Hatvankilenc évvel ezelőtt, 1952 márciusában mutatta be a Mercedes a 300 SL-t, és a sirályszárnyas versenyautó abban az évben elsöprő győzelmet aratott a versenypályákon, útjára indítva az ikonikus modellsorozat máig tartó sikertörténetét.
1952. március 12-én lezárták a Stuttgart melletti autópálya egy szakaszát, a Mercedes ugyanis ott mutatta be a legújabb versenyautóját az újságíróknak. A sajtó nemcsak az új modell premierje miatt volt izgatott, hanem azért is, mert ez egyben azt jelentette, hogy a Mercedes visszatér a versenypályákra. Azt már a meghívóban elárulták, hogy a 300 SL három példányát benevezték a legendás Mille Miglia májusi futamára.
A Super és Leicht, azaz szuperkönnyű névre keresztelt
300 SL áramvonalas karosszériája különleges felépítést rejtett, az alumíniumból és magnéziumból készült vázszerkezetet, amely mindössze 50 kilogrammot nyomott, és ez a megoldás tette szükségessé a sirályszárnyas ajtókat. A háromliteres, hathengeres motor a Mercedes korabeli limuzinjából származott, de a teljesítményét 180 lóerőre növelték, és ötven fokkal elfordítva építették be.
1952-ben a 300 SL sikereitől volt hangos a sajtó,
a típus már az első futamán, a Mille Miglián a második és a negyedik helyezést érte el. Majd az első három helyet szerezte meg Bernben, kettős győzelmet aratott a 24 órás Le Mans-i futamon, és az első négy helyet foglalta el a Nürburgringen. Az utolsó versenyén 180 lóerőre növelt teljesítménnyel Karl King és Hermann Lang kettős győzelmet vívott ki vele a mexikói Carrera Panamericanán.
A következő évre a Mercedes mérnökei elkészültek a 300 SL továbbfejlesztett változatával,
de ezzel a modellel soha nem indultak versenyen. 1954-re ugyanis a márka úgy döntött, hogy inkább a Formula–1-ben vesz részt, és a W 196 R versenyautó fejlesztésére összpontosított. Az igazi sikersztori azonban még csak akkor kezdődött, amikor 1954-ben New Yorkban leleplezték a 300 SL közúti változatát a 190 SL névre keresztelt kisebb testvérével együtt.
A jellegzetes sirályszárnyas ajtóival a 300 SL azonnal felkeltette a közönség érdeklődését,
a versenyautóból származó vázszerkezet és a nagyteljesítményű hajtáslánc pedig a hozzáértőket is lenyűgözte. A közvetlen befecskendezéses hathengeres motorját eredetileg az ’53-as prototípushoz fejlesztették ki, és 215 lóerős teljesítményével 260 km/h sebességet tett lehetővé, ezzel kivételesen gyorsnak tartották a korabeli sportkocsik között.
Az ötvenes évek ikonja igazi szupersportautónak számított, amit a 29 ezer márkás ára is mutatott,
összehasonlításként a mai S osztály elődjének tekinthető 220-as modellt akkoriban 12 500 márkáért kínálták. 1954 és 1957 között a sirályszárnyas kupéból összesen ezernégyszáz példány készült, közte a 130 kilogrammal könnyebb alumíniumkarosszériás változatból huszonkilenc darab, és a fennmaradt autók manapság már több százmillió forintnak megfelelő áron cserélnek gazdát.
A 300 SL mellett leleplezett 190 SL egy évvel később, 1955-ben került gyártásba,
és a létrejöttében nagy szerepet játszott Max Hoffmann, a Mercedes amerikai importőre, aki szerint a vásárlók éppen ilyen stílusos sportautóra vágytak. A vonalvezetése követte a legendás testvérét, de eleve kétüléses roadsternek tervezték, vászontetővel vagy keménytetővel lehetett rendelni. Az érdekessége az opciós harmadik pótülés volt, ahol az utas a menetiránynak jobbra foglalhatott helyet.
A 190 SL műszaki téren az egy évvel később megjelent 190-es limuzin, a „Ponton” rokona volt,
a padlólemeze és az első felfüggesztése is onnan származott. Az 1,9 literes benzinmotorját áttervezték a roadsterhez, amivel 105 lóerős teljesítményt értek el, ezzel 14,5 másodperc alatt gyorsult százra és 170 km/h végsebességet ért el. 1963-ig a többször is módosított modellből közel 26 ezer darabot gyártottak a sindelfingeni üzemben.
Szintén Hoffmann javaslatára készült el a 300 SL Roadster, amely 1957-től felváltotta a kupét a kínálatban.
A vázszerkezetét úgy módosították, hogy alacsonyabbra kerüljön a küszöb, ezzel hagyományos ajtókat használhattak. Opcióként keménytetőt lehetett rendelni hozzá, időközben a biztonsági öv és a négy tárcsafék is megjelent a kínálatban. A roadsterből összesen 1858 példány készült, és a kupéval együtt a legértékesebb veterán autók közé tartozik.
