Hét éve tudja a világ, hogy a 2018-as téli olimpia házigazdája a dél-koreai Pjongcsang lesz, az viszont csak az utóbbi napokban derült ki, hogy valószínűleg minden idők leghidegebb téli olimpiájára készülünk. Ennek ellenére érdemes felkerekedni és akár magyar éremért szorítani a február 9. és 25. közötti ünnepi eseményen, mert jegyek bőven akadnak még.
Mindössze hetven kilométert kell utazni a Koreai-félsziget keleti részén fekvő Pjongcsangtól, és máris az észak-koreai határnál találjuk magunkat, szóval a politikai feszültség egészen közelről érintheti a látogatót. Maga Pjongcsang egyébként Kangvon tartomány egyik megyéjének a neve, melynek ezernégyszáz négyzetkilométeres területén rendezik a játékokat. A Thebek-hegységben fekvő település 180 kilométerre található Dél-Korea fővárosától, Szöultól. Az olimpia miatt meghosszabbított gyorsvasúti pályán óránként kétszázötven kilométeres sebességgel hasító vonatnak köszönhetően a távolságot nagyjából másfél óra alatt meg lehet tenni.
A környéken negyvenháromezer ember él, jelentős részüknek a mezőgazdaság ad munkát. Népszerű célpont a hegyi túrázók körében, és ugye nem véletlenül kapta meg az olimpia rendezési jogát, hiszen az egész évben nyitva tartó Alpensia üdülőcentrum főszezonban a síelők és a snowboardozók kedvence.
Dél-Koreában nincs hiány csodás látnivalókból, de közülük talán egyik sem olyan természetesen gyönyörű és tiszta, mint Pjongcsang.
Főleg ősszel és télen nyújt megkapó látványt, ám nem csupán a természet kínálta szépségek miatt érdemes átszelni miatta a világot: a város a hagyományos ázsiai kultúra emlékeinek, a modern művészeti galériáknak egyaránt otthona.
A történelmi emlékhelyek közül kiemelkedik a vaskos múltú Woljeongsa templom, mely számos kincset megőrzött az utókornak. A látogatók mindent megtudhatnak itt a buddhizmusról (akár éjszaka is), és élvezhetik a spirituális megtisztulás előnyeit. A másik patinás épületben, az 1658-ban épült Hyanggyóban pedig Konfuciusz tanainak tábláit őrzik.
A helyiek és a természet kapcsolata meglehetősen szorosnak mondható. Pjongcsang Fája, az örökzöld tűlevelű fenyő például Pjongcsang népét jelképezi, amely együtt lélegzik a természettel.
A zöld tűlevelek a nép tiszta szellemét, az egyenes ágak pedig az igazságosságot és az ellenálló képességet szimbolizálják.
A másik meghatározó jelképük a hegyek lábánál, a sziklák és a folyók közelében rózsaszínben pompázó királyi azálea virág, ami a közösség szenvedélyességére és meleg szívére utal, míg a tiszta vizű folyókban és tavakban úszkáló mandarinréce a harmonikus házasságnak és a nép egységének szimbóluma.
Egészen biztosan Pjongcsang egyik leghangulatosabb helye a Woljeongsa templom környékén található Café Nandana, egy kávézóval egybekötött függőkert. Házi gyümölcsteákat, péksüteményeket, szárított gyümölcsöket és barna rizsből készült muffinokat kóstolhatunk a természet lágy érintése közepette, mint ahogy a heti öt napon át nyitva tartó, éppen ezért az átlagnál nyüzsgőbb Bongpjong piacon is érdemes ismerkedni a helyi ízekkel. Innen tízpercnyi autókázással elérhető a Mooee művészeti központ, melyet egy általános iskola osztálytermeiből varázsoltak át galériákká és nyitott stúdiókká.
A kiállításoknak fenntartott helyiségek mellett egy külön szobát alakítottak ki, ahol bárki leülhet zongorázni, ha épp megszállta az ihlet.
Rettenetes, Szibériából érkező hideg jellemzi Pjongcsangot a téli időszakban, ebből a szempontból egyike Dél-Korea legvacogtatóbb helyeinek. Hogy még rosszabb legyen a hőérzetünk, az időnkénti mínusz tíz-tizenöt fokon ront a metsző szél is. A szervezők állításuk szerint a forró teánál jóval fajsúlyosabb erőket vetnek be a zord időjárás ellen: a hétszáz méter tengerszint feletti magasságban fekvő Olimpiai Stadionban tartandó megnyitó idejére szélfogókat húznak fel az aréna köré, mozgatható gázmelegítőket telepítenek, illetve felállítanak mintegy tizennyolc hüttét. A lelátókon helyet foglaló szurkolók takarót, téli sapkát, kéz- és lábmelegítőt, valamint esőkabátot kapnak majd.
A harmincötezer férőhelyes, ötszög alakú, nyitott stadiont kizárólag a nyitó- és záróünnepség miatt építették fel, a versenyküzdelmeket további tizenkét helyszínen rendezik.
Közülük kétségkívül a futballstadionba épített síugrópálya a legizgalmasabb.
Majd tíz esztendeje tartanak itt síugróversenyeket, tehát a mezőny nagyobbik felének nem lesznek ismeretlenek a körülmények, és bár papíron két helyszínről van szó, egy két lelátós létesítményről beszélünk.
Összesen tizenöt sportág százkét versenyszámát rendezik meg február 9. és 25. között. A síversenyeket Dél-Korea egyik legelzártabb területére sikerült kivinni, amit nem könnyű megközelíteni, pláne a havas-jeges időszakban.
A versenyhelyszínek közötti közlekedés hatékonysága érdekében a magyar konzulátus azt javasolja, hogy a Dél-Koreába érkezők mindenképp töltsék le az olimpiára készült angol nyelvű alkalmazást ("Go Pyeongchang"), ami nagyon sok mindenben segít, annál is inkább, mert a kedves és barátságos helyi lakosság angol nyelvtudásának hiánya okozhat némi gondot a kommunikációban (ezt általában segítőkészséggel igyekeznek pótolni).
Szintén nem árt tudni, hogy a Koreai Köztársaságban a február 15–18-i hosszú hétvégén ünneplik az idei Holdújévet (Seollal), ami a legtöbb esetben forgalmi fennakadásokkal járhat a közutakon.
Magyarország 1980-ban szerzett utoljára érmet a téli olimpiai játékokon, idén azonban a tizenkilenc rajthoz álló magyar versenyző közül többet – elsősorban a gyorskorcsolyázókat – éremesélyesnek tartanak. Ami a jegyeket illeti, nagyjából kétszázezer belépő keresi még gazdáját.
Ez is érdekelhet:
Az amerikai sportélmény sokkal elérhetőbb, mint elsőre gondolná az ember, de nem árt hozzá ismerni néhány kulcsfontosságú oldalt, és elkerülni egy-két csapdát.
(Fotók: Getty Images)
dél-korea | phjongcshang | téli olimpia | utazás | pjongcsang | nagy sztori
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!