makó Szilveszterrel, a hollywoodi sztárok sorával dolgozó fotóssal, és Szu Fudzsimoto japán építésszel is, aki korunk egyik legizgalmasabb alkotója. Elutazunk Marrákesbe, végigjárjuk a portugál El Caminót, és Erdélyben egy igazi tündérmesébe csöppenünk. A milánói dizájnhéten megcsodáljuk az új Hyundai-t, Koppenhágában megnézzük, milyen a pub, amit egy magyar vezet, és találkozunk a vicenzai mesterszabóval, Massimo Pasinatóval is.
Különleges csomagajánlatok itt!