Az E-Type az egyik legsikeresebb Jaguar-sportkocsi, állandó résztvevője mindenféle valaha volt legszebb-listának. Szinte erkölcsi kényszer, hogy bemutassuk, de boldogan tesszük.
Komoly reklámértéke van, ha egy film főszereplőjéhez egy bizonyos autó kötődik: James Bond Aston Martinja, Magnum vagy Sonny Crocket Ferrarija, Bullitt Ford Mustangja, a Doki DeLoreanje mind példa erre (Columbo alig járóképes Peugeot-ja és Taki bácsi kehes kocka Ladája kevésbé). Ilyen még Simon Templar, vagyis az Angyal Volvo P1800-asa is – de csak azért, mert a Jaguar elnöke úgy gondolta, nincs szükségük arra, hogy Roger Moore az új E-Type-ban közlekedjen epizódról epizódra.
Tulajdonképpen érthető volt Sir William Lyons, Jaguar-alapító és -elnök döntése. Mert bár jogosan mondhatjuk azt, ilyen formájú autó napjainkban már nem születhetne, hozzá kell tennünk, hogy a hatvanas évek legelején sem keltett sokkal kisebb feltűnést, mintha ma mutatnák be a világnak.
Az 1961-es genfi autószalonon egyszerűen ellopta a show-t.
A zsinórban háromszoros Le Mans-győztes D-Type adta az alapot, erre készült el a nyitott (Open Two Seater – OTS) és a kupé (Fixed Head Coupé – FHC) verzió, aki nem tudott dönteni a kemény és a ponyvatető között, az OTS-hez vásárolhatott üvegszálas műanyag keménytetőt is.
Szinte lehetetlen eldönteni, melyik karosszériaváltozat a lehengerlőbb. A gyakorlatilag az első és a hátsó sárvédő elnyújtott ívéből álló oldalnézet, a valószerűtlenül hosszú motorháztető és a rövid, alulról is lapított far a nyitott E-Type-on jön ki igazán, a kupé tökéletesen rádolgozott, szinte a hátsó tengely fölé épített fülkéje azonban nem kevésbé bámulatos. Nem nagy marketingfogás a konkurencia autóját dicsérni, de Enzo Ferrari megtehette, és minden idők leggyönyörűbb autójának nevezte az E-Type-ot.
Az óriási, előre felbillenthető motorháztető alatt az elődnek számító XK 150-esből származó, 3,8 literes, sorhatos, három karburátoron át táplált motor dolgozott, négyfokozatú kézi váltó kapcsolódott hozzá. A Jag simán megfutotta a kerek százötven mérföld per órát (241 km/h), hét másodperc alatt gyorsult 100 km/h-ra, ami akkoriban a sportkocsik között is az elitbe röpítette az E-Type-ot.
Nemcsak a kocsi megjelenése és teljesítménye, hanem ára is szenzációszámba ment ’61-ben – de nem azért, mert annyira drága, hanem ellenkezőleg: annyira olcsó volt.
Mindössze 2160 fontba került, nagyjából fele- vagy harmadannyiba, mint a vele összemérhető vetélytársak, nem meglepő, hogy százával érkeztek rá a megrendelések, Sir Lyons azt is megtehette, hogy válogatott a nagy-britanniai vevők között, először csak a kor hírességei kaphattak egy-egy példányt.
Az E-Type kifejezetten jó, bár kifejezetten szűk kocsi volt, amely 1964-ben 4,2 literes, nyomatékosabb motort, teljesen szinkronizált váltót és komfortosabb utasteret kapott. Alighanem ez a legjobb E-Type-konfiguráció a modell teljes életciklusában – már ha nem családdal akarja használni valaki. Akkor ugyanis a ’66-ban bemutatott, húsz centivel hosszabb, két plusz kétüléses kivitel a nyerő (sokatmondó, hogy még a gyár sem gondolta rendes négyülésesnek), amely ugyan nehezebb, ezáltal lassabb is, a magasabb tetővonal miatt kevésbé kecses, viszont már automata váltót is kínáltak hozzá.
Az amúgy méltányolható célú amerikai közlekedésbiztonsági szempontok rengeteg autótípust tettek közvetve valamivel vagy sokkal rondábbá – az E-Type-ot is 1968-tól. Ezért tűnt el az első fényszórók előtti plexi az USA-ban XKE néven forgalmazott kocsiról, ezért lettek nagyobbak az oldalsó helyzetjelzők, de a süllyesztett kilincsek és a módosított lökhárítók is a környezetvédelmi okokból 210 lóerősre csökkentett második széria jellemzői.
Ennél jóval könnyebben megjegyezhető a harmadik széria jellegzetessége: az ugyanis
5,3 literes, V12-es motort kapott.
Hátulról a négy kipufogóvég az azonosítás legbiztosabb módja, amíg persze nem indul be a tizenkét henger, mert onnantól nem lehet kérdés.
Ezzel a legendás motorral ért véget az E-Type sikertörténete: a roadstert gyártották tovább, 1975-ig, összesen több mint 72 ezer darab készült a Jaguar sportkocsijából a majdnem másfél évtized alatt.
Végül pedig a filmfőszerep is összejött – Simon Templar helyett végül Szőr Austin Powers révén.
Ez is érdekelhet:
Milyen egy kölyökjaguár? Játékos, bájos, szerethető, néha kicsit esetlen, aki olykor megmutatja a karmait és erejét. Megnézzük az E-Pace-t, és azt mondjuk: stimmel.
(Fotók: Jaguar)
jaguar e-type | jaguar | autótörténelem | oldtimer | veterán autó
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!