"Nagyvárosi kisvendéglő, ahol szeretettel és könnyedén mutatjuk meg, mit jelent számunkra az, hogy magyaros" – mondják a nem rég nyílt Mátkáról a tulajdonosok. A név és a koncepció a magyar szemnek és fülnek is kedves, a helyszínválasztás mégis disszonáns. Megnéztük, mit tud a Gozsduban nyílt Mátka konyhája, hogy igazságot tegyünk.
Ha őszinték akarunk lenni, önszántunkból csak akkor vennénk az irányt a Gozsdu-udvar felé, ha egy külföldi barátunkat akarjuk megtalálni, akinek lemerült a telefonja a tegnap esti buliban. Hiába számos ízléses étterem (mint például a Sáo vagy a Vicky Barcelona), akkora a turistadömping a környéken, hogy inkább nagy ívben kerüljük a Király utca ezen szakaszát – és akkor a parkolásról még nem is beszéltünk.
A Mátka most mégis egyszerre igyekszik két kapura játszani: vidéki kisvendéglők hangulatával csábítaná vissza azokat a magyar vendégeket, akik a vasárnapi húslevest inkább egy étteremben fogyasztanák el, másrészt pedig alternatívát szeretne adni azoknak a külföldieknek, akik egy helyen szeretnék nagy dózisban megkapni a modern, magyar konyha esszenciáját.
Persze, erre a célra akadnak még remek vendéglátóhelyek a városban, mégis, a belváros közepén, a külföldiek legkedveltebb részén, ezzel a koncepcióval még a kezdőrúgást jelző sípszó előtt megnyertnek látszik a meccs.
Elsőként az ital- és borlap szembetűnő: minden hazai borvidékről, jól bevált, megbízható tételeket kóstolhatunk. Emellette minőségi ginek és koktélok kerültek az itallapra, "magyaros" prezentálásban.
Körbenézve a falakon népi hagyományokból táplálkozó, mégis urbánus és kortárs elemek köszönnek vissza, amelyek, mint később kiderült, komoly gyűjtögetés és kutatómunka gyümölcsei. A belső tér így egyszerre otthonosan modern, és félreérthetetlenül magyaros, hála elsősorban hazai iparművészek és dizájnerek munkáinak – mint amilyen például Hitka Viktória porcelánokra festett kedves üzenetei is, a nagyi komódján és a falakon.
A belső teret alapvetően Strasser Orsolya, tulajdonos álmodta meg, akinek Szabó Réka tervező segített a megvalósításban. A végeredményt illetően azért jár a taps, mert a sok magyaros kiegészítő ellenére sem kapunk matyóhímzés-túladagolást vagy csipketerítő-lázat, csupán egy saját kultúrtörténetünkből, hagyományainkból, emlékeinkből építkező belső teret, amit szépen húztak össze a modern elemekkel.
De térjünk is át inkább a Mátka legfontosabb összetevőjére, a konyhára, ami sokkal elegánsabban hozza a magyar konyha ízeit, mint a legtöbb goulash-sal csalogató vendéglő a turistanegyedben. A húsleves például lassan sült csirkével, ress répával, és jól fűszerezett, kóser maceszgombóccal készül, a megszokott hortobágyi húsospalacsinta helyett pedig hortobágyi rétest kóstolhatunk előételként.
A leves mellett, ha még bírjuk, érdemes a főétel helyett vagy előtt a bélszíntatárt is megkóstolni, ami pont annyira fűszeres és pikáns, hogy engedi megmutatni a hús magas minőségét.
A jól átgondolt étlapra mindössze öt főétel került fel, még sincs az emberben hiányérzet: választhatunk csirkét rizibizivel, borjúpaprikást szalvétagombóccal, bélszín steaket, bácskai fogasfilét és konfitált, majd ropogósra sütött kacsamellet is, burgonyapürével.
Ami a kacsát illeti, a vajpuha hús és a ropogós bőr párosa mindig a gyengénk, és a Mátkában ezt háromból kétszer remekül el is találják, a körétként érkező burgonyapüré-körte páros jól variálja az édesebb és savasabb ízeket.
A vacsoránk fénypontja mégis a desszertként érkező madártej lehet – ez a fogás rögtön a madártejrajongók bakancslistájának élmezőnyébe repíti a Mátkát. A francia desszerttől eltérően ugyanis itt a vaníliás-tojássárgájás tejsodó helyett sóskaramellás alapra kerülnek rá a habgaluskák.
A kis trükk így szinte minden ételben ott van, miközben az ízeket olyan tisztán és kendőzetlenül kapjuk, mintha a konyhában egy egyszerű mozdulattal feltekerték volna az ízeket.
A kóstoló után sokat gondolkoztunk azon, mikor és miért ülnénk be legközelebb a Mátkába, és több hétköznapi szituációt is találtunk. Az első helyre azokat a hétvégéket tettük, amikor nincs kedvünk főzni, a mama főztjéért pedig órákat kellene utaznunk. De szívesen eltöltenénk itt néhány órát borozgatással is, amihez egy bélszíntatárnál vagy hortobágyinál aligha kell jobb kísérő. És ne feledkezzünk meg azokról a hétköznapokról sem, amikor megveregetjük a saját vállunkat, és megjutalmazzuk a teljesítményünket egy remek ebéddel – főleg, hogy a Mátkában külön ebédajánlatból szemezgethetünk.
Szurkolunk, hogy a Mátka meg tudja tartani azt a színvonalat, amivel elindult, és akkor tényleg minden esélye megvan, hogy néha-néha visszahívjon minket a belvárosba.
Ez is érdekelhet:
Nyílt egy specialty kávézó a pesti Alkotmány utcában, amely mellett nehéz elmenni szó és egy gyors kávé nélkül.
(Fotók: Baksa Gábor)
magyaros étterem | gozsdu-udvar | mátka | bisztró | budapest | étterem
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!