Fél napra kimenni a természetbe, letenni a telefonokat, új arcokkal ülni egy hosszú asztalnál, és megosztani az ételt, a történeteinket, a gondolatainkat, szimbolikus jelentőséggel bír, és messze túlmutat önmagán.
A főváros egyik legpatinásabb intézményét egy olyan séfre bízták, aki tíz évvel az étterem megnyitása után született, és akit kritikus hajlamú egyének joggal nevezhetnének tapasztalatlannak.