Mire nem lehet jó az Instagram – nem törvényszerű, hogy csücsörítő lányokkal és csendéletnek is beillő reggeli tálakkal van tele a feed, a szépre fogékonyak megtalálhatják azokat a művészeket, akik szívesen töltik fel alkotásaikat a közösségi képmegosztóra. Varga Marietta, Matti természetesen gyönyörűen összepakolt Behance-profilt is kezel, de Instagramon is aktív. Beszélgettünk, és összeválogatta nekünk a szívéhez legközelebb álló fotókat.
Egészen kicsi volt, mikor elkezdett képeket gyűjteni. Amikor aztán már fényképező került a kezébe, elég hamar elkezdett konceptuálisan gondolkodni. Nyilván, mint mindenkinek, neki is megvolt a fotója a vízcseppen megcsillanó fényről, de ez a vonal hamar elcsendesedett
“Előbb tettem össze a látványt a fejemben, mint hogy megfotóztam volna. Álmokból, fantáziából merítettem ötleteket” – meséli a fiatal tehetség.
Pécsre járt gimnáziumba a ciszterciekhez, aztán következett az AKG fotósképzése. Ott Kolozsi Bea és Vékás Magdi volt rá nagy hatással, megadták a lendületét, és a meglévő kis portfóliójával együtt jelentkezett a MOME-re, ahol az alapképzést végezte el. Utána következett másfél év Londonban.
“London nagyon jót tett az alkotói énemnek. Olyan helyszínekre kezdtem el járni, amik valahogy visszahozták a kelet-európai hangulatot. A Barbican Center, a National Theatre, a Brunswick Center, az Alexandra Road Estate voltak a favoritok, egyszerűen imádtam. Viszont mikor hazatértem, egészen más szemmel néztem a világot, rengeteg olyan dolgot észre vettem, amit azelőtt nem. Főleg építészeti vonalon. Vagy tetszett is, láttam is a múltban, de nem nyúltam hozzájuk. Miután visszaköltöztem, tudtam, hogy ez lesz az én vonalam.”
Siófoki lány, ezért különösen közel áll hozzá a retro balatoni hangulat. Matti a Hotel Ezüstpartba járt úszni, de nyilván kicsiként még nem foglalkoztatta, hogy ki építette és milyen stílust képvisel a szálloda. Ez felnőtt fejjel egykettőre megváltozott.
“Mi, Y generációsok másként tudunk tekinteni a szocreálra, posztmodernre. Egyszerűen jobban el tudunk vonatkoztatni a történelmi háttértől. Nagyon szomorú vagyok, hogy pusztulnak az üdülők, felvásárolják őket, és eltűnik egy éra épített lenyomata. Igyekszem tehát legalább a fotóimmal megmutatni azt, amit én láttam, látok bennük. Az After August című projekt a szocialista nyaralók világát hozza össze azzal, hogy vége a nyárnak, és érezzük a hiányát. Egyébként magas falakba ütköztem a készítésekor, mert nagyon kevés már az autentikus nyaralóbelső. Szerintem ez még nem teljes sorozat, lehetséges, hogy még folytatni fogom.”
Jellemző rá, hogy a helyszínek kitalálása, a feltérképezés, a koncepció pontosítása mindig sokkal több időt vesz igénybe, mint maga a fotózás. Volt, hogy fél évet készült egy projektre, és aztán a képek egy hétvége alatt el is készültek. Kevés volt eddig az a projektje, amikor tervezés nélkül, spontán fotózott. A My Hometown Siófok II viszont így készült, ráadásul még a The Guardian is foglalkozott vele.
“Az a deres siófoki reggel viszont nagyon adta magát. Az egész környék csak másfél óráig mutatta ezt az arcát, de nagyon örülök, hogy sikerült úgy megörökítenem, ahogy szerettem volna, abban a furcsa nosztalgikus hangulatban.”
