Ha valaki mostanában Olaszországba indul, és szívesen hódol a helyi aperitivónak, meglehet, hogy találkozott már a jelenséggel. Ügyesen balanszírozgat a pincér az asztalok között, magasba tartja a tálcát, és leteszi elénk az első kört: egy vermutos hosszabb italt, kis pohárnyi vizet, némi ropogtatnivalót. A szokásos fekete szívószál helyett azonban más került az italba: sárga. Keményebb is, finomabb is a fogása... Bucatini, te vagy az?
Nem csaltak az érzékek, tényleg egy tésztát illesztettek a narancsszínű italba, és egyre több kávézóban, bisztróban találkozunk az ötletes környezettudatossággal. Kár lenne most ismét részletes és elborzasztó adatokkal készülni a világ szívószálhasználatáról, elég csak annyit hozzátenni, hogy Amerikában például napi ötszázmillió műanyag szívószálat használnak el és dobnak el. Ötszázmillió darab, egy átlagos kedden: az egyszer használatos műanyagdarab átlagosan tizenöt-húsz percig él, amíg az embernek szüksége van rá, lebomlani pedig olyan ötszáz év alatt bomlana le. Sokkoló.
Olaszországban a tészta szinte vallás, eleve több száz formában fogyasztják a legfinomabb, házilag gyúrt verziókat: tagliatelle, casarecce, conchiglie, cannelloni, farfalle... csak hogy néhányat említsünk. Fogyasztáson kívül maximum építkezésre használják, akár a gyufaszálakat, vagy dekorációként. Most viszont új funkciót kapott a bucatini, és ezzel az ötlettel nemcsak jópofáskodnak, de segítenek is a szemétproblémán, és reformálják a szívószálhasználatot.
Kérdés, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, mert egy angol startup közben (vagy előtt, vagy után...) piacra dobott hivatalos tésztaszívószálakat is. A Stroodles csapata elég hipszter módon lovagolta meg a bucatini-ügyet, és az utálatos papír szívószálak és a kis kefével mosható fémcsövek mellé megcsinálták a Stroodles-t, menő dizájnnal, papírcsomagolásban, "Pasta la vista plastic straws!" mottóval, öt font/huszonöt szálas áron. Az angol tésztaszívószálak természetesen vegánok, ezt hangsúlyozzák is, de a gluténmentesség még hiányzik a repertoárból, mivel ugyanúgy durumbúzából készítik, akár egy sima, mezítlábas tésztát.
Tény, hogy a Stroodles szálai gyakorlatilag a szabvány műanyag szívószálat kopizzák, ezáltal nem kell félni attól, hogy például a limonádéban lévő gyümölcsök nem mennek át rajta, de kérdés, nem egyszerűbb-e simán felhasználni a konyhában található bucatinit. Aztán pedig kikanalazni a gyümölcsöket egy kanállal...
Hogy a mezítlábas olaszos, vagy a hipszter angol változatot preferáljuk, az a mi dolgunk, de egy biztos: a bolygónk ilyen ötletek hallatán biztosan elmosolyodik. Nekünk, mindennapi használóknak pedig csak egy dologra kell odafigyelni: lehetőleg forró teába vagy csokoládéba ne akaruk beledobni a tésztát, mert percek alatt felveszi a carbonarában megszokott állapotát.
Ez is érdekelhet:
(Fotók: Unsplash, Getty Images, Stroodles)
olaszok | maccheroni | környezettudatosság | találékonyság | olaszország | szívószál
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel

Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!