Ha jártál már a Costesben, az ő táljából ettél – Ruzicska Tünde-interjú

Ruzicska Tünde igazi new craft dizájner, kerámikusművész, 21. századi újkézműves alkotó: tervez, kivitelez, értékesít, kreatív vállalkozó, aki tanár és művész is, és csak a saját feje után megy.

Négy éve az üstökös Tanti étterem megbízásával indult a pályája, azóta is folyamatosan készíti gasztrokerámiáit a fine dining-piacra. Heiszler Olivérrel, a Tanti második Michelin-csillagos séfjével közösen álmodták meg az ínyenckonyha ételeihez elképzelt tálakat, kiegészítőket. A kollekció visszafogottan pasztell és természetes, letisztult formák, rusztikus felületek, igazi handmade hatás, tökéletesen kiegészítette az étterem magaskonyháját. Ezután szakadatlan a megrendelések sora a gasztrovilágból, köztük az azóta is hasító Costestől.

"Kétféle elképzelés létezik a megbízók részéről: az egyik az, hogy hasonlítson arra, amit már látott valahol, a másik, hogy legyen teljesen más, mint amit eddig valaha láthatott."

Aztán ezekből kiindulva lesz valami teljesen új, de nem görcsösen egyedi, valami olyan friss minőség, ami miatt Tündét választják. Munkáinak textúráján látszik a hosszas kísérletezés, a végeredmény összhangja harmonikus és karakteres. Finom színekkel komponál, az egyensúly fontos szerepet játszik egy-egy máz tervezési szakaszában. A természet és az ipari környezet inspirációi keverednek tárgyaiban, ami elsőre erős ellentétpár, a végeredmény a tökéletlenség harmóniája.

Nemrégiben költözött a Ruzicska stúdió az Art Quarter Budapest egyik melléképületébe, ahol az ipartelepből átalakított kulturális komplexum részeként, mégis szeparáltan mélyedhet el a fejlesztési folyamatokban. A műhely a gyári környezet egy még most megújuló egységére esik, a kissé steril hatású főépületekhez képest ez inkább vadregényes alkotóbázis.

Nyár van, meleg van, ráadásul előző nap működött a stúdió elektromos kemencéje, menjünk fel a tetőteraszra! Közel a Duna, mozog a levegő, és Tündével arról beszélgetünk, honnan ez a mérhetetlenül stabil nyugalom, ami a munkáiból és belőle árad. Azt meséli, mostanában vannak divatos new craftot vivő kerámiások, akik a Youtube-ról meg a Pinterestről tanultak meg az agyaggal bánni, korongozni stb., követik a vizuális trendeket, jól néz ki, amit csinálnak. Neki viszont szüksége volt arra a szakmai magabiztosságra, amihez kellett az iskola, a mesterek, ami persze eleinte mindig korlátozza is az embert, de végül így tud a legszabadabban kísérletezni és alkotni. "Nem kételkedem a tudásomban."

"Az ínyenc konyha, a kulináris világ, a fine dining és a kézművesség egy időben váltak meghatározó trenddé itthon, és ehhez tudtam kapcsolódni."

Bár a gasztrohullám máig ível, mostanra megjelentek a magánrendelések is a Ruzicska-kerámiákra, igaz, javarészt külföldről. Legutóbb egy amerikai házaspár a tengeren túli farmjára rendelt Ruzicska-étkészletet, akik az Arany Kaviár étteremben ettek a gasztrotárgyakból. Annyira megtetszett nekik, hogy ragaszkodtak a sajáthoz. A családi étkészlet hagyományosan fontos része volt régen is egy család vagyonának, a nagymama őrizte a vitrinben, csak nagy ünnepekkor vették elő. Az ilyen, több generációt megélt étkészletek anyagi értéke nagy, eszmei értéke felbecsülhetetlen. Ehhez az időtállósághoz elengedhetetlen a szakértelem.

"Nincs speciális eljárás vagy valami trükk, amit használok, ez egy több ezer éves technológia. A formára, a funkcióra, a felületre, a minőségre koncentrálok, és ráhangolódom a megrendelőre."

Minél több időt töltünk a stúdióban, annál inkább az az érzésünk a kerámiákat nézegetve, hogy ezekről a tárgyakról kicsit érzi az ember, milyen lehet Ruzicska Tünde. Skandinávos, japános, fontos neki, hogy különbözzön másoktól. A személyisége benne van a tárgyakban, és ennél nem is kell több. Mint ahogy a brandje is a saját nevét viseli, úgy határozza meg munkáit egyénisége, a tenyerének mérete, az ujjai vastagsága, hogy hogyan ér az anyaghoz, hogyan ül a korong mellett.

"Van a nevemnek egy kelet-európai hangzása, és ez jól cseng a nemzetközi piacon, szeretik a kelet-európai tervezőket."

A Ruzicska Tünde-kerámiák egy része magas hőfokú fatüzes égetéssel készül. Tünde mestere Néma Júlia kerámikusművész, a legismertebb hazai gasztrokerámikus, az ő munkáiban tálalnak a csillagos ötös Olimpia Étteremben és a Michelin-csillagos Babel Budapestben. Azt mondja, "a fatüzes égetéshez kitartás, tudás és tapasztalat kell. Ismerni és tudni kell olvasni a tüzet. Ez nemcsak művészet, igazi mesterség".

Az autonóm művészi tevékenység kihagyhatatlan egy kreatív tervező életéből. Idén másodszor nyerte el Tünde a Kozma Lajos kézműves iparművészeti ösztöndíjat, ami hasonló, mint a képzőművészeknél a Derkovits-ösztöndíj. Azzal a céllal alapították 1987-ben, hogy segítse a harmincöt év alatti, önálló művészi tevékenységet folytató, tehetséges iparművészek pályakezdését. Szabadidejében most ezzel a projekttel foglalkozik Tünde, ezenbelül olyan tárgyakat hoz létre, amit leginkább pop-up eseményeknél képzel el installációként, mint egy művészi alkotás, ami mégis az enteriőr része. Ezek a munkák az ősz folyamán biztosan elkészülnek, talán már az októberi Design Hét keretében meg is nézhetjük, ahol az állomáspontok egyike a Ruzicska Tünde kerámiastúdió lesz.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Debreczeni Ágota)

tanti | keramikus | costes | babel budapest | dizájn