Ő az, akinek a lehetetlen nem létezik – Takács Tamás, a Kempinski főportása

Kevés ember mondhatja el magáról, hogy saját maga lexikonjában üres fehérség szerepel a "lehetetlen" szó értelmezése mellett, egy ötcsillagos hotel concierge-e alighanem eme kivételes halmaz tagja. Elvégre egy szálloda főportásának legfontosabb feladatai közé tartozik a vendég – olykor szokatlan – kívánságainak teljesítése, azaz nemcsak taxirendelésnél vagy asztalfoglalásnál számíthatunk rá. Budapest egyik legismertebb concierge-ének papírja van róla, hogy magas színvonalon műveli ezt a nemes szakmát, hiszen néhány évvel ezelőtt a világ legjobbjának választották.

Bevallom, számomra mindig is különleges, és kicsit irigyelt foglalkozásnak tűnt egy előkelő hotel concierge-ének lenni.

Kívülről legalábbis izgalmas, változatos, pörgős munkának gondoltam, melynek köszönhetően méretes kapcsolati hálót lehet szőni, emlékezetes sztorikba keveredni, titkokat megtudni, és alkalmanként még adrenalinfröccsel is megkínál.

Takács Tamás szavait hallgatva sok mindent visszaigazolva éreztem.

Világbajnok aranykulccsal

A Kempinski Hotel Corvinus Budapest főportásának önéletrajzát csaknem harminc éve nem kellett frissíteni – mármint ami a munkavégzés helyét illeti. Annak idején egy vidéki hotelben kezdte londinerként, majd egy székesfehérvári négycsillagos szállodában folytatta recepciósként és concierge-ként. Korábbi ismeretségének köszönhetően aztán megkapta a Kempinski assistent concierge feladatait, jó ideje pedig hivatalosan a hotel head concierge pozícióját tölti be, továbbá egy exkluzív klub, a szállodaportások aranykulcsos egyesületének (Les Clefs D’Or) alelnöke. És 2018-ban a világ legjobb főportása.

Utóbbi címet egy ausztrál utazási magazinnak (Traveller) köszönhette, miután rövid idő alatt megoldotta egy törött fog problémáját, ami kis híján tönkretett egy hajóutat.

De mit is csinál egy concierge? A rövid meghatározás szerint ő a portások vezetője, aki irányítja a londinerek és a kocsirendezők munkáját, emellett ez a kiemelten fontos pozíció lefedi azokat a vendégigényeket, melyek nem feltétlenül a szállodához kötődnek a zongoratanár ajánlásától a letelepedési engedély beszerzéséhez szükséges segítségig.

Most erre kapásból rá lehetne vágni, hogy az internet korában három kattintással négy zenetanárt lehet találni csak a szomszédos kerületből, mégsem lett egyszerűbb az ezredfordulóhoz képest napjainkban egy concierge feladata.

"Azt mondanám, egyrészről könnyebb, mert segít bennünket a technika, gyorsabban és egyszerűbben utána lehet nézni dolgoknak, ugyanakkor nehezebb, mert az okostelefonok óta nagyon sok információ – legyen például egy étteremnyitás – előbb eljut a vendéghez, mint hozzánk. Gyorsul a világ, macerásabb követni. Ugyanakkor megmaradnak azok a bizonyos fortélyok, amik szükségesek ehhez a munkához. Ide tartozik mondjuk a helyismeret. Előfordult már – maradva a példánál –, hogy a vendég talált egy éttermet, amiről megkérdezte a véleményem. Gyalog tervezte felkeresni, ám mivel tudtam, hogy egy bizonyos kerület nem éppen barátságos részén fekszik, elmondtam neki, hogy egyrészt messze lesz, másrészt nem biztos, hogy este tíz után gyalog jönnék onnan vissza. Ilyen apróságokra gondolok" – veszi át a szót Takács Tamás.

Mindenhová azért nem megy

Hány, de hány filmben láttuk, ahogyan a kapcsolati tőkét kihasználva a főportás csak annyit mond egy szemöldökráncoló kérésre, hogy "elintézek néhány telefont"

és a vendég neve máris felkerül egy exkluzív parti vendéglistájára, vagy pár óra múlva az elnöki páholyban néz egy nagydöntőt.

