Az olaszos férfidivat titka

Ha „az” olaszos férfira gondolunk, elsőre jó eséllyel egy Ferrarinak támaszkodó, napszemüveges, jól öltözött sármőr képe villan be – ami a nőket érzékien felvillanyozza, a férfiak meg jobb esetben elintézik egy „piperkőc” minősítéssel. Pedig van mit és érdemes is tanulni az olaszoktól.  Egy olasz férfi összetéveszthetetlen kisugárzása jórészt független a testi adottságaitól, de legalábbis ugyanakkora részben múlik az igényes, kifinomult és egyben magabiztos megjelenésén.

Tény, hogy ebből az olaszok mindkettőt az anyatejjel szívják magukba: talán a filmekből is jól ismert, fiaikat istenítő itáliai mammáknak köszönhetően az olasz férfiaknak általában nem kell önbizalomért a szomszédba menniük, és a finom megjelenés iránti érzékük és rajongásuk mintha szintén a vérükben lenne, hála vélhetően a sok évszázados tradíciónak. Ezt a helyzeti előnyt nyilván nehéz lenne innen Közép-Európából überelni mind a poroszos nevelési elveken felnőtt mamák, mind a praktikum és takarékosság fétisében edződött öltözködési hagyományaink okán. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne állhatnánk neki ledolgozni ezt a hátrányt. Erre, különösen az öltözködési kultúránk finomítása kapcsán igenis jó esélyünk van, ha kellő tudatossággal és odafigyeléssel vágunk bele.

Mitől döglik a légy?

Az olaszosan vonzó megjelenés alapja az a hanyag(nak tűnő), kifinomult elegancia, amiről messziről süt egy jó adag klasszikus igényesség, megbolondítva egy maréknyi csibészes normaszegéssel. Gondoljunk csak Al Pacinóra a Keresztapában: mindig kifogástalan, finom fényes anyagokból készült öltönyére és selyemingjeire, a gyűrűre a férfikézen – igazi finom úriember, de véletlenül sem tévesztenénk össze egy korabeli angol úrral, ugye? Mi persze a 21. században nem akarjuk a Corleonék öltözködését imitálni, de az olaszos jólöltözöttség három alappillére mindmáig érvényes.

Ezek pedig: 1. a klasszikus vonalvezetésű, időtálló darabok, 2. a finom minőség és igényesség, valamint 3. a tetőtől talpig harmonizáló részletek.

A stílusos olaszos férfidivat minden részletében igényességről árulkodik, és bár halad a korral és a divattal, nem rendelődik alá a gyorsan változó trendeknek. Amennyiben követi is őket, inkább a maga egyedi módján építi be azok bizonyos jellemzőit a saját jellegzetes stílusába.

Az olaszos alapdarabok

Olaszországban járva nemigen látunk rövidnadrágban és strandpapucsban slattyogó férfiakat, illetve ha igen, azok minden bizonnyal nem olaszok. Bármilyen meleg is van ugyanis, a magára valamit is adó olasz férfi hosszúnadrágot és hosszú ujjú inget visel, utóbbinak legfeljebb felhajtja az ujját – amitől máris sokkal szívdöglesztőbb lesz, mint bármelyik izompólóban feszítő riválisa.

A hosszúnadrág és a hosszú ujjú ing tehát alapkelléke az olaszos gardróbnak, szükségszerű többet betárazni belőlük. A rossz hír ehhez az, hogy – mint mindennek – ezeknek is minőségi daraboknak kell lenniük: minőségi, finom anyagból és igényesen kivitelezve. Cserébe egy-egy ilyen nem feltétlenül olcsó ruhadarab megvásárlásával azonban több éven át viselhető öltözéket kapunk, mely nem fog tönkremenni pár alkalom után.

Az ing helyett szóba jöhet még a galléros póló, ez nyáron – az inggel ellentétben – lehet rövidujjú is, télen pedig viselhetünk hosszú ujjú galléros pólót vagy akár garbót, persze csak ha az alkalom is engedi.

Szabásvonalak

Az olaszos divat karakteres jellemzője a letisztult vonalvezetésű, időtálló fazon, mely azonban soha nem avítt és konzervatív, éppen ellenkezőleg: a maga hanyagul keresetlen eleganciájával mindig megcsillan benne a kor divatja. Legyen szó ingről, zakóról vagy nadrágról, mindenképpen az alakot követő, kissé karcsúsított fazonok a nyerők. Egy testhezálló ing, egy lefelé szűkülő szabású nadrág, mely kiemeli a combot, az ágyéki részt és a vádlit, már önmagában izgalmas párosítás. Ehhez jöhet egy szintén karcsúsított, klasszikus fazonú, ám nem túlmerevített rövid zakó, és alapjaiban megvan – bár még koránt sincs kész – a szívdöglesztő megjelenés. A nadrágot megbolondíthatjuk azzal is, különösen nyáron, ha szűk szára bokáig ér vagy vissza van hajtva, amihez jól passzol a feltűrt ujjú ing vagy a galléros póló.

Színek

Ahogyan a vonalvezetésre, úgy a színekre is főként a klasszikus iskola jellemző: főként a mindig jól variálható kék, fehér, szürke és fekete, továbbá a drapp és a barna dominálnak. Ingekben ehhez még hozzájön a mára már jóformán szintén klasszikussá vált rózsaszín. Ugyanakkor a merészebbeknek nem kell félniük a színektől sem: jöhetnek az élénkebb zöldek, sárgák és a korall- vagy lazacszín is. Mivel újra hódít a kockás, bár nem alapkelléke az olaszos divatnak, de a trendi megjelenésbe most belefér egy-egy minőségi, szűk fazonú kockás nadrág vagy zakó is, továbbá a kasmír mintás ing.

Kiegészítők

Mivel az olaszos elegancia a részletek harmóniájában rejlik, fontos kiemelt figyelmet fordítani a kiegészítőkre – melyekből szeretnek szép számmal viselni az olasz férfiak. Vagyis legyen a cipő, öv, karóra, napszemüveg és a táska szintén minőségi, igényes darab, és stílusán kívül színében és anyagában is tökéletesen harmonizáljon az öltözék többi részével.

Cipőben ez ma már igen széles palettát jelent: megengedett akár a sportcipő is – amennyiben kellően minőségi –, de nagy kedvenc a mokaszin és a papucscipő, melyek különösen jól mutatnak a bokáig érő nadrággal, akár mezítláb is. Természetesen alapkellék a klasszikus varrott bőrcipő – lehetőleg bőrtalppal –, melyből mindenképpen tartsunk minden alapszínből.

Jöhetnek még a kendők, sálak és az ékszerek is: gyűrűk, karkötők, de akár nyaklánc, medál is.

(Szponzorált tartalom)

pr

Rendeld meg a Roadster magazin 18. számát!

Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.

Megnézem, mert érdekel!