A Diablada de Píllaro az ecuadoriak „farsangja”, amelynek gyarmatosítás-korabeli gyökerei vannak.
A hazai busójáráshoz hasonlóan az ecuadori Diablada de Píllaro felvonuláson is a maszkoké a főszerep. Az esemény résztvevői heteket, néha hónapokat töltenek azzal, hogy megalkossák teljesen egyedi ördögmaszkjukat, melyekhez
állatok szarvait, fogait és bundáját használják fel.
Az Andokban, almaültetvények és burgonyaföldek mellett található Píllaro városa az év nagy részében egy csendes település, ahonnan csodálatos hegyi panoráma tárul az ember elé. Évente egyetlen alkalommal, januárban azonban ördögök szállják meg a kisváros utcáit. Trombitákkal és dobokkal felszerelt zenekar jelenti be érkezésüket, akik a felvonulás során a bámészkodókkal kötekednek, gúnyolódnak, maszkjaikkal ijesztgetik a gyerekeket.
A felvonulást követően a démonok visszatérnek otthonaikba, ahol sült malacot esznek.
A Diablada de Píllaro ünnepe nem egy klasszikus farsangi karnevál, sokkal inkább
egy történelmi gyökerekben rejlő lázadás.
Úgy tudni, az európai gyarmatosítók arra kényszerítették az ott élő embereket a 16. századtól kezdve egészen a 20. századig, hogy nagybirtokaikon dolgozzanak. A gazdag földbirtokosok az új évet pazar bálokkal indították, majd az utcára vonultak, ahol a dolgoztatott píllaróiak terelték el az embereket az útjukból. A történet szerint a helyi férfiak elkezdtek ezeken az alkalmakon ördögnek öltözni, hogy egy kicsit megkönnyítsék saját dolgukat.
A gyarmatosítás utáni Ecuadorban Diablada ördög karaktere egyre népszerűbb lett, nemcsak a spanyol gyarmatosítók, hanem a katolikus egyház elleni lázadás szimbólumává is vált.
A Diablada de Píllaro összes résztvevője a városon kívül élő gazdálkodó közösségekből származik.
A mai felvonulásokon több karakter is megjelenik az ördög mellett. A világos bőrű, kék szemű balerinák a dróthálós maszkjukban és fehér ingükben a hacienda-rendszer gazdag földbirtokosait jelenítik meg. Ott van még a capariche is, akinek a feladata az volt, hogy a felvonulások előtt felseperje az utcákat.
Az ecuadori kisvárosok gazdag történelemmel és hagyományokkal rendelkeznek, de zárt közösségeket is alkotnak, így az országban sokan még ma sem hallottak a Diabladáról. De a Píllaróban és környékén élők közül mindenki tudja, hogy ha januárban trombitákat hallanak, az csak egy dolgot jelenthet: jönnek az ördögök.
(Forrás: Atlas Obscura, fotók: Getty)
démon | farsang | maszk | álarc | dél-amerika | felvonulás
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje

Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!