Kiakasztottak a kárörvendők egy balatoni vendéglátóst

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

Ha akadozva is, de csak beindult a balatoni szezon. Nem feltétlenül úgy, ahogy vártuk volna – és éppen itt van a kutya elásva. A rozsdásan induló idény előhozta a vendéglátósok kárán örvendőkből a legrosszabbat, legalábbis erre panaszkodott Sütis Móni keserű posztja. A cukrász ugyanakkor pozitív üzenettel zár, mondván „a Balaton nem probléma – hanem lehetőség”. 

„Egyre többször, és egyre jobban szíven üt az a hozzáállás, amit a Balatonnal kapcsolatban tapasztalok. Egyfajta kárörvendő hangulat veszi körül azt a tényt, hogy idén később indult a szezon, hogy eddig érezhetően kevesebb vendég érkezett a tóhoz, mint a korábbi években” – világít rá a lényegre Móni.

„Más nemzeteknél azt látom, hogy büszkék az értékeikre, és tudják, hogy azok megőrzése, a hozzákapcsolódó turizmus fenntartása, fejlesztése fontos, és az egész országnak jó – folytatódik a poszt. – Mi, akik a Balatonnál vállalkozóként dolgozunk, iszonyatos mennyiségű adót fizetünk be azért, hogy abból például kifizessék a bennünket szorgalmasan látogató NAV-ellenőröket, és egyéb közalkalmazottakat, sokakat azok közül, akik most elégedetten dörzsölik össze a tenyerüket, hogy nesztek, balatoniak, ottrohaggyonmegazegész, úgykellnektek, megtudjátok, hol lakik a magyarok istene, mer’ olyan drága, hogyszakadnarájuk.”

A Mónisüti cukrászda alapítója felhívja a figyelmet egy alapvető változásra, amit ezek szerint nem követett mentális változás:

„El kéne már vonatkoztatni a harminc évvel ezelőtti képtől, amikor zaccal keverték vissza az Omnia kávét a vendéglőben, hígították az üdítőt és hátszínt adtak bélszín helyett – tudom, mert tanulóként én is dolgoztam ilyen helyen.”

Móni amondó, a rabló balatoni vendéglátásnak vége, egyszerűen mert többé „nem tud életben maradni olyan hely, amely tisztességtelen a vendégeivel, a munkavállalóival, vagy az állammal szemben. A Google-értékelésekben pillanatok alatt megjelenik, ha valaki szélhámos.”

Felteszi azt a költői-néplélektani kérdést is, hogy miért fogadjuk el az összes többi áremelkedést, de a balatoni árakét nem? Továbbá azt sem tartja indokoltnak, hogy a Balatonnak olcsóbbnak kellene lennie Budapestnél, hiszen az alapanyagok drágábban jönnek a budapesti nagykerektől, ezen kívül a bérek és a bérleti díjak sem alacsonyak, enyhén szólva.

„Fegyverszünetet szeretnék. Mi több, békét. Ne kárörvendjetek, ha nekünk rossz”

– jegyzi meg Móni, a sajtó figyelmét is felhívva a felelősségteljes hozzáállásra, azaz a lángos és a fagyi árával való „hergelés” káros voltára, de a túlzó, „Armageddont ígérő” időjárás-előrejelzésekre is, mert azok is milliárdos károkat okoznak a turizmusban éves szinten.

Zárásképp Móni cáfolja, hogy olcsóbb lenne a horvát vagy az olasz tengerpart, és felvázol egy utópiát, amikor többé „nem a lángos ára lesz a nyár fő témája, hanem az, hogy milyen sokféle élményt ad a tópart.

Mert a Balaton nem probléma – hanem lehetőség. Mindannyiunknak.”

Mit tehetnénk hozzá? Természetesen előfordulhat jó és rossz tapasztalat is a Balatonnál, ám ez az a hely, ami mindig megérdemel egy új esélyt. És ha kicsit elvonatkoztatunk a vendéglátástól, tapasztalunk jelentős változásokat, például a Balaton-Felvidéken is megjelentek már az „egyeurós házak” magyar változatai.

(Nyitókép: GettyImages)

sütis móni | nyár | balaton | vendéglős | cukrász | cukrászda