Einstein óta tudjuk, hogy az idő tényleg máshogy telik a magasban, mint a földfelszín közelében.
A popkultúra legendás hatású tudósa szerint az órák gyorsabban ketyegnek a felhők közé érve a földi körülményekhez viszonyítva, azonban ha kicsit közelebbről szemügyre vesszük La Paz fizimiskáját, valamint elidőzünk különleges természeti, kulturális és történelmi öröksége között, könnyen az ellenkezője tűnik életszerűnek, általános relativitáselmélet ide vagy oda.
A legmagasabban fekvő „félfőváros”
La Pazra úgy szoktak hivatkozni, mint a világ legmagasabban fekvő fővárosára, ami csak részben igaz.
Az Alonso de Mendoza spanyol konkvisztádor által 1548-ban alapította város tengerszint szerinti magassága 3 és 4,2 kilométer között változik, amivel valóban legyűrhetné a világ összes fővárosát, csakhogy hiába is Bolívia tényleges kormányzati székhelye már a 19. század végétől, és ad otthont a parlamentnek, az alkotmányos és igazságszolgáltatási főváros a mai napig Sucre maradt.
A La Paz-i felvonórendszer
A városban található a bolygó egyik legbizarrabb tömegközlekedési rendszere, már ha lehet annak nevezni. A város fölött egy kötélpályarendszer húzódik, a gondolaliftek révén könnyedén mozoghatunk a városrészek között, de akár a szintén milliós lakosú szomszédvárosba, a még magasabban fekvő El Altóba is játszi könnyedséggel átruccanhatunk, miközben autóval igen macerás volna nekivágni a kanyargós utaknak.
Az infrastruktúrát pár éve adták át, és a helyi tömegközlekedés gerincének szánják.
Az már most is kijelenthető, hogy városi minőségben ez a világ leghosszabb felvonórendszere, és a legmagasabban fekvő is.
A liftek köztes felvonóállomásokkal is rendelkeznek, így bizonyos értelemben olyan hatékonyan használhatók, mintha csak egy metróhálózat lenne.
A világ legveszélyesebb útja
La Pazt is érinti a világ legveszélyesebb útja, az Észak-Yungas, avagy ahogy a helyiek nevezik: Camino de las Yungas, azaz a Halál útja. A közel hetven kilométeres autóút La Paztól vezet el Coroicóig, és több mint kétszáz hajtűkanyarral várja a nyughatatlan kalandorokat.
Miután elhagyjuk La Pazt, az út 4560 méteres tengerszint feletti magasságba emelkedik a La Cumbre-hágónál, majd 1200 méterre ereszkedik Coroico városánál. A hűvös magasföldi vidékről
gyorsan átjutunk az Amazonas-esőerdőbe, ahol az út elképesztően meredek sziklák tetején kanyarog.
Az extrém lejtés miatt legalább 600 méteren keresztül az „ösvény” szélessége úgy három méterre tehető, ráadásul a védőkorlát hiánya miatt nagyon veszélyes is, emellett eső, köd és por is korlátozhatja a látási viszonyokat.
Becslések szerint évente háromszáz-négyszáz ember veszíti itt az életét. Érdekesség, hogy az ország más útjaitól eltérően itt bal oldali közlekedést használnak, hogy az út szélét és a szakadékot is jobban lássák a sofőrök; továbbá egy helyi szabály szerint a lefelé ereszkedő sofőröknek sosincs elsőbbségük, és mindig az út külső részén kell haladniuk.
Titicaca-tó
Bolívia és Peru határán, La Paztól úgy hetven kilométerre található Dél-Amerika legnagyobb tava, amely természetesen a világ legmagasabban fekvő hajózható tava is. (Őszintén nem lepődnénk meg azon, ha a Guinness-rekordok Könyvében a ’magas’ kifejezéssel kapcsolatosan csak úgy találomra további rengeteg bolíviai rekordot találnánk.)
Több mint huszonöt folyó ömlik a tóba, és mintegy negyvenegy szigetet találunk a Tititcaca-tóban, amely megközelítőleg akkora fekvésű, mint a legnagyobb magyarországi megye, Bács-Kiskun.
Ha egyszer a Titicaca-tónál járunk, akkor mindenképp érdemes hajóra szállnunk: kivételes élmény lehet a gyönyörű, sötétkék víztükrű tóban evezni a hófödte hegycsúcsok között; meg úgy eleve hajókázni több ezer méter magasban. Az inkák hite szerint egyébként ebből a tóból emelkedett ki a napisten két gyermeke, Manco Capac és Mama Ocllo, hogy megalapítsák az inka birodalmat.
Mivel a tó délkeleti részét a Tiquina-szoros elválasztja a tó nagyobbik felétől, ezért a bolíviaiak és a peruiak is eltérően nevezik a két területet. Sajnos a folyamatos népességnövekedés a partvidék és a környező földek túlhasználatához vezet, így 2012-ben a tavat az év veszélyeztetett tavának választották.
la paz | Bolívia | nagy sztori
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!