Mostantól egészen jövő júliusig látogatható a budapesti Light Art Museum legújabb kiállítása, a Phantom Vision – Az érzékelés mélyáramlatai című nemzetközi válogatás. Megnéztük, újra megnéznénk, és elmondjuk, hogyan érdemes megnézni.
Az egykori Hold utcai piac lesötétített épületében már azzal is lejjebb kapcsolunk egy-két fokozottal, hogy egyszerűen belépünk oda. Ha nem is tudatosul nyomban, de a sötét terek lelassítanak, egyfajta álomszerű, meditatív, elmélkedő állapotba hoznak.
Hát még a több mint 35 nemzetközi és magyar művész munkáiból rendezett kiállítás, ami úgy stimulál, hogy közben kikapcsol – és pontosan ez is a célja.
A művészek a tudomány és a technológia legújabb eredményeit felhasználó alkotásai immerzív tapasztalatot jelentenek, azaz olyan, mintha egy másik világba kerülnénk át. Van itt minden: agyhullámok mintázatai, a mesterséges intelligencia által vizualizált álmok, a természet rejtett kommunikációs hálózatai, hanghullámok szoborrá formálva, végtelenségig leegyszerűsített, mégis hatásos fényinstallációk.
Egy ilyen kiállításhoz idő kell. Egyik sötétített szobából a másikba vándorolunk, ám belépés előtt erősen ajánlott elolvasni a rövid, plasztikus ismertetőket. Utána valóban meditatív-kontemplatív élményben lehet részünk, például Yasuhiro Chida művénél, amely szuperminimalistán, egyetlen vízcsepp segítségével tartja fenn a figyelmünket. A csepp komótosan dagad, mígnem egyszer csak túl nagy lesz a tömege, és lehullik – a felülről érkező fény segítségével látványos jelenséget hoz létre, fénycsóvát, árnyékot, a padlón szétterülő csepp mozgásait. (A japán alkotó egy másik izgalmas munkájában végig is sétálhatunk, de ezt az élményt már tényleg csak a helyszíni tapasztalat adja át megfelelően.)
Bőven elidőzhetünk tehát egy-egy szobában, és van két terem, ahol másfél órás videoinstallációt vetítenek, mindkettőben álmokat dolgoznak fel.
Az első 18 éven felülieknek való (ehhez kapunk egy „kapukódot” a bejáratnál): Jon Rafman álomnaplója a szerző háromévnyi álmainak vizualizációja, egy dantei utazás abszurd, disztópikus tájakon át, megspékelve a dark web ijesztő vízióival, az alaptézis pedig az állandósult online lét hatása a pszichére.
A másik másfél órás munka a Fuse: 28 748 álomból válogatott rövid történetek sorozata. Itt az álmok elbeszélése prompt lett, amiből a stable diffusion MI készített képeket, majd ezeket animálták. Rafman művével ellentétben ez nem nyomasztó, inkább egy elvont, fiktív, kicsit hallucinációszerű világ tárul fel. És kereshetünk kulcsszavakra is, a szemközti szobában lévő tabletbe beírhatjuk, hogy „water, ship, alone” vagy bármit angolul, és kapunk egy számot (ennyi álomban szerepelt), egy történetet (az egyik álom elbeszélését) és egy pontfelhő vizualizációt, ami más kulcsszavakkal való kapcsolatot ábrázol.
Ebből is látható: a kiállításhoz idő kell, akkor is, ha a másfél órás filmekbe csak belenézünk. Cserébe sokat kapunk: a puszta látvány túl elgondolkodtató, ténylegesen kikapcsoló, a hétköznapok világából kibillentő élményt, többek között olyan nemzetközi alkotóktól, akiktől először itt látható először munka Magyarországon (Ólafur Elíasson, Brian Eno, Thijs Biersteker, Carsten Nicolai és Jon Rafman).
Agy + szem - fény
„Minden, amit látunk, a fény, a szemünk és az agyunk összjátékának eredménye. De mi történik akkor, ha kivonjuk ebből az egyenletből a fényt?” – teszi fel a kérdést a kiállítás ismertetője.
Ebből születik hát a látható világon túlmutató immerzív utazás, mélyen az emberi psziché és a természet rejtett birodalmaiba. Maga a cím, a Phantom Vision is a valóságban nem jelen lévő látványokra utal, melyek mégis valóságosnak hatnak. Talányosan hat, de jó példa rá az izlandi Finnbogi Pétursson installációja: egy vékony vízréteg, benne három hangszóró, amelyek ismétlődő, háromhertzes hangot adnak.
