Close
Egy bohém borász, aki megmutatná a világnak, milyenek a boraink – Gilvesy Róbert-portré

Egy bohém borász, aki megmutatná a világnak, milyenek a boraink – Gilvesy Róbert-portré

Élt Kanadában, Párizsban és Budapesten, de folyton hiányzott neki a természet. A Szent György-hegy egyik meghatározó szereplőjeként jelentős érdemei vannak abban, hogy a Káli-medence mára egy rendkívül nyüzsgő, jó borokkal és jó ételekkel teli hely lett. 

Gilvesy Róbert Kanadában töltötte gyerekkorát, a Nagy-tavak vidékén, nagyszülei dohányültetvényén. A friss dohány illata meghatározó élményként hatott rá, mint ahogyan a magyar konyha is. Nagymamája tudniillik remekül főzött, Róbert gyerekkorában pedig azt sem tudta, hogy a magyar konyhán kívül más is létezik.

Róbert nagyszülei a gazdasági világválság elől menekülve kötöttek ki Kanadában. Anyai nagymamája Somogy megyéből, nagypapája Erdélyből érkezett. Egymástól függetlenül kerültek Kanadába, s később az ottani magyar közösségben találtak egymásra. Róbert a nagyszülők által alapított kanadai farmon nőtt föl, így elmondhatjuk: a föld volt a játszótere. A nagyszülők után a szülei vették át az ültetvényt.

– “Volt egy pótapám a birtokon. Ő volt az édesapám belga »menedzsere«, Albert. Állandóan nála lógtunk, mert remek meséket adott elő. Rengeteg magyar is dolgozott a farmunkon, mert sokan kijöttek és munkát kerestek, aztán az édesapám birtokán kötöttek ki. Volt egy idős úr is, aki a szárított dohányt akasztgatta fel, és mindennap hozott magával egy üveg fehér bort a munkába. Csodálkozva figyeltem, milyen szép szabályosan fogy el. Délre a fele, a délután végére pedig szépen az egész” – idézi fel Róbert a gyerekkori emlékeket.

Kicsit szégyenkezve, de bevallja, hogy belekóstolt abba a borba. És azt mondja, nem volt túl jó.

A farmon töltött csodálatos időszakot követően Torontóba ment, hogy építészmérnöknek és statikai mérnöknek tanuljon, mert vonzotta a kreatív, kétkezi munka, az alkotás. A termőföld és a szőlő, no meg a jó fehérbor közelébe később került.

A kilencvenes évek elején egy gazdasági válság azonban az építőipart érintette elsőként, így hát Róbert úgy döntött, visszatér Magyarországra, hogy megnézze azt a vidéket, ahonnan származik. Élt már korábban Európában (fél évet Párizsban), ahol szintén építészként dolgozott. Tetszett neki az öreg kontinens. – “Világot akartam látni és kíváncsi voltam Európára, de aztán rájöttem, hogy Párizs nekem túl nagy. Hiányzott a természet.”

Párizsból ugyan még visszatért Kanadába, de a magyarországi látogatás erősebb szálakat mozgatott meg. A rendszerváltás utáni Budapesten egy izgalmas és vibráló világban találta magát.

– “A rendszerváltás utáni időszak remekül telt. Sok volt a fiatal és rengeteget buliztunk. Annyi pénzt tudtam keresni, hogy megéljek belőle, és sok barátom is lett. Kerestünk új üzleteket, és felépítettünk egy dokumentumok archiválásával foglakozó céget.” Ez lett a Docku Guard, amit végül 2004-ben adott el.

Eleinte az akkori ferihegyi terminál építésén dolgozott, aztán betársult egy amerikai–magyar építészirodához. Egy amerikai építésznő mutatta meg neki a Káli-medencét és azt a bizonyos romos, 18. századbeli Eszterházy-présházat, amelyen később a Gilvesy Pincészet felépül. A világlátott Róbertet szinte megdöbbentette a táj szépsége. 1993-ban látta először meg a pince romos maradványait, amit egy évre rá meg is vett.

– “Nem volt kérdés. Tudtam, hogy meg kell vennem. Isteni helyen állt a ház, vagyis a romjai. Majdnem száznyolcvan fokos panorámát nyújt, ami egy hihetetlen szimmetriaérzés. És ez a szimmetria mesterséges, szokatlannak mondható dolog arrafelé. Épp ezért hat ennyire erősen” – meséli az érzést, amit csak egy építész érezhet. És azt, hogyan hozta vissza a szíve arra a földre, ahonnan származott, és hogyan találta meg végül az otthonát.

Évekig nem tudtak hozzányúlni a romokhoz és megkezdeni a felújításokat, de feleségével lejártak a birtokra kempingezni. Egy ősrégi, százéves tűzhelyen főztek, a kútról hordták a vizet. Jó egy évtized múltán, 2007-ben vágtak csak bele a felújításba. Róbert aztán hamarosan megvette az első rajnai-rizling szőlőültevényt is – ez volt a híres Tarányi-dűlő, ami ma már negyvenöt éves.

