„Ki kell pihennem a nyaralást” – sokunknak ismerős a mondat, ami után adódik a kérdés: valóban ilyen nyaralásra volt szükségünk? Miért volna törvényszerű zsúfolt programokat szervezni, újabb és újabb adrenalinlöketekkel, mint visszavenni egy kicsit... nos, unalmasabb vakáció kedvéért?
Újabban egyre elterjedtebb utazási trend a „szakosodás”, avagy niche travel, amikor egy bizonyos cél fontos, a városnézés pedig csak könnyedén, tét nélkül kiegészíti azt. Ennek az alműfajnak az alműfaja az unalmas vakáció:
mert a kalandokkal teli nyaralás izgalmasan hangzik ugyan, de totálisan kizsigerlhet, hogy utána holtfáradtan térj vissza a hétköznapokba.
Éppen ezért a 2025-ben (és tovább!) fokozódó igény lesz az unalmas nyaralásra, ami ebben a formában kevésbé vonzó kifejezés, de azonnal menőbb lesz, amint a jól bevált slow living egyik variánsának címkézzük fel.
Talán nem tűnik izgalmasnak az unalmas vakáció, de az USA Today összeállítása túlmutat az alapfeltevésen, és jobban feltárja az unalmas nyaralás elemeit.
Szándékos unatkozás
Az utazók elkezdtek tudatosan törekedni az unatkozásra, ami serkenti a kreativitást és jót tesz az egészségnek, közelebbről az agynak. Egyszerűen szünetet kell tartani a folyamatos információáramlásban a kikapcsolás, a mentális egészség kedvéért. Ez nem is kérdés, ha belegondolunk, mennyire áthatják a mindennapjainkat az állandó ingerek – ma már nem igazán van határ munka és magánélet közt.
Jó dolog az állandó szórakozás (a konstans hírcunami kevésbé), csak felszámolta a passzív pihenésre szánt időt. De már kezdjük tudatosítani a pár napos félrevonulás előnyeit.
Utazáskor az unalom nem monotóniát vagy tompaságot jelent, csak szándékos lassúságot. A lassú utazás lehetővé teszi az idegrendszernek, hogy az állandó „küzdj vagy menekülj” állapotból egy nyugodtabb, regeneráló üzemmódba váltson. Egy hosszú vonatút; csendes elvonulás egy félreeső helyen; vagy elmélyedni valamilyen új ismeretben egyformán mute üzemmódba helyez egy kis időre.
Egy friss felmérés szerint egy átlag amerikai naponta 205-ször néz rá a mobiljára, és több mint 43 százalékuk érzi mobilfüggőnek magát. És ezek az adatok még csökkentek is a tavalyi felméréshez képest! Számos felmérés tárt fel összefüggést a túl sok képernyőidő és a hanyatló fizikai és pszichés állapot közt, egy új kutatás pedig kimondja, hogy a technológiától való elszakadás csökkenti a stresszhormon (kortizol) termelését.
Nő a kereslet az információs böjtre.
Túl kell tenni magunkat a FOMO-érzésen és a nomofóbián (no mobile phobia): nem maradunk ki semmiből, és ha nem pittyegnek állandóan üzenetek, az csak segít lelassítani, jelen lenni a pillanatban, akár barátokkal és családdal, akár egyedül.
Ráadásul az unalom serkenti a kreativitást, mert amikor az elme nincs lefoglalva, elkezd játszani, szabadon barangolni, asszociálni, ötleteket gyártani. A lassítás lehetővé teszi az önvizsgálatot és az önreflexiót. Ha nem bombázzuk állandó ingerekkel, az agynak lesz ideje az érzelmeinkkel és a gondolatainkkal foglalkozni, ami öntudatosabbá tesz, és hozzájárul az érettebb személyiséghez.
Tervezzük meg!
Furcsa, de az unalmas nyaralást is tervezni kell, pontosan tudva, hová megyünk, mikor és miért. Strandolnál vagy foodie-ként járnál be egy nagyvárost? Egy most látott film inspirál felfedezésre vagy egyszerűen csak találkoznál rég látott családtagokkal? Tudatosítsd a motivációt, és ennek rendelj alá mindent.
Jó öltet elkerülni a főszezont – az időpontoknak könnyen utánanézhetsz bármely úti célnál.
És végül az unalmas nyaralás nem egyenlő a teljes semmittevéssel. A legjobb elmerülni valamilyen élményben, főzőtanfolyamban, történelmi túrában, velnesz vakációban, folyami hajóútban – ez utóbbiban nem szó szerint.
Számos lehetőség áll előttünk, főként a személyiségünktől függ egy unalmas nyaralás mibenléte. Búcsúzásképpen azért még ajánlunk egy-egy tuti, illetve meglepő tippet.
A tematikus múzeumok mindig beválnak, ha kizökkeni vágyunk a hétköznapokból, gondoljunk csak a kutatásra, ami szerint egy festmény tízszer erősebben hat az agyra, mint annak fotóváltozata. Azt pedig egy korábbi kutatás állapította meg, hogy egy-egy múzeumlátogatás után az ember egy héten keresztül bizonyítottan körültekintőbb, empatikusabb és segítőkészebb.
És a meglepő tipp? Az északi fény – amiben az idén minden eddiginél többször gyönyörködhetünk – nézegetését inkább egzotikusnak érezzük, de ha belegondolunk, pontosan olyan meditatív cselekvés, amire az agynak időnként szüksége van.
(Forrás: USA Today, fotók: Unsplash)
utazás | unalom | nagy sztori | életmód | slow living | dögunalom
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!