Tamás szerint ezek a "mesebeli dolgok" néhány esetben még működhetnek, de ma már sokkal nehezebb bejuttatniuk a vendéget egy limitált kategóriába sorolt eseményre. "Manapság előfordul, hogy az online jegyértékesítés második percében már nem lehet jegyet kapni. Ezzel nem tudunk versenyezni. Nem mondom, hogy nem lehet megmozgatni mindent egy-egy protokolljegyért, igénybe véve hátteret, akár a Kempinskit, vagy bármit, amivel előrébb tudunk jutni, de nem egyszerűek. Jegyüzérekkel például egyáltalán nem foglalkozunk" – mondja.

Bizonyára rengeteg energiát éget el ennyi mindenre odafigyelni. Jön-e holnaptól új fellépő a cirkuszba, vagy a Kempinskinél maradva, hétvégén ki van-e adva a Blue Fox privát rendezvényre. Ezeket mind-mind jegyeznie kell. "Azt szoktuk mondani, hogy a concierge holtig tanul, de naponta. Minden olyan dolog, legyen az egy buszon látott hirdetés, egy rádióban hallott reklám, vagy a közösségi médiában felbukkanó poszt, ennek a tanulási folyamatnak a része. Száz százalékosan lehetetlen mindent követni, de nyitott szemmel kell járni mindenhol."

A legnehezebb feladatok

A majd’ harminc év alatt megszámlálhatatlan mennyiségű kéréssel fordultak hozzá a szállodába érkezők. Kívülállók számára nem annyira bonyolultnak tűnő kérések is voltak köztük és akadtak olyanok is, amiket vagy az idő hiánya, vagy az eltelt idő és a technikai fejlődés tett nehezen teljesíthetővé. "A ma embere talán el sem tudná képzelni, régebben miket kellett megoldanunk. Manapság egy egyórás videóanyagot percek alatt le lehet másolni száz példányban, de amikor csak a VHS létezett és csupán fél napunk volt rá, szinte lehetetlennek tűnt. Egyszer egy konferenciáról készült egyórás felvételt kellett lemásoltatni VHS kazettára a rendezvényről távozó száz résztvevő mindegyikének. Ha azt vesszük, hogy egy videóval ez száz óra, kettővel ötven és így tovább, akkor gyakorlatilag sose végeztünk volna vele. Végül sikerült, és még aki kérte, az is meglepődött rajta. Elárulhatom, hogy egy filmstúdióhoz jutottunk el valakin keresztül, így jöhetett össze".

A szívét leginkább megérintő történet pedig egy indiai kislányhoz köthető.

"Nálunk lakott az apukájával. Minden nagyon szépnek és jónak tűnt, csak érezhető volt a rajta, hogy valamiért nem boldog. Nem tudtam, miért, de akárhová mentek, legyen az étterem, vagy állatkert, búskomor volt. Próbáltunk többen is mosolyt csalni az arcára, ám hiába. Egyszer aztán elejtette, hogy szereti a Forma-1-et, nagy rajongója a Ferrarinak és Michael Schumachernek. Mit ad isten, nekem volt egy előző főportástól örökölt, dedikált Schumi-fotóm. Úgy gondoltam, nála jobb helyen lesz, mint nálam és biztosan rengeteget fog jelenteni neki. Mosolygott, amikor átadtam. Először láttuk boldognak."

Az ilyen lélekmelengető sztorik miatt teljesen érhető, hogy szereti a munkáját, bár nem igazán tartja munkának. Ha az lenne, akkor egészen monoton, napi ismétlődésű, kilóra vagy centire mérhető történetnek tekintené.

De vajon lehet-e a concierge szakmát tanulni, vagy inkább adottságok kérdése?

"Az alapokat mindenképpen" – válaszolja erre Takács Tamás. "Ehhez hozzá kell tenni bizonyos saját magunkból érkező attitűdöt, és kicsit talán fellengzősen hangozhat, hogy születni kell rá, de lehet, hogy tényleg így van. Ezzel a kettővel már el lehet indulni és utána ugyanezzel az elánnal és egészséges érdeklődéssel, segítőkészséggel folytatni".