Ezt a hanghullámot nem érzékeli az emberi fül, mégis jelen vannak, a lüktetésükből kirajzolódó mintázat látványában pedig elmerülhetünk ezen töprengve.
Mert természetesen a hangszórók hullámokat keltenek az alulról megvilágított víz felületén, a hullámok pedig a fizika törvényeinek megfelelően viselkednek, fodrozódnak, kavarognak, interferenciákat hoznak létre.
Talán itt érünk a bemutató végére, különben cikkünk is olyan időigényessé válik, mint maga a kiállítás; egyébként is lehetetlen minden egyes művet bemutatni (még a fentieknél is csak sommásan tettük), és mindenekelőtt minden látogatónak a saját élményanyagát kell meggyúrnia, stílszerűbben mindannyian a magunk szabályai szerint rezonálunk majd az installációk „rezgéseire”.
Földhözragadtabb tanács viszont jó előre megnézni a honlapot, ahol minden műről találunk rövid leírást, így előre kiválaszthatjuk, mi foglalkoztat leginkább, és a helyszínen már elég a bennünket érő hatásokat befogadni.
Phantom Vision
Nyitva: 2024. augusztustól – 2025. július 1.
További információkat a kiállítás honlapján találsz.
Christian Andersson, Thijs Biersteker, Bigert & Bergström, David Bowen, AlanJames Burns, Yasuhiro Chida, Csörgő Attila, Garnu Depot, EJTECH (Kárpáti Judit Eszter, Esteban de la Torre), Ólafur Elíasson, Justine Emard, Brian Eno, Cerith Wyn Evans, fuse*, Iregular, Kati Katona, Kepes György, Lakner Antal, Liminal State, Guillaume Marmin, Moholy-Nagy László, Matthijs Munnik, Carsten Nicolai, Nonotak, Onucsán Miklós, Finnbogi Pétursson, Jon Rafman, Randomroutines (Kaszás Tamás, Kristóf Krisztián), Sébastien Robert, Judith Röder, Joris Strijbos, Szauder Dávid, Szécsényi-Nagy Loránd, The Corporation (Mátrai Erik, Borsos János), Jan van Munster
Kurátorok: Bencsik Barnabás, Szalai Borbála
Kurátorasszisztens: Kovács Dalma
Ha kedvet kaptunk a kiállításokhoz, ajánljuk Forrai Ferenc Négyszöglet sorozatát, amely szeptember 10–31. között látható az Artus Galériában, és amely felteszi a kérdést: vajon lefordítható-e a tünékeny emberi élet színekre és formákra? A legjobb, ha elmegyünk mindkettőre, lehetőleg egy másik héten, mert kutatók nemrég kimutatták, hogy egy múzeumlátogatás után az ember egy héten keresztül bizonyítottan körültekintőbb, empatikusabb és segítőkészebb.
(Fotó: Bíró Dávid / Light Art Museum Budapest, nyitókép: Kati Katona: Immensia, 2024)
fényművészet | installáció | kiállítás | Phantom Vision | light art museum
Dubaj a multikulturális gasztronómia egyik fellegvára is
Ezért nevezték Buenos Airest Dél-Amerika Párizsának
Itt van a nyár, ami már önmagában remek hír, de azzal tudjuk fokozni a hangulatot, hogy a napokban megjelenik a Roadster magazin legújabb száma is. Mit találunk benne? Ellátogatunk az Azori-szigetekre, Dubajba és megnézzük Isztambul egyik legenergikusabb kerületét, Beyoğlut. Találkozunk a világhírű brit dizájnerrel, Tom Dixonnal, kifaggatjuk az ikonikus fotós, Slim Aarons hagyatékát őrző Getty Images igazgatóját, és Bott Frigyes meghívására Európa legjobb sommelier-jeivel végigkóstoljuk a régió legérdekesebb furmintjait. Elmerülünk a független kiadású zine-ek színes és hangos világába, meglátogatjuk a Tisza Cipő főhadiszállását, megtapintjuk, mit tudnak az ukrán-Kárpátokból érkező kéziszövésű szőnyegek, egy MV Agusta nyergében pedig végigmotorozzuk Szardínia vadregényes hegyeit. Ismét látványos, sok állomásos, 220 oldalas tripet alkottunk, szerintünk érdemes lesz benevezni rá! A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!