A Széll Kálmán teret újjáépítő Építész Stúdió ezúttal egy különleges kísérleti projektet tervezett az északi part egyik legszebb pontjára.
A Szent György-hegy néhány évvel ezelőtt még csak egy volt a balatoni tanúhegyek közül. Elvétve megfordultak rajta a túrázni vágyó turisták, a lenyűgöző panorámákat albumba gyűjtők és az apró pincéket kedvelő borisszák, de az emberek többsége inkább a Badacsonyra, a Káli-medencébe vagy Szigligetre tervezett programot. Egyszerűen nem volt menő elvonulni egy kis hegyre, amit leginkább csak kocsival érdemes megközelíteni, és ami nem nyújt annyi impulzust, amennyit a mai világ embere megkövetel.
Az elmúlt két-három évben viszont látványosan megnőtt az érdeklődés a Tapolcai-medence közepén magányosan ácsorgó hegy iránt. Nyaranta egyre több izgalmas program várja a környéken nyaralókat – ilyen például a Gilvesy Pincészet Bohém légyottja vagy a Bencze Birtokon kialakított Murci nevű borbár kóstolói, illetve fúziós vacsorái, vagy a 2HA Szőlőbirtok és Pincészet éves, augusztus 20-i medencés bulija. No és akkor a borban és gasztronómiában érdekeltek egyik kedvenc rendezvényéről, a Szent György-hegy hajnalig néven futó kezdeményezésről még nem is beszéltünk.
Mindezek után bátran kimondhatjuk: egyáltalán nem csoda, hogy a szemfüles közönség felfigyelt a hely adottságaira. Nemcsak az egyre burjánzó kikapcsolódási lehetőségekről van itt szó, hanem legfőképpen a hegy legtöbb pontjáról elénk táruló kilátásra, ami naplementekor néhány szállingózó hőlégballonnal szinte giccsesnek hat, mégis mindenki, aki már látta ezt, tudja, hogy az élmény örökre beveszi magát az ember lelkébe, és alig várja, hogy újra ellátogathasson ide.
Még Eötvös Károly, a 19.század elismert publicistája is földöntúli áhitattal ír a Szent György-hegyről Utazás a Balaton körül című – és nem mellesleg a balatonisták körében alapműnek számító – novelláskötetében. Eötvös lényegében művészeti alkotásnak titulálta a hegyet, aminek okát néhány ott töltött nap után teljesen meg lehet érteni, főleg, ha találkoztunk a csodás bazaltorgonákkal, a meredek sziklaszorosokkal és a tíz méter mélységű jégbarlanggal.
"Ott áll Szent György hegye. Néma méltósággal, fenséges nyugalommal. Ez is kúp. Ez is tűzhányó volt millió év előtt. Hatalmas vállain duzzadnak az izmok. Minden izomduzzadás óriási sziklagombolyag. Az egész hegy mégis kerek, valami csodálatos szerszámmal simára, gömbölyűre faragta az alkotás. Nem is hegy ez, hanem dombormű."
Az idézet nem véletlen: akár a budapesti Építész Stúdió egyik inspirációja is lehetett volna akkor, amikor a csapatuk nekiugrott a Szent György-hegyre tervezett experimentális építészeti projektnek. A hegy déli lábánál található híres-neves Lengyel-kápolnához megálmodott kísérlet, ami egy pad, szőlőkarókból összeállítva, erősen súrolja a konceptuális művészet határát. Amennyire egyszerűnek tűnik első ránézésre, legalább annyira sokszínű gondolatiság húzódik meg mögötte.
Ahogyan a stúdió csapata is írja:
"Kísérleti ötlet, egy építészeti feladat megoldása kicsit másképp, és kísérleti kivitelezés, saját kezűleg az első gondolattól, az utolsó kalapácsütésig. Megpróbáltuk értelmezni a fogalmat és újraértelmezni a formát. Mitől pad egy pad? Két láb és egy felület? Csak egy felület? Milyen ez a felület?"
A szőlővel borított lejtőn elhelyezett ülőalkalmatosság ötletét a szőlőföldek karói és a hegy bazaltorgonái adták, az akácfakarókat egyszerűen csak szorosan egymás mellé sorolva ütötték le a földbe, minden bonyolítás nélkül.
A pad abban a szellemiségben jött létre, hogy az élményt nem maga a leülés adja – hiszen nem ultra komfortos, puha ülőkékről van szó, és fák vagy napernyők sem védenek a nyári nap melegétől –, hanem a táj szépségében való gyönyörködés, amit akkor élvezhetünk, ha ezen a ponton megpihenünk.
A kivitelezők csak egy apró beavatkozást terveztek. Nem akarták, hogy az építmény konkuráljon a természettel, inkább azt szerették volna, ha kiegészítené a tájat. Ez pedig nagyon is jól sikerült, mivel a felhasznált karókkal szinte minden sarkon találkozni, ha a hegyen járunk, plusz a borászatok szőlői közötti határokat is ilyen akácfából készült cölöpökkel határozták meg – szintén a kísérlet részeként.
"A tervezési program nem volt adott, egy olyan megoldást kerestünk, ami hozzáad az élményhez – itt lenni –, de nem a megszokott módon, és nem akar konkurálni a természettel, hanem kiegészíti. Valami egész apró beavatkozás, egy hely, megállni, szemlélődni, leülni. Egy pad."
Ez is érdekelhet:
kilátás | pihenés | pad | dizájn | ülőhely | Építész Stúdió
Mikrobiom és wellbeing, avagy ez lehet az új szupererőd
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú

Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!