Egy legendás korszak jellegzetes autóit tervezte Robert Opron

A hatvanas-hetvenes és nyolcvanas évek az autódizájnban is sajátos korszakot képviseltek, és ebben a korban alkotott az egyik legnevesebb francia autótervező, számtalan legendás típus megálmodója, aki nyolcvankilenc éves korában hunyt el.

A dizájnját tekintve a Citroën SM a hetvenes, a Renault Fuego a nyolcvanas, az Alfa Romeo SZ pedig a kilencvenes évek meghatározó autója volt, és mind a három modell tervezése Robert Opron nevéhez fűződik. Kevesen ismerik a nevét, mert abban a korban alkotott, amikor a formatervező-stúdiókban dolgozó dizájnereket nem emelték előtérbe az autógyártók, pedig a munkája nyomán a legnagyobb tervezők közé sorolhatjuk.

1932-ben született a Calais és Párizs közötti Amiens-ben, de katona apja kiküldetése miatt a gyermekkora jelentős részét afrikai gyarmatokon, Algériában és Maliban töltötte. A tanulmányait azonban már a párizsi szépművészeti iskolában folytatta, ahol építészetet tanult, de a festészet és a szobrászat is érdekelte. A repülés is vonzotta, az ötvenes évek közepén már a Nord repülőgépgyárában dolgozott pilótafülkék tervezésén.

1958-ban, huszonhat évesen került a Simcához, és az első jelentősebb feladata Charles de Gaulle elnöki limuzinjának megtervezése volt. A következő évben leplezte le a Simca a Fulgur névre keresztelt futurisztikus koncepciót, a Tintin képregénymagazin pályázatára készült járművel

Opron azt képzelte el, milyen lenne a jövő autója a nyolcvanas években.

Az űrhajószerű gépet radaros akadályérzékeléssel és giroszkópos stabilizátorral szerelték fel.

A hatvanas évek elején leépítés miatt megvált tőle a Simca, majd rövid kényszerű kitérő után 1962-ben vették fel a Citroën dizájnerének. A legendás Flaminio Bertoni alatt dolgozhatott, aki olyan korszakalkotó modellek alkotója volt, mint a Traction Avant, a 2CV, a HY, a DS és az Ami 6. Két évvel később,

Bertoni halála után Opron lett a Citroën vezető dizájnere,

de még évekig a neves elődje által elkezdett projektek befejezésén dolgozott.

Kétségkívül a legnehezebb feladata a világ egyik legszebb autójának mondott Citroën DS megújítása volt.

A négy kerek fényszóróval szerelt modellt 1967-ben mutatták be, a megoldás érdekessége volt a szintszabályzós külső és a kormánykerékkel együtt elforduló belső fényszóró. Opron a tehetségét a Citroën következő újdonságán, az 1969-ben megjelent Ami 8-on mutathatta be, amely a megosztó formájú Ami 6 utódja volt, annak hátrafelé döntött hátsó szélvédője nélkül.

A hatvanas évek végén a Citroën egy kompakt modell fejlesztésébe fogott,

amelynek dizájnjára Opron és az Italdesign stúdióval Giorgetto Giugiaro is pályázott. A vezetés végül Opron munkáját fogadta el, ebből született 1970-ben a DS kisebb testvérének tartott Citroën GS, amely a következő évben az európai év autója díjat is elnyerte. A projekt érdekessége, hogy Giugiaro tervéből végül egy konkurens modell, az Alfa Romeo Alfasud született meg.

Az Opron-korszak legjellegzetesebb modellje, a dizájner legnagyobb alkotása

a szintén 1970-ben bemutatott Citroën SM lett, amelyet versenyautónak szántak, végül fényűző túrakocsi lett belőle. Opron dolgozott még az M35 prototípusán, egy Wankel-motoros kupén, amelyből csak pár száz darab készült, a kedvenc és egyben utolsó Citroënje pedig a DS utódjának szánt CX lett, amelyet 1974-ben mutattak be, és a következő évben szintén az év autójának választották.

Sokak szerint a CX az utolsó igazi Citroën, a csődbe jutott cég ekkor került a Peugeot birtokába,

és Opron is akkortájt hagyta el a márkát. 1975-ben a rivális Renault-nál kezdett dolgozni, első munkája az Alpine A310 áttervezése volt, de a jellegzetes stílusa egy később modellen, az 1980-ban bemutatott Fuego sportkupén mutatkozott meg igazán. Opron hétköznapibb típusokat is tervezett, mint a kevésbé stílusos Renault 9 és 11, az előbbi 1982-ben az év autója lett.

Opron idején a Renault neves formatervező stúdiókkal is együtt dolgozott, például Marcello Gandini ihlette a Renault 25 és a megújult Renault 5 dizájnját, Giugiaro és az Italdesign pedig a Renault 21 és 19 formáját. Sokan úgy tartják, hogy Robert Opron egy jóval korábbi formaterve nyomán született a Matra Rancho utódjának szánt Renault Espace, amely

elindította az egyterű autók több évtizedes divatját az európai piacon.

1985-ben távozott a Renault-tól, és a Fiatnál kapott munkát, ahol különleges prototípusok tervezésén dolgozott. Az egyik legismertebb projektje az ES 30 lett, amelynek pályázatát Giugiaróval szemben nyerte meg, mert

egyik korábbi Alfa Romeóra sem hasonlított.

A gyártásra kész változatát 1989-ben a genfi autószalonon mutatták be, ez lett az Alfa Romeo SZ és a nyitott tetős RZ, ahol a Z betű a karosszériaépítő Zagato rövidítése.

1992-ben hatvanévesen nyugdíjazták, de 2001-ig még saját tanácsadó-irodáját vezette, ahol olyan márkákkal dolgozott együtt, mint a Ligier és a Piaggio. A pályafutása ötvenedik évfordulójára 2002-ben rendeztek kiállítást a munkáiból Párizsban, és

a huszadik század legjobb huszonöt autótervezője közé is beválasztották.

Robert Opron, egy legendás korszak egyik legjobb francia autótervezője nyolcvankilenc éves korában hunyt el.

A dizájn születése

Nemrég ünnepelte alapításának századik évfordulóját a Mazda, és ebből az alkalomból elevenítették fel, hogyan ihlette az olasz stílus a japán autók dizájnját. A formatervezők világába pillanthatsz be abban a cikkünkben is, amelyben megmutattuk, hogyan dolgozik otthonról a Bugatti dizájnfőnöke.

robert opron | renault fuego | formatervezés | dizájner | citroen | renault