Őszinte olasz fogásokat kóstoltunk egy nemrég nyitott belvárosi helyen. Őszintén jó volt.
Budapest centrumában nem mindig egyszerű olyan safe space-t találni, ahol már a belépés pillanatában csak emléknek tűnik a külvilág zaja. A Popolare pont ilyen.
A Király utca egyik eldugott udvarában bújik meg. Dekoratív enteriőrjével, nyitott tetejével, majdhogynem üvegházasan dús zöldjeivel, középre rajzolt bárpultjával és könnyed közegével együtt olyan atmoszférát teremt, mintha egy pesti udvarra csempésztek volna egy jó adag mediterrán lazaságot.
A hely természetesnek érződő ritmusára könnyű rácsatlakozni. Nincs sürgetés, nincs feszengés, hanem azt sugallja, hogy az olasz életérzés simán megcsíphető itt, a hatodik kerületi kavalkádban is.
A konyha autentikus észak-olasz vonalon dolgozik, az étlap pedig láthatóan nem akarja újra feltalálni Olaszországot. Van például caprese saláta, paradicsomos-bazsalikomos tészta, pesztós tészta, cacio e pepe, pizza, lasagne, branzino, avagy talján klasszikusok sora.
Nyitányként mondhatni, mi mással, mint bruschettával kezdtünk, ami friss koktélparadicsommal (méghozzá tucatnyival!), olívaolajjal, almaecettel, tökéletesre pirított kovászos kenyéren érkezett. Aztán pizzáztunk, mert a pizzánál a margherita felér egy afféle randizós ismerkedési teszttel. Ha azt jól csinálják, akkor sok minden rendben van a ház táján. Spolier következik: rendben van. A tészta ropog, jól ehető kézben háromszögezve, ahogyan azt a pizzaséfek ajánlják, nem esik szét, nem nehézkes.
És hát ugye vannak azok az apró gesztusok, amikből egyből kiderül, hogyan gondolkodik egy hely a vendégről.
Ha valahol például nem fukarkodnak a parmezánnal, hanem odaadják az egész bödönt szabad felhasználásra, az egyszerre jelent nagyvonalúságot és olaszos természetességet.
A tésztáknál külön plecsnit kap a Pasta Nerano, ez az Amalfi-parthoz köthető lágy, kiegyensúlyozott fogás. Sült cukkini, krémes szósz, füstölt sajt és az a nehezen megfejthető olaszos könnyedség találkozik benne, amitől a legegyszerűbb alapanyagok együtt jól tudnak kooperálni. Nem véletlenül van oda érte Stanley Tucci.
A desszertek közül a citromkrémes, fenyőmagos Torta della Nonna már a nevében is hordoz valamit abból a meghittségből, amit az olasz konyha családi vonulata jelenthet.
A tiramisu pedig mondhatni ismerősként üdvözöl, mert ugye vannak klasszikusok, amelyek nélkül lehet nem teljes az élmény egy ilyen helyen. Egy olyan helyen, melyhez csupán egy ajtóval odébb már egy totál más világ tartozik (ez a Coco nevű koktélbár boudoir-os sejtelmességgel, dj-vel, dizájnos poharakkal és italokkal) és ami a budapesti gasztroszcéna idei egyik kellemes meglepetése lehet.
(Fotók: Csekk Anita)
konyha | belváros | popolare | étterem | budapest | koktél
A szemüveg, amiben önmagad lehetsz
Sportfotózás mobillal? Ezzel a Leica-kamerás Xiaomi-telefonnal bámulatos képeket lehet lőni
5 tipikus magyaros fogás, amit kóstolj meg a budapesti Time Out Market-en
Steak-et ennél? Vásárlás előtt erre az egy dologra figyelj oda mindenképp
5 autentikus snack, amivel még izgalmasabbá teheted a foci-vb-döntőt
Kávézó nyílt a Saint Laurent legendás párizsi üzletében
Nyár, jó energiák, napfény és csillogás: a Roadster magazin legújabb száma nem kevesebbet ígér, mint hogy még magasabbra emeli ezt az önmagában is nagyszerű évszakot. A nyári lapszámunkban találkozunk a világhírű séffel, Nobu Macuhiszával, aki Robert De Niróval közösen több, mint hatvan hotel és étterem tulajdonosa. Beszélgetünk Makó Szilveszterrel, a hollywoodi sztárok sorával dolgozó fotóssal, és Szu Fudzsimoto japán építésszel is, aki korunk egyik legizgalmasabb alkotója. Elutazunk Marrákesbe, végigjárjuk a portugál El Caminót, és Erdélyben egy igazi tündérmesébe csöppenünk. A milánói dizájnhéten megcsodáljuk az új Hyundai-t, Koppenhágában megnézzük, milyen a pub, amit egy magyar vezet, és találkozunk a vicenzai mesterszabóval, Massimo Pasinatóval is.
Különleges csomagajánlatok itt!
