Ilyen egy évkezdő testi-lelki rendrakás japán módra

Mégsem lehet csak úgy, rendezetlenül beleszaladni az új évbe.

Minden évben alig várom a januárt, mert tudom, hogy ilyenkor végre megtisztulhatok az előző év fáradalmaitól és a feleslegesen felhalmozódott tárgyaktól is. Minden új év elején megpróbálok rendet tenni a fejemben, a lelkemben, a környezetemben.

Bár tudom, hogy maga az új év és az újrakezdés fogalma teljesen relatív – gondoljunk csak a kínaiak holdújévére, ami náluk január végére esik –, azért mégiscsak felsejlik ilyenkor az érzés, hogy jó lenne kicsit letisztázni az elmúlt tizenkét hónap történéseit, levonni a tanulságokat, és ezzel együtt felkészülni a soron következő háromszázhatvanöt nap kihívásaira.

Miután évek óta használom az internetről letölthető, múlt évet lezáró, új évet tervező kis füzetet, aminek köszönhetően mindig valamilyen különös megkönnyebbülés és megelégedettség lesz úrrá rajtam, idén úgy döntöttem, kipróbálok valami újat.

Elsőként arra gondoltam, hogy az északi népek körében népszerű életfilozófiákból – lagom, sisu, hygge – vetek be egyet, de aztán egy kellemes japán zöld tea kortyolgatása közben megakadt a szemem egy könyvön, amit már jó ideje nem vettem le a polcról. Szerintem mindig minden okkal történik, ezért nem mondom, hogy véletlen, de a kötet szerzője, a teámhoz hasonlóan japán: Marie Kondónak hívják, és az elmúlt egy évben felrobbantotta az internetet rendrakási technikáival. Néhány hónap alatt a vlogjából könyv lett, majd saját reality show-t kapott a Netflixen, ahol borzasztóan rendetlenül élő emberek életét tette szebbé, a múlt hónapban pedig saját webshopot indított, ahol praktikusabbnál praktikusabb tárgyakat kínál a rajongóknak.

A KonMari módszer emberek százezreit tette rendmániássá. A fiatal rendszakértő első könyve, az itthon Tiszta Öröm címen megjelent kötet több mint negyven nyelven olvasható, hatmillió példányban kelt el, és már megjelent a folytatása is, a Rend a lelke mindennek.

Emlékszem, amikor körülbelül fél évvel ezelőtt megvettem a könyvet, nagyon szkeptikusan álltam hozzá a témához, de aztán kellemeset csalódtam. Olyan tökéletes zokni- és fehérnemű-hajtogatási technikákat sajátítottam el, hogy amikor végeztem, a párommal csak álltunk a szekrény előtt teljes meghatottsággal, hogy milyen szépen mutat a polcaink tartalma. Ezért úgy döntöttem, a környezetem év végi rendbetételéhez Marie Kondo módszerét hívom segítségül.

Tudtam, hogy az egész lakást nem fogom tudni szebbé varázsolni egy-két hét alatt, ezért kinéztem néhány kritikusabb pontot, és megpróbáltam ezekre fókuszálni. Bár általánosságban elmondhatjuk, hogy nálunk mindig minden rendben van és nagyon ügyelünk az esztétikus, mégis praktikus tárolásra, azért a rendszerezéssel akadnak gondok – legfőképp a konyhában.

A konyhai tárolásról a Tiszta Öröm című könyvben körülbelül harmincoldalnyi útmutatást találunk, és van egy viszonylag hosszú bekezdés arról is, hogy ha elsőként a konyhát szeretnénk rendbe rakni a lakásban, akkor biztos a kudarc, ugyanis ez a legnehezebb rész.

Még jó, hogy szeretem a kihívásokat.

Legelső lépésként az egyik szekrényt rendszereztem: az első polcra kerültek a müzlik, a hozzávalók, amiket sütéshez használok, a zabkása és a különböző italporok, pudingok. Ezek egy nagy kosárban kaptak helyet, ahogyan a fölötte lévő polcon a teák is. A kosarak mellett katonás sorrendben állnak az édességek, a mogyorókrémek, mézek, a kakaópor és még néhány apróság, a legfelső polcra kerültek a tészták, a konzervek és néhány üveges készétel. Igaz, hogy minden egyes nap amortizálódik kicsit a rend, de összességében jó kinyitni a szekrény ajtaját, és hatalmas örömmel tölt el, hogy végre tudom, miért hová kell nyúlnom – eddig ugyanis csak egymás mellett sorakoztak a zacskók, dobozok és flakonok, nem kis káoszt okozva.

A kávék, a különlegesebbnek számító teák is külön helyet kaptak; a nyitott polcokra a kávézáshoz, teázáshoz, borozáshoz szükséges eszközök különálló kis csoportokban kerültek fel. A folyamat végére kellemes elégedettség lett úrrá rajtam, és bár van még min finomítani, szerencsére előttem áll még néhány nap, amikor ezt megtehetem.

Ha már fizikai síkon tettem a rendért, már jöhetett is a lelki tisztogatás, amihez egy szintén japán eredetű filozófiát választottam, mégpedig az ikigait.

Az ikigai azt jelenti, hogy "a létezés oka", és a japánok azt vallják, hogy minden embernek van ilyen. Egy célról vagy valamilyen örömforrásról van szó, aminek köszönhetően kiteljesedhetünk és boldog életet élhetünk. Az Okinava-sziget lakói a világ leghosszabb életű emberei, és mindannyian úgy tartják, hogy az ikigai miatt nyerhették el ezt a megtisztelő címet. Hector García és Francesc Miralles két könyvet is írtak erről Ikigai – A hosszú élet japán titka és Ikigai – A boldogság japán titka címmel. Azonnal le is csaptam rájuk.

A könyveket olvasva elég hamar rájöttem, hogy néhány hét alatt a gyakorlatok töredékét tudnám hasznosítani, de gondoltam, ha már így alakult, elkezdem, és majd folytatom az új évben is.

Amíg az első kötetben magáról a filozófiáról kaptam bő áttekintést, rengeteg interjúval és érdekességgel fűszerezve, addig A boldogság japán titka alcímet viselő második részben kitölthető táblázatokkal, megválaszolandó kérdésekkel találtam szembe magam.

Áttekinthettem a múltat és megtervezhettem a jövőt, összegyűjthettem a céljaimat, és egy teljes személyiségelemzésen estem át különböző tesztek segítségével. Ezek mind-mind rávilágítottak arra, hogy milyen negatívumok térnek vissza időről időre az életembe, és hogy ezeket most már ideje hátrahagyni, és azt is megtudtam, hogy a jövőben – azaz az idei, 2020-as évtől kezdve – milyen fókuszpontokra kellene koncentrálnom.

Az ikigai tíz szabályát pedig máris kitettem az éjjeliszekrényemre, és igyekszem, hogy minden egyes napomat ezek tükrében éljem majd.

Hogy miről is beszélek?

• Maradjunk mindig aktívak!
• Fogadjunk mindent nyugalommal!
• Ne együk magunkat dugig!
• Vegyük magunkat körbe jó barátokkal!
• Hozzuk magunkat formába a következő születésnapunkra!
• Mosolyogjunk!
• Kerüljünk újra kapcsolatba a természettel!
• Mondjunk köszönetet!
• Éljünk a pillanatnak, a pillanatban!
• Kövessük ikigaiunkat!

Ez is érdekelhet:

ikigai | könyv | marie kondo | lélek | japán