Napszakonként változó hangulat, történelmi falak közötti hagyományos értékekre épülő vendéglátás, magyaros és nemzetközi bisztrókonyha, stresszmentes környezet. Nagyjából ezt tudja a főváros régi-új szereplője.
Börtönként indult, majd nagypolgári kávéházként a 20. század eleji írók törzshelyének számított, hogy aztán mindig helyt adjon valamilyen formájú vendéglátásnak az elmúlt 117 évben. Ez volt és ez lett a Szabadság Bisztró,
amely az egykori Liberté helyén az április végi soft opening után teljes üzemben működve hangulatában, gesztusaiban és tempójában a polgári miliőt idézi, miközben a modern felfogásra is figyel.
Budapesten az 1900-as években közel ötszáz kávéház és kisebb kávézó nyitott meg – köztük volt az 1902-ben indult Szabadság Bisztró is. Az ilyen típusú nagykávéházak írókat, költőket, színészeket, művészeket, és kabarécsillagokat vonzottak, a népszerű kávéházi kultúra így az információcsere, a pezsgő szellemi élet, a sokrétű tájékozódás, az újságolvasás és az alkotás terének számított.
A Szabadság Kávéház helyén valamikor a 19. században még laktanya állt. Falai között végezték ki Battyhány Lajost, amire a tér közepén a Battyhány-örökmécses emlékeztet. A rosszemlékű épületet lebontották, az újonnan emelt ház földszintjén a Strausz család 1902-ben megnyitotta kávéházát, mely az 1849-es szabadságharc emlékére a Szabadság nevet kapta. A szecessziós jegyeket mutató tér hamarosan kedvelt lett a budapesti értelmiség körében, Ady Endre például itt írta a Harc a Nagyúrral című versét. A fénykornak, a szecessziós pompának a kommunizmus vetett véget, a grandiózus részleteket elfalazták.
Vaskos múlttal bír tehát a szabadságot visszavett és múlt héten újranyitott Szabadság Bisztró, amelyet a ráncfelvarrás után a grand café-vonalat elhagyva az étteremhez képest is sokkal szabadabb világot engedélyező bisztró felé irányítanak – tudtuk meg Sebők Manna ügyvezetőtől, hogy aztán a ZONA-hoz képest itt hétköznapibb fogásokat alkotó Kovács Levente séf a konyha filozófiájába avasson be.
– "A kor szellemiséget követő, változatos és évszakonként megújuló étlapot találtunk ki. A közérthető ételek szándékosan nincsenek túlgondolva, újra kitalálva: nálunk a borjúpaprikás az borjúpaprikás, a tojásos nokedli az tojásos nokedli. Bár a menünk a magyaros vonalra és hagyományokra épül, ez nem jelenti azt, hogy ne csempésznénk bele mediterrán, távol-keleti és közel-keleti ízeket."
Ennél bővebben aligha kell magyarázni, mire számíthatunk az Aulich utcában. Rövid megfigyelésünk eredményeként annyi máris feltűnt, hogy szeretnek játszani a textúrákkal, nem csupán az ételeket, hanem az enteriőrt illetően is. A századfordulós hangulathoz passzoló klasszikus berendezések modern dolgokkal keverednek, így egy emberközeli, otthonos helynek mondanánk a Szabadság Bisztrót.
Ami az ételeket és a kontrasztot illeti, a mangalica burgerben vettük észre főleg ezt a kettőséget. Fekete babpüré, habanero majonéz, rukkola, Monterrey Jack sajt és citrusos saláta figyel az első ránézésre a békebeli korszakból származó bucik között, de az igazi fordulatot a hús jelenti, ugyanis nem a megszokott húspogácsát találjuk a szendvicsben,
hanem tépett sertés BBQ-oldalast.
Kellemes meglepetés volt, ráadásul a csípősebb dolgoktól viszolygóknak sem kell tartaniuk tőle, mert a fűszeresebb ízek a háttérben maradnak, egyáltalán nem tolakodnak, hanem tökéletesen kiegészítik a burgert. Érdemes próbát tenni a libamájjal is, ami jóval krémesebb és lágyabb a bevetthez képest, mellé pedig egy szemöldökráncoló furcsaságot, puha és zöld pisztáciaszivacsot, avagy pisztáciakenyeret mellékelnek, tehát máris újabb pipát tehettünk a kontrasztok rovátkába.
A könnyebb ételek közül a gorgonzolás rizottóval, joghurtos arrabiata espumával és grapefruittal érkező lazac és lazac kaviár ebben a nyári melegben szinte frissítőnek tűnt, mint ahogy a végén piros gyümölcsökkel és vanília fagylalttal pillanatok alatt eltűnt krémes sajttorta is kényeztetésként hatott.
A Szabadság Bisztró modern, fiatalos, letisztult és nem túl bonyolult bisztrókonyhájával nem akar több lenni, csak egy olyan hely, ahová szívesen visszajár az ember. Észrevétlenül hoz egyfajta hangulatot, nem tolja magát az arcunkba.
A szó jó értelmében a régimódi vendéglátásban hisz és nem engedi unatkozni a vendéget: könyvespolc, szépirodalmi ajánlások, friss sajtó, hétvégenként a bundáskenyéren túlmutató, összetett reggeli (angol, tapas, magyaros), napközben Quick Lunch, esténként pedig élőzene tesz azért, hogy néha újra kicsit nagypolgárian éljünk.
Ez is érdekelhet:
Erre mondják, hogy egyszerű és nagyszerű, már csak a helyszínnel kell újra barátságba kerülnünk.
(Fotók: a szerző, Fortepan, Sárosi Zoltán)
nagypolgári | brunch | hangulat | ebéd | belváros | kávéház
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!