1963-ban a genfi autószalonon mutatkozott be a 230 SL,
a Mercedes legújabb kétüléses túrakocsija, amit egyszerre szántak a 190 SL és a 300 SL utódjának. A letisztult, egyszerű vonalvezetésű sportautó a feláras keménytető jellegzetes formájáról kapta a „Pagoda” nevet. A műszaki alapok a Mercedes fecskeszárnyas limuzinjából származtak, és ennek a modellnek a forradalmi biztonsági utascellája a magyar Barényi Béla nevéhez fűződik.
A motorja is a limuzinból érkezett, a 2,3 literesre növelt erőforrás 150 lóerőt teljesített, ezt 1967-ban a 250 SL, majd egy évvel később a 280 SL váltotta, az utóbbi 2,8 literes motorja 170 lóerőre volt képes.
Az elődjénél praktikusabb is volt a „Pagoda”, amit kupétetővel és 2+2 üléses változatban is lehetett rendelni.
A sportosság, a kényelem és a biztonság terén is új fejezetet nyitott a modell, amelyből 1971-ig csaknem 49 ezer példány készült.
1971-ben bemutatott utódja, az R 107-es sorozat a típus történetében elsőként V8-as motorral készült,
a 350 SL és a 450 SL mellett 1974-től a hathengeres 280 SL is elérhetővé vált. A három erőforrásból álló választék a sportautók között egyedülállónak számított akkoriban, mint ahogyan az is rekord, hogy ez a generáció tizennyolc éven keresztül készült, 1989-ig több mint 237 ezer roadstert, és 1981-ig SLC néven csaknem 63 ezer kupét gyártottak belőle.
1989-ben a genfi autószalonon jelent meg az R 129-es széria, amely a dizájnjával lenyűgözte a közönséget, de műszaki szempontból is mérföldkőnek számított. Az elődjéhez hasonlóan új mércét állított fel a biztonság terén, például a 0,3 másodperc alatt felpattanó bukókeretével, és az integrált biztonsági öves ülések is képesek voltak felfogni az ütközés erejét.
A csúcsmodell az 1992-ben érkező 600 SL lett, amelynek 12 hengeres motorja 394 lóerőt teljesített.
A Mercedes a kilencvenes években megváltoztatta a típusjelölési rendszerét, a mai napig használt szisztéma szerint a modellt jelentő SL után következik a motor méretére utaló szám, így lett a 600 SL-ből SL 600. A többször felfrissített sorozat abszolút csúcsmodellje 1999-ben érkezett,
az SL 73 AMG-ben a Pagani által is használt 7,3 literes V12-es erőforrás 525 lóerőre volt képes.
Ebből a szériából közel 205 ezer példány készült tizenkét év alatt.
A 2001-ben érkező új generáció legnagyobb újdonsága a Vario keménytető volt,
a kupé és kabrió kategória egyesítésével a vevők nagy álma vált valóra. A keménytető gombnyomásra 16 másodperc alatt hajtódott össze, és az R 230-as széria a biztonság terén is feljebb lépett az elektronikus rendszerekkel és a felhajtott tető esetén is működő biztonsági bukókerettel. Az első sárvédőkön lévő szellőzőnyílások a legendás 300 SL-re utaltak.
Minden addiginál népszerűbb lett az AMG változat,
amely többféle teljesítménnyel állt rendelkezésre a 476 lóerős SL 55-től az 525 lóerős SL 63-on át a 612 lóerős SL 65-ig. A tizenkét hengeres modellből 2008-ban készült el az SL 65 AMG Black Series, amelyet fix keménytetővel szereltek, a teljesítményét 670 lóerőre növelték. 2012-ig több mint 169 ezer példányt gyártottak, ebből csaknem 30 ezret tettek ki az affalterbachi részlegen készült csúcsmodellek.
Az SL hatvanadik születésnapján, 2012-ben érkezett meg a hatodik generáció, az R 231, amely az első nagyszériás sorozatgyártású autó volt teljesen alumínium karosszériával, és ez 140 kilogrammos súlycsökkentést tett lehetővé a torziós merevség további növelése mellett. Az összehajtható keménytető érdekessége volt
a Magic Sky Control névre keresztelt panorámaablak, amelynek üvegét gombnyomásra lehetett elsötétíteni.
A mostanáig kapható SL kínálata a 306 lóerős V6-os SL 350-től a 435 lóerős V8-as SL 500-on keresztül az 537 és 630 lóerős SL 63 és 65 AMG-ig terjedt. A hatvankilenc éves sikertörténet pedig idén tovább folytatódik, a Mercedes ugyanis hamarosan bemutatja az utódjaként az AMG által fejlesztett 2+2 üléses roadstert, amely ismét vászontetővel készül, ezzel az SL legújabb generációja is a sport és luxus szinonimájának számít majd.
Stuttgarti roadsterek
Az SL az évek során egy kisebb testvért is kapott, ez volt az 1996-ban bemutatott, szintén Vario-tetős SLK, amely három generáció után SLC néven nemrég búcsúzott a kínálatból. A Mercedes csúcsmodelljei közé pedig egy újabb roadster csatlakozott, az AMG GT, ami azonnal levett a lábunkról, amikor kipróbálhattuk.
mercedes | nagy sztori | típustörténet | mercedes-benz 300 sl | roadster
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!