Egy alelnök élete

A már említett év főportása cím állítása szerint nem nagyon változtatta meg az életét. "Próbálom ugyanazt az odafigyelést és munkamorált nyújtani, mint a díj előtt. Azt azért megmutatta, hogy a mindennapok aprónak tűnő eseményei mennyit jelenthetnek a telefon vagy az asztal túl oldalán ülő embernek. Ezért fontos, hogy minden egyes kérést, vagy feladatot továbbra is, mint ahogyan előtte, ugyanolyan aprólékossággal, felelősségtudattal, pontossággal, és precizitással végezzem. Aki jelölt arra a bizonyos díjra, nagyjából a tízezredik ember lehetett, akivel pályafutásom során beszéltem. Előtte volt tehát tízezer, akivel ugyanúgy kellett viselkednem. Nem tudtam, hogy pont ő lesz az".

Az elismerés hírére rengeteg cikk született Takács Tamásról. Több interjút is adott, ami azért volt különösen fontos, mert egy átlagember nem feltétlenül van tisztában egy szálloda működésével. Az aranykulcsos concierge például csak ötcsillagos hotelben dolgozik – ez tehát elég nagy presztízzsel jár. A cím hozadékaként minden egyes fórumon beszélhetett a munkájáról, a feladatairól, valamint az aranykulcs intézményéről.

Az aranykulcs alelnöki feladatait illetően az egyesületnek van egy hitvallása, nevezetesen "barátsággal szolgálunk". Próbálják fenntartani az egymás közötti kollegális barátságot és információáramlást, kiszolgálni a vendégeket, esetleg wow-érzéseket generálni bennük – ami amúgy régebben könnyebb volt.

"A kommunikáció sokkal nehézkesebben ment, és akkoriban nagyobb hatással érkezett meg egy-egy információ, amikor csak levélben vagy telefonon lehetett hozzájutni. Alelnökként az egyesület életének szervezésében, a programok, portásversenyek lebonyolításában veszek részt, vagyis egy nonprofit szervezet alelnökéhez hasonlóan általános feladataim vannak".

Főnök inkognítóban

Egy főportás is jár viszont nyaralni. Egy-egy szállodába becsekkolás alkalmával Tamás igyekszik elengedni a szakmaiságot és átlagos vendégként viselkedni.

"A feleségem nem különösebben kedveli, amikor úgymond butának tettetem magam, holott én nagyon is szeretem. Mindent látok. Mi az, aminek úgy kellene lennie, és mi az, aminek nem – de mivel pihenni szeretnék, ezért nem vagyok hajlandó észrevenni ezeket. Sőt, néha hagyom, hogy hülyének nézzenek és hülye kérdést is fel tudok tenni, mert amikor az ember ki akar kapcsolni, nem szeretne okosabb lenni. Nem könnyű kibújni a szerepből, de tanulok ezekből az esetekből".

Bátorkodom a Kempinski arcának nevezni, ám szerényen visszautasítja ezt a titulust. Végül kiegyezünk "döntetlenben" és abban maradunk, hogy a legfontosabbak közé tartozik a szállodában. Az aranykulcs rendkívül sokat számít, emiatt rengetegen ismerik a nagyvilágban a törzsvendégektől kezdve a partnerekig.

A Kempinskiben egyébként négy concierge dolgozik, akik összesen 112 éve állnak az ötcsillagos hotel alkalmazásában.

A beszélgetés végén egy kis játékra kértem. Arra voltam kíváncsi, ha majd a nyugdíjhoz közeledve neki kellene megtalálnia jövőbeli utódját, milyen jelöltet keresne erre a felelősségteljes pozícióra.

"Legyen olyan bolond, mint én. Lássam rajta, hogy akarja csinálni ezt a munkát. Akkor is, ha közben csalódás éri. Legyen kitartó, alázatos, tudja megfelelő értékítélettel kezelni a dolgokat. Legyen jó emberismerő és bánjon jól velük."

(Fotók: Kondella Misi Photography)

 

foglalkozás | Hotel Kempinski Corvinus | szálloda | concierge | ötcsillagos