Close
Ezeket a helyeket imádja a Dolomitokban a világ legjobb éttermének séfje

Ezeket a helyeket imádja a Dolomitokban a világ legjobb éttermének séfje

Massimo Bottura nem szeret síelni, viszont szenvedélyesen rajong a hófödte hegyekben rejtőző hangulatos éttermekért. Felesége és egyben üzlettársa viszont elkötelezett sífutó, így tehát mindkettejüknek megvan a motivációja, hogy miért keressék fel rendszeresen az észak-olaszországi Dolomitokat.

Botturáról többször írtunk már: jelenleg a világ egyik legbefolyásosabb gasztronómiai alakjának tartják, aki rendszerint szürreális módon gondolja újra a klasszikus itáliai konyha receptjeit. Modenai éttermét, az Osteria Francescanát azért választották 2018 legjobbjának, mert szenvedélyes modernséggel ötvözi a hagyománytiszteletet, elképzeléseit pedig régimódi ízekkel tálalja.

A New York Times kérdezte meg a sztárséfet, hogy ossza meg az olvasókkal a Dolomitok csábító lankáin található öt kedvenc helyét, ahová mindig szívesen tér be enni vagy inni egy jót.

Restaurant St. Hubertus at Hotel Rosa Alpina

A hegyek között megbújó étterem az Osteria Francescanához hasonlóan azon kevesek közé tartozik a világon, amelyek három Michelin-csillaggal büszkélkedhetnek. A St. Hubertus konyhafőnöke, Norbert Niederkofler jó barátságban van Botturával, ám bizonyára nem csupán ezért kedveli az olaszos beütésű, szuper barátságos, egyszerűnek, de korántsem merevnek mondható helyet.

A nyitott konyhában munka közben figyelhetjük a hegyi házból ambiciózus éttermet varázsolt Norbertet, és ahogy ismerkedünk a költeményeivel, akár az egész élethez való hozzáállásunk is megváltozhat – legalábbis Bottura szerint.

Rifugio Col Alt

A hegyoldalban található hüttébe beülni olyan, mintha visszamentünk volna az időben. Boldog békeidőket idéző kiszolgálás és hangulat várja a vendéget, aki sílifttel közelítheti meg az 1938-ban felhúzott síházat. Ebből ki lehet találni, hogy az alpesi vidékekre jellemző konyha működik itt.

Bottura úgy véli, a Rifugio Col Altban megtudhatjuk, milyen lehetett errefelé az élet úgy negyven évvel ezelőtt. A rétesük pedig kihagyhatatlan.

Ristorante La Siriola at Hotel Ciasa Salares

A helyi séf Norbert Niederkoflernél tanult a St. Hubertusban, majd lett az ugyanazon a hegycsúcson található La Siriola konyhafőnöke. Matteo Metullio aztán 2017-ben írta be magát a történelembe, miután a legfiatalabb olasz séfként két Michelin-csillagot kapott.

Metullio világa a nemzetközi konyhára épül, melyet leginkább a vasárnapi brunchokon ismerhetünk meg igazán.

Rifugio Edelweiss

Még egy hely a hegyoldalban, ahol klasszikus síházban rendeztek be éttermet, ennélfogva a konyha, a kiszolgálás és a személyzet outfitje is a tiroli hagyományokra épül. Hetente egyszer esti nyitva tartással üzemel az Edelweiss – ilyenkor a sífelvonók leállítása után hómobilokkal érkeznek a vendégek.

Legjobbjuk a vadhúsos fogásaik, melyekhez a húst nagyon lassan, nyílt tűzön sütik és érezni lehet rajtuk a kandalló illatát.

El Brite de Larieto — Cortina

Egy Bottura-tanítvánnyal találkozhatunk Cortina d’Ampezzóban, Riccardo Gaspari ugyanis nála tanulta ki a szakma alapjait, bár pályafutását sajtkészítőként kezdte. Még nem szakadt el teljesen eme szenvedélyétől, szülei farmjellegű éttermében megkóstolhatjuk a finomságait.

Fent a hegyek között a divatosnak mondható birodalmában viszont a tradicionális és a kortárs konyhát keveri olyan környezetben, mintha egy tündérmese kelne életre.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: nytimes.com, El Brite di Larieto, Restaurant St. Hubertus, Rifugio Edelweiss, Ristorante La Siriola, Rifugio Col Alt)

Close