Ha valamiért lemaradna egy pillanatról, kicsit szomorkodik, de igyekszik visszatérni a helyszínre, ugyanabban az időben, hátha elkapja a soha vissza nem térőt. Előfordult már, hogy háromszor is újrázott, de még nem sikerült meglőnie a számára tökéleteset. Egy füzetbe gyűjti a helyszíneket, sokszor le is kapja őket, a telefon GPS-e szerint elmenti a lokációt, és csak utána álmodja meg, hogy mikor megy majd elkészíteni a koncepcióit.
Álomhelyei is vannak, de ezek nem országhoz vagy városokhoz kapcsolódnak, hanem inkább konkrét épületekhez, építészekhez.
“Kedvencem Ricardo Bofill, de sajnos a csapból is az ő épületeiről készült képek folynak. Továbbra is imádom, de hagyok időt magamnak, és majd később visszatalálok hozzá. Luis Barragán mexikói építész is lenyűgöz. Alapvetően a posztmodern és a mediterrán posztmodern az én világom. Szeretem az ellentéteket. A brutalista épületek puszta betonfelületeiben is megtalálom a játékosságot, és mindezt szembeállítom a gyerekkorom fakó, pasztell fagyiszíneivel.”
Matti szorosabb kapcsolatot ápol nemcsak Londonnal, de Rómával is, mert a nővére ott él. Az Eur district a kedvenc környéke, de 2019-ben volt először, hogy célirányosan indult el a kinézett épületei felé. Szereti a kontrasztját az örök város ókori emlékeinek és pár metrómegállóra a Mussolni-érából maradt ridegebb épületeknek.
Az olaszok nemrégiben egy fotópályázat zsűrizésre is felkérték, és a Living című kiadványban szerepeltek fotói, “nők és az építészet” témában. Nemzetközi platformoktól előbb érkeznek megkeresései, egészen vegyes témákban. Nyertes fotói a Lensculture pályázata jóvoltából New Yorkba is eljutottak már. Legutóbb a Nikon Story pályázat egyik kategóriájának a zsűrizését és mentorálását bízták rá, további négy kiemelkedő fotós társaságában. 2020-ra pedig neki is bőven vannak projektjei.
Mi már nagyon várjuk az újabb sorozatokat!
Ez is érdekelhet:
(Fotók: Varga Marietta)
Varga Matti | pasztell | fotózás | építészet | posztmodernRitmus, ha elkap – Ezeken a kihagyhatatlan Bartók Tavasz-programokon el fog
Te minek mutatnál be nagyon egy középső ujjat? A világ egyik leghíresebb művésze most pont erre kér
Mi a közös Rio de Janeiróban, egy alig ismert horvát luxus menedékben, és egy hotellé alakított New York-i reptéri terminálban? Mindet bemutatjuk a Roadster legfrissebb számában! Ezeken kívül találkozunk a világ egyik legnevesebb dizájnerével, Jaime Hayonnal, bemutatunk hat remek hazai kabinházat és kiderítjük, hol lehet jó vermutot inni Magyarországon. Ezzel még nincs vége, ugyanis elmentünk Provence-ba és kipróbáltuk az új 7-es BMW-t, Svédországban pedog a Toyota RAV4-et. Egy asztalhoz ültettük Péterfy Bori rocksztárt, Gerendai Károly kultmogult, Szabó Simon színészt, Molnár S. Szonja kurátort és Tombor Zoltán fotográfust, és kifaggattuk őket Budapesthez fűződő érzelmeikről. Elmeséljük milyen Marokkó egyik feltörekvő szörfmekkája, Taghazout, és benézünk a főváros új dizájnhoteljébe, a Verno House-ba is. Megszólaltatjuk még Kertész Attila képzőművészt, Sivák Zsófit, a Heves-megyei kocsmák Robert Capáját, és még Puzsér Róbert is tollat ragadott a kedvünkért. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!