A tengerből visszahódított szárazföldre épült Seychelle-szigetek apró fővárosa nem tud már terjeszkedni – de gazdag kultúrája és lenyűgöző történelme miatt nincs is rá szüksége.
A Seychelle-szigetek egy száztizenöt szigetből álló szigetcsoport valahol a tenger és a szárazföld fenséges találkozásánál a lehetetlenül kék égbolt alatt. Fővárosa a csupán 30 ezer lakosú Victoria mindközül a legnagyobb szigeten, Mahén található.
A sziget egyébként mindössze húsz négyzetkilométeres és alig tíz perc alatt körbesétálható a központjának szűk utcahálózata. A házak a környező dombokra emelkednek.
„Victoria fele rekultivált terület” – mondja George Camille, a Seychelle-szigetek egyik legismertebb művésze, aki egyébként Victoriában született és élete nagy részét a városban töltötte. „A tenger ott volt, ahol most a taxiállomás van.”
Ahhoz képest, hogy Victoria ilyen kicsi, remekül visszaadja a modern Seychelle-szigetek történetét. Igazi ellenpólusa a strandokkal és pálmafákkal, valamint a világ zajaitól távoli élettel csalogatató idilli Seychelle-fantáziaképnek.
A franciák 1778-ban alapították a várost, amikor javában dúlt az amerikai függetlenségi háború és Afrika nagy részét még nem érintették az európaiak. Az új települést – ami akkor egy szerény, fából és gránitból épült házakból, egy katonai laktanyából és teknősök tartására szolgáló karámokból álló hely volt – kissé nagyképűen L'Établissement du Roi („a király létesítménye”) névvel illették. Sem a franciák, sem pedig a várost 1811-ben átvett britek nem tettek sokat az új város fejlődéséért. Leginkább kikötőként szolgált, de annyira pici és jelentéktelen volt, hogy a briteknek harminc évbe telt, mire a nevét Victoriára változtatták (a keresztelő 1841-ben történt meg abból az ünnepi alkalomból, hogy megemlékezzenek a királynő Albert herceggel kötött házasságáról).
Victoria 19. századi történelme nem volt túl eseménydús, bár a heves esőzések után 1862. október 12-én hatalmas sár- és gránitlavina zúdult a városra, aminek következtében rengetegen meghaltak. 1890-ben megnyílt a svájci tulajdonú Hotel Equateur, amely a későbbi turistaáradat előfutáraként meghatározta a Seychelle-szigeteki turizmus életét.
A város legrégebbi fennmaradt épülete a Nemzeti Történeti Múzeum, amely a legkorábbi gyarmati időkről, a rabszolgák felszabadításáról és a kreol kultúra ebből eredő történetéről mesél. A város számos története érthetően Victoria (és a Seychelle-szigetek) gyarmati időszakáról szól, hiszen a franciák és a britek voltak azok, akiknek a sziget az építészeti nevezetességeket (köztük az 1885-ben épült legfelsőbb bíróság épületét, vagy a Little Ben óratornyot) köszönheti.
A Victoria igazi központját alkotó, sűrűn tömött utcák és sikátorok belsejében manapság igazi kuszaság uralkodik.
Kiemelkedik a kiabáló árusoktól hangos Sir Selwyn Selwyn-Clarke piac, ahol természetesen mindent be lehet szerezni a haltól kezdve a kókuszdión át a csilipaprikáig. Figyelemre méltó a régi iskola fából készült, fakó pasztellszínekben pompázó kereskedelmi raktára, ami egy üvegfalú kaszinóval osztozik, és szintén a közelben található extravagáns Domus, az egyház 1934-ben épült rezidenciája.
„Az emberek azt hiszik, hogy a Seychelle-szigetek csak a strandokról szól” – mondja Connie Patel, helyi kereskedő és egyben amatőr történész. „Nyilván a strandok fontosak. De minden, ami a Seychelle-szigeteken számít, itt van. Ha valaki látni szeretné, hogy az egyszerű Seychelle-szigetekiek hova járnak, mit csinálnak, Victoria városában megteheti.”
Geetika Patel, egy másik helybéli egyetértett vele: "Victoria egy ablak az igazi Seychelle-szigetekre. Lehet, hogy néha hangos és piszkos, és mindannyian panaszkodunk a forgalomra, de ez a modern Seychelle-szigetek. Nézzenek csak körül. Az itteni arcok és az építészet sok mindent elárulnak arról, kik vagyunk mi. Nem mondhatod, hogy érted a Seychelle-szigeteket, hacsak nem jártál még itt."
Estefelé, a hőség elmúltával és a piaci árusok hazatértével a város megváltozik, elcsendesedik. Nyoma sincs a forgalomnak. Ilyenkor Victoria néhány órára ismét olyan lehet, mint az a falu, amilyen egykoron volt. És amiből soha nem nőtt ki úgy igazán.
Ritkán nézelődünk Nagy-Britannia felé, amikor tengerparti nyaralásban gondolkodunk. Pedig érdemes néha északra tendálni, mert a népszerű és ezáltal zsúfolt strandok helyett számos pihentető és szépséges helyre is lehet bukkanni, melyek kevésbé felkapottak (és csöppet sem mellékes módon kevésbé forróak). Mutatunk négy ilyet.
(Forrás: BBC, fotók: Unsplash, Getty Images)
történet | utazás | Seychelle-szigetek | legkisebb főváros | Victoria | nagy sztori
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!