Elszigetelt, mégis különleges hely, tájai egy másik világot idéznek. A drámai fehér tömbök, a morózus sziklák, a tiszta vizek és a meredek vonulatok által uralt terület kultúrája mélyen gyökerezik a mítoszokban és a legendákban. Ez Kelet-Grönland, amit kajakkal fedezett fel egy kis magyar baráti társaság.
A csapatból az intenzív kajaktúrázónak számító Kóczán András és az eddig ötven országban megfordult Gaál Péter rutinos extrém kalandozóként már járt a zöld szigeten, míg Ősze Szilvia először lapátolt a jégtáblák között. Összesen huszonkét napot töltöttek Grönlandon, 230 kilométert eveztek a jégsapkák mentén.
– A társaság egy része tapasztalt grönlandi kajaktúrázóként indult el. Milyen felkészüléssel vágtatok neki?
András: – Az első alkalommal még csak kóstolgattuk az ízét, de nagy tapasztalás volt, milyen az, ha északon hűvös van, ha esik, vagy hogyan néz ki egy sátorozás. A következő tripre szépen össze tudtuk rakni a szükséges dolgokat, beleértve többek között a vízhatlan kajakosruhát és úszássegítő mellényt, a vízhatlan rádió adó-vevőt, tartalék evezőt, mentőpárnát, vízszívó pumpát, tartalék ruházatot, sátrat, matracot, hálózsákot, kombi gázfőzőt és a műholdas kütyüket. Szilvi kicsit meglepődött, amikor egy Excel-táblában megmutattuk neki, miket hozzon magával, ha velünk akar jönni.
Szilvia: – Két hónap alatt raktam össze a cókmókomat, miután mindent beszereztem. Nagyon összetett csomag, de készül már a női verziója. Fejenként úgy negyvenkilós túrapakkot vittünk.
– Hogyan lehet eljutni Budapestről Grönlandra?
Péter: – Megmondjuk Andrisnak, hogy szervezze meg nekünk!
András: – Koppenhágából mennek oda gépek, de Izlandról is elérhető. Onnan még kb. két óra a keleti part, Kulusuk reptere. Majd a helyiek által intézett hajótranszferrel irány Tasiilaq.
– Augusztusban érkeztetek. Kellemes olyankor a hőmérséklet?
András: – Már hosszabbodnak az éjszakák és nedvesebb az idő. Átlagban hét-nyolc fokot mutatott a hőmérő, bár előfordult hűvösebb is. Néha deresedett a kajakunk, viszont rohangáltam félmeztelenül is a melegben.
Szilvia: – Én állandóan fáztam! Nappal párszor melegem volt – összesen úgy kétszer –, de ha lemegy a nap, rettenet hideg tud lenni.
– Hogyan nézett ki egy átlagos napotok?
András: – A Jack Reacher-könyvek valamelyikében olvastam, hogy minden terv addig él, amíg az első lövés el nem dördül – esetünkben ez azt jelentette, amíg vízre nem szálltunk. Rengeteget készültünk, átnéztük a partszakaszokat, a leendő sátorhelyeket, hol lehet és érdemes kikötni, tehát komoly tudást csipegettünk fel. Az élet azonban sokszor másképp gondolja, és el kellett térnünk az előzetes tervektől. Érkezés után például egyből benyeltem valami vírust, és az első harminchat órát alvással töltöttem, míg a többiek kajakoztak.
Szilvia: – Reggel hét körül ébredtünk, majd táborbontással egybekötött pakolás következett. Ez egy megállás nélküli háromórás procedúra. Aztán öt-hat órás, jó húsz kilométeres kajakozós etap jött egy kikötéssel, amikor egészségügyi és csokiszünetet tartottunk, vizet szűrtünk. Amikor megérkeztünk az aznapi táborhelyre, megint pakoltunk. Korai vacsorával és korai fekvéssel zárult a nap.
– Kóstoltatok grönlandi specialitásokat?
András: – Volt egy bázisunk, a The Red House, afféle műintézmény a környéken, sok túrát szerveznek, és bevonják a helyi fiatalságot, vadászokat a működésükbe. Tőlük béreltük a kajakot is. Náluk ettünk félig helyi, olaszosan átértelmezett kajákat, klasszikus helyit nem. Vittünk magunkkal szalonnát, szárított húsokat, sajtot és száraz élelmet, amihez csak vizet kell önteni az elkészítéshez. Abból főztünk, amit a boltban találtunk. A Pilersuisoq nevű állami hálózat üzleteiben vásárolhattunk – ezekben nincs túl nagy választék, viszont kötelezően előírt, miből és mennyit kell árulniuk mint alapellátás. A gyümölcsöspolcon vagy narancsot találtunk, vagy fokhagymát. Egyszer volt banán is.
– Mennyire divatos Kelet-Grönland? Ellepték már a kajakturisták?
András: – Nem, bár növekszik a számuk. Egyre több embert érint meg, hogy igazából ez az utolsó olyan viszonylag könnyen megközelíthető északi terület, ahol még a vadászok azért vadásznak, a halászok azért halásznak, mert a zsákmány fontos részét képezi családjuk ellátásának.
– Egy ilyen tengeri kajakozás nem tűnik veszélytelennek, kerültetek necces helyzetbe?
Péter: – Nekem van egy visszatérő motívumom a kelet-grönlandi kajaktúrákról, eddig ugyanis minden alkalommal kilyukadt a hajóm. Most is bekövetkezett a harmadik-negyedik nap környékén, de már rutinosan meg tudtam oldani. Egyébként a jéghideg vízbe borulás esetére nagyon jól jön a speciális ruhánk.
Szilvia: – Egy lélegző vízhatlan furcsa ruha ez, amelynek latexmandzsettákkal minden bemeneti nyílása zárva van. Úgy kell elképzelni, mint egy szkafandert. Először itthon próbáltam fel negyvenfokos melegben, utána mehettem is zuhanyozni. Grönlandon gyapjú aláöltöző, overall és száraz ruha volt rajtam, vagyis egy nőnek három rétegen kell átküzdeni magát a dolga elvégzéséhez. Bemerevedett, lefagyott ujjakkal negyedóráig tartott, míg újra beöltöztem, szóval az ötödik nap után úgy döntöttem, ezt befejeztem, és reggel, meg este fogok mosdóba menni.
– Mi volt az a pillanat, ami miatt megérte a túra? Mikor éreztétek, hogy na, ezért jöttem?
Szilvia: – Nálam rögtön az elején. Kitettek minket egy elhagyatott városban. Akkor realizáltam, hogy mentálisan ugyan nehéz lesz, de annyira jó volt kiszakadni a mókuskerékből, hogy ott egyből kiderült, jól döntöttem.
Péter: – Három dolgot tudok kiemelni: a sarki fényt, amit korábban nem nagyon sikerült megcsípni, a bálnákat, akik mindig hozzák a formájukat, és az elképesztő látványt adó jéghegyeket. Igazából nincs szükség egy esemény meghatározására, mert az egész fantasztikus. Még a hajókilyukadással együtt is!
András: – A tenger nálam mindig, mindenhol az. Akadt egy pillanat, amikor egyik nap úgy döntöttünk, nem evezünk tovább. Találtunk egy kis vadászlakot, délután kiültünk a székbe, pipáztunk, és csak bámultuk a jéghegyeket. Teljesen lelassult körülöttünk minden, sőt talán le is állt.
– Miben más Grönlandon kajakozni, mint mondjuk Szlovéniában?
András: – Kajakoztunk egyszer a norvégiai Lofoten-szigeteken. Teljesen lelombozódtam, mert úgy gondoltam, elmegyek északra, nem lesz ott semmi és senki, ehhez képest beültünk a kajakba, majd mindenhol utakat, villanyoszlopokat, házakat láttunk. Grönlandon nem így volt. Azon a néhány lakott területen kívül nincsenek utak. A helyiek lélekvesztőkkel közlekednek, a települések maguknak termelik az energiát, villanyoszlopok sincsenek. Én ezt imádtam.
Péter: – Lofoten a föld egyik legszebb kajakozóhelye, azt azért hozzátenném!
– Meg is jött a kedvem egy ilyen túrához. Ha netán jövő tavasszal elindulnék, mikre figyeljek oda?
Péter: – Tavasszal több okból se indulj, várd meg az olvadást! És az sem baj, ha bemelegítésként kipróbálod magad egy evezős kiránduláson; megtapasztalod, milyen az, hogy magadnak főzöl, felállítod a sátradat, táborozol, vizet szerzel, hogy hetente egyszer mosakszol egy patak hideg vízében. Szilvi előtte azért jött velünk Korfura, hogy megnézzük, egyáltalán képes-e fizikailag és lelkileg erre kiszakadásra, megterhelésre. Ha jól csinálod, akkor persze nem megterhelés, hanem élmény.
András: – Felkészülés, felkészülés, felkészülés! Ez három dolog, de nem vicc. Az északi tengereket komolyan kell venni; hideg a víz, nagyok lehetnek a hullámok, durvák a szelek, ha bármilyen baleset ér, kezelni kell.
– Nehéz volt hazajönni?
Szilvia: – Nem ment könnyen a visszailleszkedés a hatalmas csendből. Ott nem igazán van telefon, internet és közösségi média, nem érnek ilyen ingerek. Ehhez képest óriási zajként éltem meg a hazatérést. Félreértés ne essék, örültem nagyon, hogy újra láttam a szeretteimet, csak megszenvedtem az átállás napjait. Egy ilyen kaland hatalmas önbizalmat ad, amennyiben megoldod azokat a megszokottakhoz képest furcsa szituációkat, amikbe belesodródsz. Megszilárdít. Az itthoni problémák teljesen más dimenzióba kerülnek utána.
András: – Én lágyabban éltem meg. Megmaradt bennem egy hosszan tartó vidámság, amit képtelenség kiradírozni. Hónapokig nem idegesítem fel magam semmin, olyan nyugodt időszakot hoz az életembe, hogy sokkal jobban kezelem a dolgokat. Ezért megéri az egész.
A cikk a Roadster magazin 14. számában jelent meg.
nagy sztori | magyarok | grönland | túra | élmények
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!
