Szövetségi kormány által ültetett, nem őshonos fákból álló sötét, labirintusszerű erdő. Úgy hangzik, mintha a Stranger Thingsből származna ez a leírás, pedig a délnyugat-oklahomai Wichita-hegység vadregényes hegyei között járunk, egy zavarba ejtően valóságos helyen.
A Parallel Forest, vagyis a Párhuzamos Erdő olyan, mint egy hátborzongató délibáb az Oklahoma State Route 115 csendes, kanyargós szakaszán. Égbe törő lombkoronája sűrű és magas vörös cédrusfákból áll, melyek eltakarják a napot.
Hátborzongató tökéletesség
Meglepő módon nem túl terebélyes. Mindössze tizenhat hektárnyi területet fed le, bár esetében a mennyiség helyett a minőség a lényeg – vagy inkább a labirintusszerű rejtély. Az erdőben több mint húszezer vörös cédrus lakik, amiket a szövetségi kormány kísérletképpen ültetett azért, hogy megpróbálja ellensúlyozni a Dust Bowl hatásait. Utóbbinak az 1930-as évek azon időjárási jelenségét nevezzük, melynek során hatalmas porviharok okoztak jelentős károkat az Egyesült Államok és Kanada prérijeinek ökológiájában és gazdaságában. A jelenséget a nem megfelelő mezőgazdasági módszerek alkalmazása és a komoly szárazság idézte elő.
Ezt követően gondolta úgy az amerikai kormány, hogy jó ötlet lesz nem őshonos cédrusokat ültetni minden irányban, egymástól pontosan hat lábnyi (kb. 1.8 méternyi) távolságra, hogy szélfogóként megtörjék a poros örvényt. A kísérlet nem igazán vált be, helyette sikerült megajándékozniuk Oklahoma délnyugati részét egy olyan erdővel, amely ugyanolyan távolságtartó, mint amilyen hátborzongató, és amihez homályos, kísérteties történetek kapcsolódnak.
Az erdő vészjóslóan néz ki.
A parkolóból megfigyelve a cédrusok impozáns fala miatt inkább tűnik erődnek, mint hívogató erdei ösvénynek. Ha a Harry Potter Oklahomában játszódna, ez lehetne a Tiltott Erdő. A falakon áthatolva a napsütéses eget hamar felváltja a sűrű lombkorona, és minél tovább haladunk benne, annál inkább tűnik el az út. Mivel a fák minden irányban tökéletesen vannak elültetve egymástól egyforma távolságra, az erdő inkább labirintusnak néz ki, ahol csak arra kell figyelni, pontosan hol léptünk be, és aztán megpróbálni nem körbe-körbe bolyongani. Az erdő csupán tizenhat hektár, úgyhogy attól sem kell tartani, hogy esetlegesen egy Blair Witch-szerű sztoriban találjuk magunkat a rengetegben.
Van benne valami természetellenes és zavarba ejtő és vonzza a kísérteties mítoszokat. Korábban beszámoltak már hozzá kapcsolódó megmagyarázhatatlan dolgokról – köztük fényképeken felbukkanó gömbökről, rejtélyes dobhangokról és fej nélküli szellemekről, de ha ez nem lenne elég, az erdő közepén van egy ember alkotta sziklaalakzat is, ami a pletykák szerint sátáni rituálék oltára.
Kísértetmentes környék
Mindezek mellett a Párhuzamos Erdő környékén szerencsére rengeteg olyan látnivaló és tennivaló is akad, ami nem jár nyugtalanító témákkal. Az erdő a Wichita Mountains Wildlife Refuge keleti szélén fekszik egy 60 ezer hektáros parkban, ahol jóval könnyebb a navigáció. Ott csörgedező patakokat, tavakat, füves prériket, sziklás kanyonokat és hegyeket találni a kijelölt ösvények mellett. Az egyik legfestőibb például a Bison Trail, ami egy meglepően mély kanyon szomszédságában vezet át folyón, erdőkön és füves területeken, miközben vad bölényeket, és tarantulákat, no meg prérikutyákat is láthatunk. A Párhuzamos Erdőtől keletre található az eredetijében megőrzött ofMedicine Park városkája, Amerika boldog kis darabkája, tele macskaköves utcákkal, fahidakkal, fagylaltozóval és hobbitlakónak tűnő, aprócska házikókkal, bájos éttermekkel. Ott nem kell összerezzenni a gally ropogásának hangjától.
Azt mondják, hogy még egy rövid, csupán húszperces séta a természetben is nagyszerű lehet a mentális egészség javítására, de ezek az erdők olyan gyönyörűek, hogy mindenképpen tovább akarnánk maradni.
(Forrás: Thrillist, fotók: Unsplash, Getty Images)
kísérteties | rémálom | wichita | amerika | erdő
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!