Close
Csak pár óránk van ebben a városban, hogyan töltsük el hasznosan?

Csak pár óránk van ebben a városban, hogyan töltsük el hasznosan?

Az alap tézis, hogy bármennyi időnk is van egy új hely felfedezésére, éljünk a lehetőséggel, mert valószínűleg egy életreszóló élményt hagynánk ki, ha a hotelszobában, vagy a vámmentes körzetben számolnánk az órákat az indulásig. Nehéz ráhúzni ugyanazt a sablont egy európai, egy ázsiai, egy amerikai utazásra, de a lényeg nem változik: át szeretnénk venni az adott hely rezgését, ha csak egy rövid időre is. Austinba küldtek munka miatt és a sok találkozó és a hazautazás között csupán 6 óra áll rendelkezésünkre. 12 óránk van a Bangkokból Krabiba tartó gép elérésére. Sem szabadság, sem keret nincs egy hét Párizsra, de 24 óra beleférhet. Mikre figyeljünk, hogy lehet a mini kikapcsolódásból több hétig töltekezni?

A legfontosabb, hogy ne akarjunk egyszerre mindent – mérjük fel a lehetőségeket és vegyük számba, hogy mi érdekel a legjobban a városban. Szerencsés, ha ez nem feltétlenül vág egybe a legismertebb nevezetességekkel. Sőt, a “kötelezőket röviden” ajánljuk, egy város esszenciáját nem abban mérik, hogy hány turista tolong az adott épületegyüttes előtt. Természetesen nem ördögtől való, ha sorban állunk a Westminster apátságnál, vagy megkeressük a legkevésbé forgalmas pontot a Colosseumnál, de célszerűbb, ha csak érintjük ezeket a zsúfolt helyeket. Ha akkora a szerelem, akkor már úgy is “megvolt”. Egy stiguláért és fotóért viszont tényleg felesleges besűríteni több látványosságot. Attól függően, hogy mennyi időnk van, 1-2-3 ilyen állomást iktassunk be. Ha úgy hozza az időbeosztás, akkor reggel a korai órákban és este, vacsoraidőben, vagy azt követően gyönyörködjünk – élvezhetőbb lesz.

Előre számoljuk ki és tervezzük meg a reptéri transzfereket is, ne érjen meglepetés, egy 20 percet fél órát kalkuláljunk rá pluszban a véletlen beeső dolgok miatt – ne mi legyünk ezek a check-in pultnál. Ha vonattal/busszal érkezünk a reptérre, online intézzük el a jegyeket, elkerülve a sorbanállást. Ezzel is időt nyerünk az olyan élményekre, amikért tényleg érdemes elindulni.

Evidens, hogy a saját érdeklődési körünre szabjuk a szabadidőnket, de a manapság divatos élményhajhászás és az ismerőseink túlszárnyalása sokakat béna allűrökre sarkall. Ha például nem vagy egy nagy foodie, teljesen felesleges piacra menni és elkészíteni azt a néhány erőltetett fotót, ha pedig magad sem tudod, mikor voltál utoljára múzeumban, ne akard ájtatosan bámulni Van Gogh-ot, 200 másik társaddal együtt. Felesleges kör, nettó hülyeség csak azért, hogy elmondhassuk, egy légtérben voltunk a Éjjeli kávézóval. Jól hangzik, de közben lemaradtunk arról, ami valójában a város.

Akkor mi is valójában? Közhely lenne azt mondani, hogy a lakók teszik olyanná, amilyen, de ez az igazság. Velük pedig olyan pontokon, negyedekben találkozhatunk, amik nem turistásodtak el.

Egy-egy őszinte és tipikus jelenet sokkal inkább beleég az emlékezetünkbe, mint a már sokat említett turistapontok.