Akkor még nem készített bort, hanem eladta a szőlőt. Viszont már tudatosan készült arra, hogy egyszer bora is lesz. – “Jártam egy mentorhoz Ausztriába, és tőle tanultam meg a borászat alapjait. Közben találtam egy fiatal borászt, Ruppert Mártont, és elkezdtük tervezni azt, hogy mit szeretnénk.”

Mára már a Tarányi-dűlő mellett tizenhét hektáron gazdálkodnak, az első évjárat 2012-ben született meg. Gilvesy Róbert az organikus borkészítés mellett döntött az alacsony beavatkozás híveként. – “Az organikus bor azt jelenti, hogy a szőlő organikus és egészséges, illetve, hogy a föld is egészséges.”

Róbert szerint emberi beavatkozás nélkül nem lehet jó bort készíteni, de a pincéjében a minimalista szemlélet uralkodik. – “Kis mértékben kontrolláljuk és persze irányítjuk is az erjedés folyamatát, de hagyjuk, hogy a természet elvégezze a maga munkáját. Ez általában a spontán erjedés alkalmazását, valamint magyar tölgyfahordók használatát jelenti, melyek fontos szerepet töltenek be a bor életében.

Egy igazán jó évjárat onnan ismerszik meg, hogy a borásznak kevés munkája akad a pincében, mert a természet átveszi helyette az irányítást.”

Arra a kérdésére, hogy melyik a kedvenc bora, szintén kérdéssel válaszol. – “Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy melyik a kedvenc gyereked? Nincsen ilyen. Nagyon szeretem a rajnai rizlinget például. De most bontottunk ki egy 2013-as bohém cuvée-t, ami szintén nagyon kedvelek.”

A Bohém Légyottot a Bohém cuvée születésének évében rendezték először. Ez egy kétnapos, rendkívül népszerű fesztivál, ahol a borkóstolás, a csillaghullásos vacsora és a koncertek mellett a világ minden tájáról érkező borászok tartanak előadásokat. A témák többsége természetesen a vulkanikus borok körül forog, ami Róbertnek azért is fontos, mert szívén viseli a magyar borok sorsát a világban, és szerinte szükség van arra, hogy valamilyen formában hírét vigyék a magyar boroknak, mert szerinte rosszul kommunikálják azokat.

Róbert azért hozta létre a  Volcanic Wines of Pannonia egyesületet, hogy jobb reklámot adjanak külföldön a magyar bornak, mint ami jelenleg tapasztalható. – “Nem jó a magyar bor marketingje külföldön. Amit régen elrontottak, azt nem igazán sikerült még helyrehozni. Az Egri Bikavér marketingje például rossz volt: a magyar borok – ha voltak egyáltalán – mindig az alsó polcokon kötöttek ki. Most már jobb a helyzet, mert több Michelin-csillagos étteremben vannak hazai borok. Ez a legjobb módszer a boraink népszerűsítésére, mert egy átlag fogyasztó nem fog a boltba besétálva magyar bort kérni Amerikában, hiszen ott inkább az olasz, a francia és az osztrák palackok népszerűek. Ezért össze kell fogni, szükség van egy közös marketingarculatra.

Egy-egy borász egy-egy étteremben tud eredményeket elérni, de komolyabb sikert csak együtt tudunk kiharcolni.

A vulkanikus bor csupán egy kifejezés, egy gyűjtőnév, amelynek segítségével az összes magyar vulkanikus területen termett és ennek hatásait tükröző bort egy közös zászló alá lehet gyűjteni, és meg lehetne mutatni a világnak, hogy milyen boraink vannak.”

Hogy mitől különleges a vulkanikus talajon termelt bor, azt mondja, benne van az umami, azaz az ötödik íz.

Az umami tulajdonképpen egy aminosav, az L-glutamát íze. Ez önmagában nem létezhet, de más ízmolekulákkal, így például a borban lévő ásványi anyagokkal társulva, fokozza azok intenzitását és az ízlelőbimbóra gyakorolt hatását.

Próbálkoznak vörösborral is, bár már 2010-ben volt egy közös cabernet franc-juk a köveskáli Szabó Gyulával, és a kínálatukban most is van kékfrankos Ruppert Márton birtokáról, sőt, a 2017-es évjáratból kékfrankos rosé is, de a terv az, hogy saját kék szőlőjük lesz. És saját vörösboruk, mert ahogy mondja, illene, hogy az is legyen már. Bár most nem dolgozik építészként, mégis töri a fejét valamin. Nemesgulácson építené meg a kinőtt feldolgozó utódját.

Róbert a Szent György-hegy kétségkívül egyik meghatározó szereplője, jelentős érdemei vannak abban, hogy a magyar borászatnak híre ment, és a Káli-medence ma egy rendkívül pezsgő, kultúrával, jó borokkal és jó ételekkel, továbbá szerethető emberekkel teli, hol nyüzsgő, hol csendesebb bohém hely lett. Valami olyasmi hangulatot teremtettek, mint ami Róbertet a rendszerváltás után megfoghatta Budapesten.

És ha jól értettem, épp ez volt a céljuk: egy szerethető, kulturált helyet létrehozni, ahol jó élni, ahol jó lenni.

(Fotók: Molnár Anikó, Miknyóczki Dóri)

Itt a Roadster legújabb, negyedik száma!
Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom