Ez az öt kedvenc roadsterünk

Miért csak öt? És miért ezek? Mert ez egy ötös lista, amelyre mások is kerülhettek volna, de ez az öt is kiérdemelte.

A roadster jóval több, mint egy nyitott, kétüléses kocsi. A szabadságról, a szépségről, az élet szeretetéről, az élvezetről is szól, arról, hogy egy mindennapi tevékenység is – amilyen a közlekedés – lehet élmény, amire vágyakozhatunk, hogy aztán boldogan élhessük át. (Nyilvánvalóan nem véletlen az online és print Roadster magazin névválasztása sem.) A top öt roadstert megnevezni azért is nehéz, mert a fenti jelzőkhöz nem tartozik szigorú definíció, ízlés kérdése, melyik a legszebb, a legélvezetesebb, ha pedig mondjuk teljesítmény, végsebesség stb. alapján kapnánk egy kikezdhetetlen listát, akkor arról ilyen szempontból nem kiemelkedő, mégis legendás roadsterek maradnának le.

Jogosan hiányolhatja bárki az 507-es BMW-t vagy akár a Z4-est, ahogyan a Porsche Boxstert, az eredeti Fiat 124 Sport Spidert is, nem beszélve az angolokról, amelyeknek azonban egy késői, de koncepcióban közeli japán leszármazottja viszont nem maradt ki.

Ez az öt roadster egy szubjektív válogatásnak is csak egy kis része, a teljességet nem érdemes várni tőle, de az talán vitán felül áll, hogy ez az öt roadster tényleg említésre méltó.

Mazda MX–5

Minden idők legsikeresebb – értsd: legnagyobb példányszámban eladott – roadsterének helye megkérdőjelezhetetlen a válogatásunkban. Az azóta is íródó történet 1979-ben kezdődött, amikor Bob Hall szakújságíró felvetette a Mazda későbbi termék fejlesztési vezetőjének, hogy csinálhatnának egy kicsi, könnyű sportkocsit, afféle hatvanas évekbeli brit roadstert.

Az autógyártást már akkoriban sem újságírók irányították, ám hosszas fejlesztés után végül 1989-ben tényleg bemutatták az azóta Miata és MX–5 néven is világhírűvé vált kétüléses, hátsókerék-meghajtású kisautót, amely örök autós bizonyítéka lett a kevesebb néha több mondásnak. Kis tömeg, közvetlenség, a többi roadsterhez viszonyított diszkont ár jellemzi azóta is a típust.

Alfa Romeo Spider

A hatvanas évek Giuliájának alapjaira, a Pininfarina által csodálatosra rajzolt karosszériával épült meg az olaszok roadstere, a Spider 1600 Duetto, amely hamarosan már egyszerűen Spiderként hódított, olyannyira, hogy kisebb, és esztétikai szempontból nem feltétlenül előnyös változtatásokkal a kilencvenes évekig gyártásban maradt.

Valószínűleg anélkül is sikeres lett volna, de tény, hogy rengeteget lendített az autó népszerűségén, hogy a Diploma előtt című filmben egy addig ismeretlen színész, bizonyos Dustin Hoffman egy Duettóval közlekedve próbálta elkezdeni felnőtt életét. A három évtized után leköszönő szériát rögtön követte az elődjétől a lehetőleg legjobban különböző új Spider, amely 2006-ban adta át típusnevét a 2010-ig gyártásban tartott Brera-alapú kétülésesnek.

Honda S2000

Öt éven át az S2000-es Honda-motor kapta meg a kategóriájában a Nemzetközi Év Motorja díjat. Nem csoda: a 240 lóerős, tehát 120 lóerő/liter teljesítményű, kilencezres fordulatszám fölé pörgethető szívó benzines azóta is etalon,

és hát az immár minimum tíz-, legfeljebb húszéves S2000-esek ára sem akar lejjebb menni.

A magától értetődő módon hátsókerekes Honda tulajdonképpen egy jóval erősebb, kicsit prémiumhangulatú MX–5-ös, annak minden erényével, de nagyautósabb kivitelben. Olyannyira a vezetési élmény volt a fő tervezési szempont, hogy még a rádiót is egy fedél rejtette el – rendeltetésszerű használat közben úgysem az a fő műszer, hanem a kormány mögött jelentős helyet elfoglaló fordulatszámmérő. Szörnyű veszteség, hogy utód nélkül szűnt meg a típus.

Mercedes–Benz 300 SL

A W 194-es kódú Mercedesszel tért vissza a második világháború előtt a motorsportban oly sikeres márka a versenypályákra 1952-ben – hamar el is foglalták ismét a szerintük és az eredményeik szerint őket megillető helyüket. Nem kellett sokat várni az utcai változatra: a 300 SL kupéként mutatkozott be – ez a legendás sirályszárnyú –, ám aztán még úgyis elkészült a találóan Roadsternek nevezett roadster változata, hogy addigra már létezett a kisebb nyitott kétüléses, a 190 SL.

A vászontetős, de később levehető keménytetővel is kérhető 300 SL más ligában szerepelt: a kupé háromliteres, 215 lóerős hathengeresét kapta meg, a 240 km/h körüli végsebesség az ötvenes évek végén egy utcai autónál felfoghatatlan volt. Ma pedig az 1858 darab legyártott 300 SL Roadster egy-egy példányának legalább egymillió eurós ára az.

Shelby Cobra

Caroll Shelby életútját lehetetlen néhány mondatban összefoglalni, ezért szorítkozzunk arra, hogyan született meg első saját tervezésű autója: elment a brit AC autógyárhoz, hogy kellene neki a kétüléses Ace típus karosszériája, mert vannak V8-as Ford motorjai, ezzel párhuzamosan a Fordot azzal fűzte, hogy a meglévő AC karosszériákba kellenének V8-as blokkok. A módszer bejött, elkészült egy példány az európai külsejű, de amerikai motorral hajtott roadsterből,

amelyet aztán Shelby többször átfényezett, hogy úgy tűnjön, több példány is létezik belőle.

A versenyeken való induláshoz viszont száz darab kellett, de azt is megoldotta: legyártották az egyes alvázszámút, a százast, meg még néhányat a kettő között. Ez a trükk is sikerült, a Cobra alapjaira épített Daytona Coupe lett az első igazi amerikai versenyautó.

 A cikk megjelent a Roadster magazin első számában.

Ez is érdekelhet:

Shelby Cobra | szabadság | vezetés | Honda S2000 | Alfa Romeo Spider