Figyelni, ahogy egy szűk utcában manőverezik egy idős hölgy a dagadtra pakolt bevásárlózacskóival, irigyelni a lányt, aki munkaidőben a folyóparton napozik felhúzott pólóban, kifigyelni az éjjel-nappali, neonfényes mosodába igyekvő embereket, beállni egy random pékség elé, mert láthatólag sokan várnak a friss baguettre. Ezeket előre megtervezni nem lehet, viszont jó átélni és értékelni. Séta alkalmával a fő sodorról letérni és lepattantabbnak tűnő, kevésbé népszerű kerületekben csavarogni nagy élmény.

Ha már pékségről volt szó, akkor beszélni kell az étkezésről is. Akármilyen rövid az időnk, egy ilyet muszáj beiktatni, és nem csak biológiai szükségletek miatt, hanem az említett valódi, komplex kép miatt is. Ne a gasztroutazók szemszögét nézzük, hanem egy átlagos, hasát szerető, kultúrákra nyitott kalandort. Nem rossz ötlet az adott nemzet/város specialitása után keresni, elolvasni, hogy hol a legeredetibb, legfinomabb, de a pontozós gyűjtőoldalak hypeja sokszor csalja csapdába a turistát.

Keressünk egyszerűbb kisvendéglőre, távolabb a nevezetességektől, kérjünk tanácsot olyan ismerőstől, aki hosszabb ideig tartózkodott az adott városban, vagy támaszkodjunk teljesen helyi tippekre.

Ha például egy delikátbolt, vinotéka, hentes, halas pultosától érdeklődünk, releváns lehet. A szállodai recepciót inkább hagyjuk ki a szórásból, mert nem a jót fogják ajánlani, hanem amihez érdekük fűződik. Spontánabbak kiválaszthatják azt a helyet, ahol láthatólag sokan vannak, még spontánabbak pedig betérhetnek oda, aminek szimpatikus a portája, terasza, hangulata – benne van a pakliban, hogy jót fognak enni, de ha az ízek nem is lesznek maradandóak, legalább az érzés és az atmoszféra igen. “Amikor a 10 kilométeres velencei menetelésben kifáradtva, éhesen eltévedve rátaláltunk arra a kedves kis étteremre! De jó volt ott ülni és borozni!” – sűrűbben hangzik el, mint, hogy emlékszel a világhíres churrosra, amiért 30 percet álltunk sorba, de le sem tudtunk ülni?

Ami maradandó élményt adhat és szó szerint nagyobb rálátást a városra, azok a kilátópontok. Egy ilyet érdemes útba ejteni, mivel látjuk a méreteket és megvan az a leírhatatlan érzés, hogy a lábunk előtt hever a táj. Dombról, hegyről, magas épület legfelső kilátópontjáról, de akár rooftop bárból is megtehetjük mindezt. Lepődtünk már meg Madridban, mikor egy áruház tetején ejtőztünk és a távolban havas hegycsúcsokat festett épp rózsaszínre a naplemente.

Ugyanilyen tuti pont a folyópart/kikötő/tengerpart is. Ott biztos a látogatók sokszínűsége, sétálva, padon ülve lehet merengeni azon, hogy mennyire jó dolgunk van épp. Kiváltképp azokon a helyken, ahol hasznosan, kreatívan használják a vízpartot. Ha évek óta nem mártóztunk a tengerben, de nagyon vágynánk rá, ne fosszuk meg magunkat az élménytől, csak mert nagy a nyomás, hogy inkább a kultúra oltárán áldozzunk.

Végezetül, engedjük el az ajándékvásárlást is.

Nem azért utazunk, hogy hűtőmágnesekkel megrakodva érkezzünk haza.

Egy helyi fűszer, italkülönlegesség, grafika, ízléses apróság belefér, de, csak, ha út közben, jártunkban akadunk rá. Kajtatni utánuk 6, 12, de még 24 órában is haszontalan. A tudatos és jelenlévő kalandor illatokra, arcokra, hangulatokra gondol majd ajándékként és ezeket osztja meg szerettivel, mintsem egy plüss Eiffel-tornyot.

Van egy jó hírünk.

Megjelent a Roadster magazin első nyomtatott kiadása, amelyben olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szép lett, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazin első számát.

(Fotók: Unsplash)

Close